A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Mikita Gábor: Jászai Mari és Herman Ottó kolozsvári románca

Jászai Mari és Herman Ottó kolozsvári románca

377

Herman Ottótól olyan mély, együttérzéssel teli elragadtatott tiszteletet kaphatott, amit eddig nem igen tapasztalhatott, s ami embermivoltát erősíthette: „Oh engem oly boldoggá tesy ay amit ön iránt éryek, úgy fölemel!” — írta kapcsolatuk idején, majd pár évvel később így magyarázta férjének, hogy mit jelentett számára szerelme udvarlása: „Jött egy ember, aki előtt ember számot tettem, aki úgy beszélt velem, hogy soha nem kellett éretnem, hogy kevesebb vagyok, mint más nők, lelkesen e's tisztelettel besyélt hozyám és meghódított!' (Jászai 1944, 105.)

Jászainak nem lehetett könnyű megélni, feldolgozni, hogy a nagy múltú, tekintélyes színházban hirtelen vezető tragikává lett Lady Milford, Gertrudis megformálójaként. Am Herman Ottó személyében olyan férfival találkozhatott, akinek intelligenciája segíthette a személyes, önismereti problémái megoldásában is. Ezt tükrözi a következő kérés is: „Segítsen nekem magamat megismerni, egyszer erre már kértemA férfinak ezt a jellemformáló szerepét erősíti meg egy későbbi vallomása: férfiak formálnak bennünket. Ezt én elmondhatom, aki soha sem engedelmeskedtem egynek is — ha csak magamnak is jól nem esett ay engedelmeskedő gyönge asszonyt játszani. Mondhatom, hogy mindig inkább a férfiaknak akartam tetszeni, mint az asszonyoknak. Ami igaz aZ WK: A férfiak nevelnek bennünket.

S ezen túl a világ felfedezéséhez, műveltsége szélesítéséhez is hozzájárulhatott a férfi, hiszen a tudásszomj mindig jellemezte a színésznőt, életrajzírói szerint Kolozsvárott is mohón vetette magát minden olvasmányra, amiből tanulhatott, s ebben elmondása szerint „számított” férfitársaira is: „Csak azt szerettem, akitől tanulhattam valamit. A lelkem mindig éppen olyan éhes volt, mint a testem. Egész morálom abban merült ki, hog< valami rútat el ne kövessek” (Jászai é. n., 44) — írta emlékirataiban.

A színésznő nyomon követhette az újságíró barát működését, vagy beszélgetéseik során szóba kerülhettek aktuális kérdések is, hiszen a levelekben többször is „azén kis Communistám” megszólítással illette a radikális nézeteket valló férfit, aki elkötelezetten követte nyomon írásaiban a párizsi kommün eseményeit.

Beszélgetéseik felszabadító, megtisztító hatásáról pedig ilyen emelkedett szavakkal vallott: „Olyan szentnek tetszik mint gyermekkoromban a templom, és oly jó csak ha önnel beszélhetek, mindig oly nyugodtan válók el öntől, mint a hogy éreztem magam ismét gyermekkoromban a gyónás után, midőn az! hittem, hogy föl vagyok oldozpa bűneim alól!'

A kapcsolat azonban nemcsak ilyen „éteri” magasságokban támogatta az asszonyt. A színésznő hétköznapi ügyeinek intézésében is szerelméhez fordult. Szakmai hozzáértésében, ízlésében egyaránt megbízhatott. így többek között szemüvege elkészítésében kért segítséget kedvesétől: „Jaj Galambom, hát hogy gondol maga olyat, hogy én Zvickert teszek fel? Hisz aZ nagyon Galmeyenes, pedig maga jól tudja, hogy nekem Holter az ideálom, olyan komoly szemüveg kell nekem, olyan pápa szem, persze csak kérem nagyon sötét ne legyen, mert ha leveszem, aztán nagy lesz aK. ellentét, és úgy is romlik a szem.”

Sőt, az ügyintézésen túl az anyagiak rendezésében is számított a férfira: „Igaz édes, kérem, keressen nekem egy szürke szemüveget és küldje el, nekem nincs most pénzem, meg félek is, hogy olyat veszek a mely a szememet elrontja, Vásárhelyet is olyan fehér a kövezet, és nekem már most is nagyon fáj a szemem, lássa, dolgot és költséget csinálok magának, de legalább addig is rám gondol!'

Vendégjátéka során pedig névjegye készítésével bízta meg hódolóját: „...de most megint egy kérésem van, csináltasson nekem ilyen névjegyeket mint ez ilyen papírra és ilyen nagy is legyen, csak hogy azt szeretném ha a korona helyére egy kis álarcyjönne!'

S mit adhatott ez a kapcsolat Herman Ottónak? A szeretett asszony rajongása hozzájárulhatott a férfi önbecsülésének erősítéséhez: „Jaj hogy undorodom az emberektől! Az egész világon Te vagy az egyetlen, a ki megérdemli hogy szerettessék, és becsültessék általam. Nincs kívüled ember a kit nem érdek hoyna velem óssye!' Az általános rajongáson túl fontosabb, hogy a színésznő konkrét szituációkban is kiállt kedvese mellett, erőt adott, megerősítette küzdelmeiben, sajtópereiben. Jászai alábbi sorai valószínűleg egy szerkesztőségi vita kapcsán születhettek. A megrovó szavak mellett érdemes a rendkívüli tisztelet megfogalmazására is figyelni: „Ottóm, Ottóm! hát ennyire becsülöd még ay embereket, hogy sértéseik, bánt almaik egy oly derék főt mint a tied megzavarhatnak? Ne Tisyteld meg őket ayyal, hogy képesek téged sérteni! I lisy ha én volnék te!!! oh!!!

De hát hogy is sérthetnek ők téged? Hát nem álsy:e syellem tekintetében mindnyájunk fölött!! Ami pedig ay anyagot illeti? édes Ottóm hagyd ayt ayoknak a kiknek nagyobb syükségök van rá! En nem tudom ugyan hogy mivel sértettek meg? de annyi biyonyos, hogy annyira nem méltó hogy egy hajszálad kihűljön érte!..

Jöjj csak jöjj! haddpirongassalak meg, én nem tudom neked eléggé ismételni, mennyire nem érdemes ay emberiség te reád! és te még fel tudsy indulni cyudarságaikon!? hisy ay emberek mindig bántják ayt — a hol hoyyá férnek a kit magok fölött éreznek! a kitől félnek! De nini! juj hogy syégyenlem magam! én neked adok oktatást! ne haragudj édes Ottóm, de egészen elfelejtkeytem magamról, hogy lehet ember a földön, a ki téged bántson!? a ki neked fájdalmat okoygon?! ne törődj ay emberekkel Ottóm! jöjj el koygáni! lássuk mi csak egymást, aytán