A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bartha Lajos: Herman Ottó csillagai
Herman Ottó csillagai 395 Obszervatórium igazgatója, Edmund Weiss (1837— 1917) meg sem említette, amikor Hermann hozzá fordult felvilágosításért. A Vasárnapi Újság 1890. április 17-i számában, a lap o —„ szignójú munkatársa „Tudományos Szédelgések” c. cikkében „M tudományos szédelgések híressé vált esete"-ként említi Hell vardői észlelését és számításait.4 A meglehetősen felületes írást olvasva Herman is tollat ragadott, és megvédte Hell tudományos becsületét (Herman 1891b). A cikk nem várt eredményeként a Hell-család egyik leszármazottja, Hell Sándor átadta a csillagász — utóbb sokszor reprodukált — egész alakos, „lapp ruhás” rézmetszetű képét. Bár Hell Miksáról életében három portré is készült, a tudománytörténet és a csillagászat kutatói előtt ezek a 19. században már ismeretlenek voltak. A nevezetes képet Herman Ottó aTermészcrtudományi Közlönyben, (Herman 1891b) felesége a Vasárnapi Újságban hozta nyilvánosságra (Herman Ottóné 1891, 297—298). A képhez fűzött jegyzetből azonban kitűnik Herman Ottó némileg túlzó patriotizmusa, amikor ezt írja: „M ’pannonius’ a képen is szembeszökő: a ’vestis lapponica” [lapp öltözet] alól kikandikál az átüld’ (Herman 1892, 63-64). Valójában a bécsi egyetem jezsuita csillagásza bizony soha sem járt „magyar atti- lá”-ban, a bundát az akkoriban használatos ún. „papi civilre” vette fel. Herman eltúlzott sorai inkább őt magát, lángoló hazafiságát jellemzik. Feltehető, hogy a Vasárnapi Újság téves írása is arra késztette Hermant, hogy a Magyar kir. Természettudományi Társulat 1890. december 17-i szakülésén bemutassa addigi eredményeit. Sokirányú tevékenysége mellett ekkor már Hell Miksa tudós-becsületének megvédését, és Sajnovics útleírásainak nyilvánosságra hozatalát is szívügyének tekintette. Hell megfigyeléseinek hitelessége ügyében a bécsi Egyetemi Obszervatórium akkori igazgatójához, Edmund Weisshez (1837—1917) fordult. Weiss 1892. augusztus 2-án kelt válasza lehangolóan kétszínű és téves.5 Newcomb mindent tisztázó, alapos vizsgálatát nem is említi, továbbra is az eredeti adatok megváltoztatását hangoztatja. (Ezt a hallgatást azért is különösnek tarthatjuk, mert éppen Weiss volt az, aki Newcombnak a Hell-iratokat rendelkezésére bocsátotta!) Véleménye * 3 4 Vasárnapi Újság. Tudományos szédelgések („— o —„). 37. évf. 17. sz. 267, 270. (1890. április 27.) 3 Teljes szövegének magyar fordítását lásd: Herman 1893, 505— 509. Amikor 1990-ben dr. Deák András muzeológussal a bécsi Csillagászati Intézet archívumában Hell iratait átvizsgáltuk, Herman Ottó ereded levelét sem Weiss iratai között, sem Hell hagyatékában már nem találtuk. 5. kép. Hell Miksa lappföldi öltözékében. W. Pohl rézmetszete. Bécs, 1771. (Herman Ottó gyűjtése) Fig. 5. Maximilian Hell in his Lapp costume. Copperplate ofW. Pohl, Vienna 1771. (Collecting of Ottó Herman) szerint Hell Miksa számításai helyesek. De hiúságból, annak érdekében, hogy „pontos észlelőnek” tüntesse fel magát, a részeredményeket kissé megváltoztatta, a számokat átjavította, ezáltal a részszámítások közelebb kerülhettek a végeredményhez. Herman Ottó jóhiszeműen hitelt adott a bécsi igazgató válaszának, és további írásaiban maga is Weiss félrevezető megállapítását közölte (Herman 1893, 515—518). Hell Miksa és Sajnovics János munkásságának részletes feltárását annyira fontosnak tartotta, hogy a norvégiai kutatásáról írt útleírásában és ornitológiái tanulmányról 1893-ban kiadott könyvében nagy terjedelmet szentel e tárgyaktól voltaképpen távol eső csillagászattörténeti kérdéseknek. E könyv függelékében közzé tette Sajnovics János (eredetileg latin nyelvű) útinaplójának fontos részét. Sajnos nem az eredeti (Bécsben őrzött) kézirat, hanem K. L. Littrow német fordítása alapján, így a magyar szövegbe is belekerültek a bécsi csillagász fordítási hibái és önkényes kihagyásai. Értékesebb ennél Sajnovics a nagyszombati rendházba küldött 11 levelének teljes magyar szövege (Herman 1893, 490-499, 516-555). Könyvének ezek a részletei félévszázadon át a hazai csillagászattörténeti tanulmányok fontos forrásai voltak.
