A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Üvegnegatívok Bódvavendégiből
Üvegnegatívok Bódvavendégiböl 313 2. kép. A két emlékplakett Fig. 2. Two prize plaquettes Késői házasságukból (hatvan éves elmúlt, amikor megnősült, felesége is közel járt már az ötvenhez) utódok nem maradtak. Veres József szülőfalujából Kassára költözött, az Obástya utcában, a Rodostói-ház tőszomszédságában volt legénylakása. Házasságkötésük után ezt a kis lakást felszámolta, s feleségéhez költözött a Fegyverház utcába. Veres József 1988. február 17-én, Veresné Fraenkel Angéla 1998. január 22-én hunyt el. A kassai köztemetőben nyugszanak. Mindkettőjüket jellemezte az iskola iránti személyes felelősségvállalás. Életük végéig foglalkoztatta őket az iskola jelene, nem volt számukra közömbös annak jövője. Mindketten emblematikus egyéniségei voltak az iskolának, ezért haláluk után az iskola tantestülete emlékplakettet alapított tiszteletükre, melyet Löffler Béla kassai szobrászművész tervezett (2. kép). A Veres József Emlékérmet 1989-ben, a Veres Angéla Emlékérmet 1998-ban ítélték oda első alkalommal az iskola azon végzős iparista növendékének, illetve kereskedelmi akadémistájának, aki a legkiemelkedőbb sikereket érte el a tanulásban és az iskola érdekében kifejtett közösségi munkában. A kitüntetett tanulókat az osztályfőnök javaslata alapján a tanári kar választja ki az igazgatói dicséretben részesített végzős növendékek közül. A díjátadásra minden évben ünnepélyes keretek között kerül sor. Veres József generációk egész sorát oktatta és nevelte. Szülőfalujából számos diákot irányított ebbe a nagyhírű iskolába. A mérnöktanár neve a Felső- Bódva-völgyében fogalommá vált. O volt a mérnök úr, akiről mindig nagy tisztelettel beszélnek a faluban és a környéken. A térségből származó tanítványait mindig földiként kezelte. Gyakran érdeklődött tőlük a régi ismerősök felől, szülőfaluja és a szomszédos falvak eseményeiről. De nemcsak földijeivel beszélgetett szívesen. Bármelyik tanítványa fordulhatott hozzá kéréssel, kérdéssel, problémával. Mindenkit szívesen meghallgatott, odafigyelt tanítványaira, szükség esetén tanáccsal látta el, vagy éppen bíztatta őket. Sok esetben olyan dolgokat is tolerált, melyeket mások nem. Amikor hazalátogatott — mert rendszeresen hazajárt szüleihez, majd testvéreihez — összegyűltek a szomszédok az alkalmi találkozókra, szívesen hallgatták őt. Jó kapcsolatot ápolt a faluból Hegyesi Gyula tanítóval. Veres József szívesen mesélt élményeiről, kirándulásairól. Szerette a természetet, rácsodálkozott annak szépségére, de szívesen látogatott városokba is. Kerékpárral, később motorkerékpárral, majd az 1960-as évektől Trabant személygépkocsijával járta a vidéket, az országot, beutazta fél Európát. Főleg a hosszú nyári szünidőket használta e kedvtelésének kielégítésére. Számos kirándulást tett a környéken (Szádelői- völgy, Jászó, Eperjes) és az akkori Csehszlovákiában (Szudéta-vidék, morvaországi tájak, Uherské Hradiste, Uhersky Brod és környéke). Gyakran megfordult Magyarországon, hiszen sok barátja, ismerőse várta őt. De járt Erdélyben, Lengyelországban és mindkét Németországban. A távolabbi vidékeken szinte mindenütt barátait, egykori iskolatársait vagy tanítványait kereste fel. Ilyen volt a családi emlékezet szerint Wawrek nevű egykori tanítványa, akit késmárki cip- szerként telepítettek ki Németországba. Szerette a mozgást, a sportot. A Horthy rendszer alatt a kassai Aeroklub vezetője volt. Cserkészkedett is, igazolványát és egyenruháját ma is őrzi a család.
