A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Szolyák Péter - Lengyel György: A Miskolc-Bársony-házi "szakócák" kutatástörténete és techno-tipológiai vizsgálata
25 A Miskolc—Bársony-házi „szakócák” kutatástörténete és techno-tipológiai vizsgálata 11. ábra. A szilánkok leválasztási sorrendje a miskolci múzeumban őrzött bifaciálison Fig. 11. The order of flaking on the bifacial tool attended at the museum of Miskolc A pattintásifolyamat rekonstruálása A pattintási folyamat rekonstruálásában nélkülözhetetlen a leválasztások irányának és sorrendjének megállapítása. Az előbbire a negatív felületeken hátra maradt stigmák (ütközési pont, ütési kúp, bulbus, bul- bus-kipattanás, hullámfodrok, szálkák: Holló et al. 2004) utalnak, míg az utóbbira abból következtethetünk, hogy a később leválasztott szilánkok negatívjai elmetszik a korábbiakat. Az elő- és hátlap találkozásánál, vagyis az éleknél, a negatívok épsége, valamint a stigmák megléte, esetleg hiánya ugyancsak lehetőséget ad erre (Dauvois 1976). A Bársony-házi „szakócák” esetében két egymástól részlegesen eltérő pattintási sort figyeltünk meg. Fontos hasonlóság viszont, hogy mindkét darabnál az alsó részükön kezdték a kinagyolást. A nagyobb eszköz elő- és hátlapján a szilánkne- gatívok méretkülönbségéből adódó felületi aszimmetria figyelhető meg (9. ábra). Az előlap bal oldali szilánknegatívjai egyrészt átlagosan korábbiak (1—5.), mint a jobboldaliak (5—9.), másrészt viszont kisebb felületűek. A jobbról induló negatívok mélyen átfutnak a kőeszköz bal oldalára. Ugyanez a hátlapon is jellemző (1—4.). A jelenség magyarázata nem annyira a különböző ütőerőben vagy a pattintási technikában keresendő, sokkal inkább a nyersanyag szerkezetében. Mivel az eredetileg palás szerkezetű kvarcporfír mélységi vulkanizmus során átalakult, kovásodott kőzet
