A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - Szolyák Péter - Lengyel György: A Miskolc-Bársony-házi "szakócák" kutatástörténete és techno-tipológiai vizsgálata

27

A Miskolc-Bársony-házi „szakócák” kutatástörténete és techno-tipológiai vizsgálata

12. ábra. A két nagyobb „szakóca” előlapjainak elhelyezkedés, leválasztási irány és kiterjedés alapján párhuzamosított (A-P)

és nem párhuzamosítható (xl-x5) szilánknegatívjai

Fig. 12. Parallel (A-P) and non-parallel (xl—x5) scars on the dorsal side of the largest “hand-axes’’ based on their position,

flaking direction and dimension

A két miskolci kőeszköz megmunkálása a kinagyo- lás szakaszában közel azonos számú leválasztással történt (12—13. ábra). Az előlapokon összesen 15—15 hasonló pozíciójú és leválasztási irányú negatívot azonosítottunk (A—M és O—P). Egy-egy további negatívot (N), melynél a leválasztási irány ugyan ellentétes, de a pozíció (hasonló méretek mellett!) egyezik, ugyanebbe a csoportba soroltunk. Az előlapok kinagyoló ne- gatívjai a két leleten külön-külön a teljes felület 83,29 és 77,04%-át fedik le. A hátlapokon az arány fordított, 75,16% és 88,56% (II. tábládat), a párhuzamba állítható

negatívok száma pedig kevesebb: 9—9 (A—I). A nem párhuzamosítható negatívok száma azonos: az előlapokon 2—3 (Xj—x, és x —Xj), a hátlapokon 7—7 (x —xy és x8—x A. Az egyes negatívok cm2-ben megadott kiterjedését külön az III—IV. s%ámú (diagramos) táblásatok mutatják.

A hasonlóságok statisztikailag rendkívül hangsúlyosak, ha a leválasztási irányokat, a leválasztások számát vagy az általuk lefedett felületek teljes nagyságát, esetleg a párhuzamba állított negatívok egymáshoz viszonyított méreteit nézzük. Ez különösen az előlapok