A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Üvegnegatívok Bódvavendégiből
312 Bodnár Mónika 1. kép. Veres József szülőháza, a háztető felett az antennával. A kapuban testvére, az Isonzónál fél lábát elveszítő Veres István áll (Fotó: Veres József, 1945 körül) Fig. 1. The birthplace of József Veres, with an antenna above the roof. At the gate his brother, István Veres, who lost a leg in the front at Isonzo during WWI. (Photo: József Veres, around 1945) folyt az oktatás. A sikeres államvizsgák letétele után gépész- és villamosmérnöki oklevelet is szerzett. Ám az egyetem elvégzése után az éppen kibontakozó gazdasági világválság miatt hosszú ideig nem kapott megfelelő munkát, ezért egy ideig alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Ezekből az évekből, de a későbbiekből is több szabadalom és újítás fűződik a nevéhez. Pl. az egyik falubéli gazda, Cséplő János cséplőgépét önjáróvá alakította át. Értett a gépekhez, hiszen a kassai ipariskola jóvoltából kitanult lakatosmester is volt. A cséplőgépeket is jól ismerte, hiszen azok éppen abban az időben élték fénykorukat, amikor ő is a kassai ipariskolában tanult, s az iskola mindig nagy súlyt fektetett növendékeinél az új technológiák elsajátítására. A cséplőgép átalakítására még az ún. „I. republikában” került sor, vagyis 1938 előtt. Lassan lehetett közlekedni ezzel az önjáró cséplőgéppel, de el tudtak menni vele az egyik helyről a másikra, ahol éppen szükség volt a gép munkájára. A helyi emlékezet szerint a bódvavendégi vízimalom korszerűsítése is Veres József nevéhez köthető. A malom a Lovász uradalom tulajdona volt, de az 1920-as években Solcz Géza molnár bérelte, akinek megbízásából a malomépület emeletráépítést kapott, a malomkerekek helyére két turbinát helyeztek. (Petrovay—Szilasi 2000,14). Ez a malom egyébként a későbbiekben fontos szerepet játszott a falu életében, ugyanis a második világháború végén a térségre bevonuló szovjet hadsereget is ez a malom látta el liszttel, ezáltal hadiüzemmé nyilvánították, s így a falubéliek közül jó néhányan megmenekültek a háborútól, illetve a „málenkij robotra” történő elhurcolástól (Bodnár 2002, 104). Fülhallgatós rádiót is készített Veres József, ennek segítségével hallgatta a híreket a második világháború idején. Ezt egy korabeli felvétel is tanúsítja, szülőháza tetején ott látható a magasban a rádió antennája (/. kép). Néhány következő újítása a motorkerékpárok korszerűsítését és a motorozás kényelmét szolgálta. Gyakorló motorosként saját tapasztalatai alapján fejlesztette ki a motorkerékpárra szerelhető lábvédőt, mely megvédte a motoros lábát a hidegtől. A motor- kerékpáron akkoriban még az ülés alá volt helyezve a hangjelzés eszköze, a duda, amit ő a kormányra, a lámpa és a sárvédő közé szerelt, így tette menetközben is könnyen elérhetővé és jobban hallhatóvá. Miután megnősült, feleségével együtt is sokat motorozott, s hogy menetközben is tudjanak beszélgetni, mikrofont és hangszórót épített a motoros bukósisakokba. 1934-ben az alma mater, a többször átszervezett kassai ipariskola óraadó tanára, 1938-tól kinevezett mérnöktanára lett (Pulen é. n. 92). Bár szlovák nyelvtudása hézagos volt, szakmai tudása alkalmassá tette, hogy szlovák osztályokban is tanítson. A magyar tanítási nyelvű ipariskola 1950. évi újraszervezését követően ebben az iskolában kapott állást. Kisebb megszakításokkal összesen 43 évet töltött a katedrán 1934—1980 között, mivel nyugdíjba vonulása után is visszajárt óraadóként az iskolába (Pulen é. n. 161). Sokoldalú személyiség volt, az iskolában töltött hosszú évek alatt a következő tárgyakat tanította: rajz és vetülettan, kémia, ábrázoló geometria, technológia, gépkezelés, elektrotechnika, villamos mérés, szerelés, fizika, hőerőgépek, gépelemek, gépészet, mechanika, matematika, szakrajz, repüléstan és honvédelmi nevelés. A felsoroltak mellett gondozta az iskola könyvtárát is (Pulen é. n. 92). Feleségét, Fraenkel Angélát is ebben az iskolában ismerte meg, ő matematikát, üzem- szervezést és gazdaságtant tanított (Pulen é. n. 160).
