A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Üvegnegatívok Bódvavendégiből
314 Bodnár Mónika További hobbijai voltak az irodalom, a történelem, az építészet és a néprajz. Nagyon szeretett olvasni. Kapcsolatban állt számos magyar íróval (Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Weöres Sándor, Szabó Dezső, Kodolányi János). A családi emlékezet szerint részt vett a balatonszárszói konferencián, valamint irodalmi klubokba, találkozókra is eljárt. Óriási könyvtára volt, melyben az útleírások, szépirodalmi alkotások, történelmi könyvek mellett a műszaki irodalom számos darabja és különféle lexikonok is megtalálhatók voltak. A könyvtár túlnyomó részét magyar könyvek alkották. Az 1980-as években egy-egy budapesti útjáról bőröndnyi könyvvel tért haza Kassára. A könyvek mellett folyóiratokat, hetilapokat és napilapokat is olvasott. Rendszeresen járatta az Új Szót, a Magyar Nemzetet, az Elet és Tudományt, a Históriát, valamint — hogy a humor se maradjon ki — a Ludas Matyit. Gondolkodását, világképét tekintve érdemes megemlíteni, hogy Veres József aktívan soha nem kapcsolódott be a politikai életbe, nem politizált. Pedagógusként ugyan kénytelen volt belépni a pártba, tagja volt az uralkodó pártnak (Csehszlovák Kommunista Párt), mint oly sokan mások, akik hivatásuk gyakorlása érdekében vállalták a tagságot. Egyéniségétől egyébként nem álltak távol a baloldali liberális eszmék. A kirándulás és a könyvek mellett a fotózásra is sok időt szánt. Hogy pontosan mikor kezdett el fényképezni, nem tudjuk, de az előkerült üvegnegatívok tanúsága szerint az 1920-as évek második felében már aktívan és magas szinten művelte ezt a tevékenységet. A negatívokról maga készített papírképeket, mivel fotólaboratóriummal is rendelkezett. Bódvavendégiben a kamrában rendezte be a laboratóriumot, de később a kassai, Óbástya utcai lakásán is foglalkozott fényképek nagyításával, laborálással. Régi fényképek reprodukciójával is kísérletezett. Nyaranta járta az országot, felkereste többek között azokat a falvakat, ahol tanítványai éltek. Olykor betért hozzájuk, elbeszélgetett a szülőkkel. És persze sokat fotózott. Egykori tanítványai visszaemlékezése szerint pl. az 1959—63 közötti években motorkerékpárján az érsekújvári járásban található Kéménden (Kamenín, Szlovákia) is megfordult. A visszaemlékezések szerint nemcsak fényképezett, de fényképezőgépet is készített. Ez sajnos már nincs meg, halála után a nagyméretű fényképezőgépek kiselejtezésre kerültek. Saját örömére kirándulásainak helyszíneit és a táj szépségeit örökítette meg, olykor egy-egy vadat, máskor házi kedvencet is lencsevégre kapott. Emellett megrendelésre is fotózott. Készített igazolványképeket, gyerekfotókat, de családi, közösségi eseményeket is megörökített. A gyűjteményünkbe került üvegnegatívok az 1920—1940-es években készültek. Portréfotói társadalmi érzékenységéről és az emberek iránti sze- retetéről tanúskodnak, felvételei által emberi sorsok válnak kutathatóvá, megismerhetővé. A Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe került üvegnegatívok felhasználásával egy 20 tablóból álló vándorkiállítást szerveztünk, melyet 2013 júniusa és decembere között hat helyszínen (Bódvavendégi, Tornaújfalu, Hídvégardó, Torna, Kassa, Miskolc) mutattunk be. Időközben igyekeztünk a felvételek helyszíneit és szereplőit beazonosítani. Ebben segítségünkre voltak az említett kiállítások is. Tekintsük át az üvegnegatív kollekciót a felvételek tematikája szerint, kiegészítve a fotókról a terepen gyűjtött adatokkal, információkkal. 1. „Ott születtem én...”. A bekerült kollekció jelentős hányada a fotós szülőfaluját, Bódvavendégit ábrázolja. Bódvavendégi a történeti Torna megye egyik apró települése. Első említése 1263-ból való. A település a szádvári uradalomhoz tartozott, s mint ilyen, a Bebekek, Szapolyaiak, ismét a Bebekek, majd végül az Esterházyak tulajdona volt (Sárközy 2006, 105—106). A faluban két templom van, a református a Türelmi Rendelet után, 1787-ben, a katolikus 1815- ben épült (Bodnár 2002, 104). A trianoni békediktátum következtében Bódvavendégi határfalu lett, a falu külterületén, az Alsó-hegy tövében építették fel a finánclaktanyát, itt létesült a bódvavendégi—tornaná- daskai határátkelőhely. Veres József lefotózta a falu két templomát, az 1907-ben épített Szent Antal kápolnát, különféle falurészleteket, utcaképeket. Szívesen fotózott fentről, magaslatokról. A református templom tornyából is készült négy fotó a faluról, a négy égtáj irányába. Ezek a felvételek valószínűleg a második világháború után készültek, amikor újrapléhezték a templomtornyot. Ennél is több felvétel készült a falut körülvevő magaslatokról, a falut északról vigyázó Alsó-hegy ormáról, valamint a déli, Bódvavendégi és Hídvégardó között elhelyezkedő Nagy-kőről (3. kép). Ezeken a fotókon számos olyan momentum található, melyek fontos adatokkal szolgálhatnak a térség kutatói számára. Hogy csak néhány ilyet említsünk: az Alsó-hegyen, a falu határában megnyitott kőbánya, az azóta elbontott vasútállomás épülete, az annak közelében felállított útszéli kereszt stb.
