A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Borsod vármegye panteonja
Borsod vármegye panteonja 351 I/l 1. Barabás Miklós (1810-1898): Báró Vay Miklós képmása, 1892-1893. olaj, vászon 144x109 cm; jelzés nélkül HÓM KGy Ltsz. 82.3. 1/11. Miklós Barabás (1810—1898): Portrait of Baron Miklós Vay, 1892-1893. oil, canvas 144x109 cm; unsigned HOM KGy Ltsz. 82.3. 1/11. Barabás Miklós (1810—1898): Báró Vay Miklós képmása, 1892—1893. olaj, vászon 144x109 cm; jelzés nélkül HOM KGy Ltsz. 82.3. A Szabolcs vármegyei eredetű, s a legősibb családok közé tartozó Vayak leszármazottai mint nagyműveltségű reformerek, s a helytartótanács felvilágosodott tisztségviselői generációkon keresztül kötődtek mind Zemplénhez, mind Borsodhoz. Az alsózsolcai születésű báró vajai Vay Miklós (1802—1894) 1831-től 1845- ig Borsod vármegye főispáni helytartója, 1865 és 1867 között főispánja volt. Testvérével, Vay Lajossal, annak fiával (Vay Béla) és unokájával (Vay Elemér) mintegy nyolcvan éven keresztül biztosították a nemesi család jelenlétét Borsod vármegye közigazgatásában. Noha az arcképen szignó nem olvasható, Barabás általi szerzőségéhez kétség sem férhet. A festőfejedelem feljegyzéseiből biztosan tudható, hogy 1892-ben Vay Miklósról „nagy térdképet” készített. Ugyanakkor — festői minőségén túl — mind beállításában, mind méretében pontosan megegyezik rokonainak Barabás által ugyanezen időben jegyzett képmásaival. A portré készítésekor már igencsak hajlott korú politikust élete teljében, vagyis fénykép alapján örökíthette meg a festő ecsetje az örökkévalóság számára. A portré jelzetlenségének okára a Seres Tamás által 2013-ban elvégzett restaurálás derített fényt. A feltáráskor tűnt elő, hogy a festmény egyes részei csupán vázlatos kidolgozást kaptak, vagyis a portré nem jutott el a teljes befejezés stádiumába. Barabás igényességének ismeretében biztosra vehető, hogy a portré elkapkodott megfestésének hátterében nem a mester hanyagsága, hanem az időzavar állhat. A Barabástól megrendelt három Vay-képmás együttes leleplezését a vármegye az 1893-as esztendő júniusi közgyűléséhez igazította, s mivel a határidő megmásíthatatlanul kötött volt, a festő a „gyorsított munkamódszer”, egyúttal — talán önkritikát is gyakorolva — a képmás jelzetlensége mellett döntött. Dokumentum: MNL BAZMLt IV. 803/a. 22. köt. 68/1893. Irodalom: Keresztesy 1943, 18; Barabás 1944, 294. (a művész jegyzőkönyve saját munkáiról: 2464. sorszámmal); Az ábrázoltra vonatkozóan: Dobrossy— Eszenyi-Zahuczky 2008, 289. 1/12. Barabás Miklós (1810—1898): Báró Vay Lajos képmása, 1893. olaj, vászon 144x109 cm; jelezve jobbra lent: „Barabás M. 1893.” HOM KGy Ltsz. 82.4. Vay Lajos (1803-1888), Vay Miklós testvére három etapban is betöltötte Borsod vármegye főispáni tisztét, előbb 1848—1849-ben, majd 1860—1861-ben, végül — épp bátyját felváltva — 1867 és 1872 között. A köz- tiszteletben álló politikus, korára való tekintettel, végül saját maga kérte felmentését. A főispáni székben fia, Vay Béla követte. Arcképe halála után, testvérének és fiának ugyancsak Barabásnál rendelt portréival együtt, fia főispán- sága alatt készült. Testvérének képmásával minden vonatkozásban megfeleltetett arcképe a reprezentatív egészalakos portrék háromnegyedesre leegyszerűsített változata, melyen oldalt festői tájra nyílik kilátás. Mindkét festményen vörös drapéria élénkíti az ősi család súlyát kifejező, erős kőfalak által jelzett képteret. A vármegye múltját fémjelző ábrázoltak fekete díszmagyart viselnek.
