A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - Szolyák Péter - Lengyel György: A Miskolc-Bársony-házi "szakócák" kutatástörténete és techno-tipológiai vizsgálata

28

Szolyák Péter—Lengyel György

13. ábra. A két nagyobb „szakóca” hátlapjainak elhelyezkedés, leválasztási irány és kiterjedés alapján párhuzamosított (A—I)

és nem párhuzamosítható (xl—xl4) szilánknegatívjai

Fig. 13. Parallel (A—I) and non-parallel (xl-xl4) scars on the ventral side of the largest “hand-axes” based on their position,

flaking direction and dimension

esetében jellemző. Bár a hátlapokon az E—G terület szilánknegatívjait kizárólag a térbeli pozíció és a leválasztási irány alapján állítottuk párhuzamba, hiszen a méretek/méretarányok ezek esetében határozott különbséget mutatnak, a hasonló mintázat felfedezhető.

Ilyen mértékű egyezésnél joggal vetődik fel a kérdés, hogy a két „szakóca” készülhetett-e egy időben, egy helyen, ugyanazon embercsoporton belül, vagy akár egyetlen ember keze által. Ennek lehetőségét erősíti az is, hogy ha a két lelet előlapok felőli sziluettjét

1:1 méretarányban egymásra vetítjük, akkor azok alsó fele csaknem tökéletesen megegyezik. A bal és jobb él finom aszimmetriája, valamint a bázisok felőli leválasztások (P) szépen illeszkednek egymásra. A felső részek különbségének okát minden bizonnyal abban kereshetjük, hogy a szokatlanul nagy méret hasonló méretarányokkal ugyan mindkét darabnál az elsődleges szempontok között szerepelt, a hegy kialakítása viszont csak a nagyobb lelet esetében lehetett fő cél (14. ábra).