A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Szolyák Péter - Lengyel György: A Miskolc-Bársony-házi "szakócák" kutatástörténete és techno-tipológiai vizsgálata
29 A Miskolc—Bársony-házi „szakócák” kutatástörténete és techno-tipológiai vizsgálata II. táblázat. A miskolci „szakócák” kinagyoló negatívjainak kiterjedése cnr-ben és százalékosan Table II. Dimensions of flaking scars on the “hand-axes ” of Miskolc in cnr and percental Szilán knegativ Pozíció Leltári szám 9/916.1 53.45.1 Terület: cm2 (%) Kinagyolás Párhuzamosított előlap 148,5 (78,59) 123,99 (71,01) hátlap 84,04 (44,48) 80,32 (46,00) Nem párhuzamosítható előlap 8,88 (4,70) 10,52 (6,03) hátlap 57,98 (30,69) 74,30 (42,25) Összes előlap 157,38 (83,29) 134,51 (77,04) hátlap 142,02 (75,16) 154,62 (88,56) Végső formálás előlap 31,57(16,71) 40,09 (22,96) hátlap 46,93 (24,84) 19,98 (11,44) Teljes terület 188,95 (100,00) 174,6 (100,00) LEHETSÉGES KULTURÁLIS ÖSSZEFÜGGÉS Miskolc és a. Bükk vidék 100 km-es környezetében a középső és felső paleolidkum idejéből két bifaciá- lis levéleszközökkel jellemezhető ipart ismerünk: a bábonyit (Ringer 1983) és a szektáit (Kadic 1915; ProSi.k 1953). Úgy véljük, a Bársony-házi „szakócák” morfometriai jellemzőit ezen iparok anyagával érdemes összevetni annak reményében, hogy azok a kronológiai helyzet és a kulturális hovatartozás kérdését is segíthetnek megoldani. A bábonyi ipar bifaciális levéleszközeiről egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő publikált méretadat. Ezekre vonatkozóan T. Dobosi Viola a hazai középső és felső paleolitikum kapcsolatáról írott cikkében közöl technológiai adatokat (Dobosi 1989, Table 3). A felsorolt eszközöknek, melyek között a nagyobbik Bársony-házi „szakóca” is szerepel, a bábonyihoz való tartozása ma már bizonytalan (Eger—Kőporos — Zandler 2012, Kozlowski et al. 2012; Nekézseny - Zandi.er-Beres 2011). Viszont Mester Zsolt a bükki szeletai és az azzal összefüggésbe hozható dunántúli jankovichi kultúra ilyen eszközein részletes morfometriai elemzést végzett. Az előbbi kultúra 77, az utóbbi 29 leletét vizsgálta meg (Mester 2010; 2011; 2014). Az általa közölt méretadatokat és módszerét részben felhasználva, továbbgondolva, ebben az összefüggésben is megvizsgáltuk a „szakócákat”. Mester módszerének lényege, hogy az összehasonlításhoz a befoglaló méretek (hosszúság = L, szélesség = 1, vastagság = e) mellett minden leletnél felhasználta az alábbi értékeket is: a legnagyobb szélesség helyzete a bázishoz képest (a), a hosszúság felénél mért szélesség (1,), a szélesség a hosszúság proximális és disztális negyedénél (lf és 1,). Ezeken túl vizsgálta a hosszúságnak és szélességnek (L / 1), a legnagyobb szélesség 14. ábra. A nagyobb bifaciálisok alsó felének feltűnő körvonalas egyezése (hátlapi rajzok) Fig. 14. Conspicuous conformity of the outlines at the lower parts of the largest bifacials (drawings of ventral sides)
