A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Soós Eszter: Kr. u. 5. századi teleprészlet a Hernád mentén
190 Soós Eszter terepbejárásból ismert Kengyel-Baghymajor-Kengyel- part IV. lelőhelyen megfogható teleprészlet is (Cseh 1986, 190-206; Cseh 1994, 5-24). LELETANYAG5 A lelőhely erőteljes erodáltsága miatt csekély mennyiségű, igen töredékes leletanyag került elő a jelenségekből. Az anyag nagy része humuszdombokhoz köthető szórvány, melyeket nem lehetett objektumokhoz kapcsolni. A korszakba tartozó leletek nagy része az épületekből került elő, gödrök csak elvétve tartalmaztak keltező értékű tárgyakat. KERÁMIA A településen előkerült leletanyag túlnyomó többsége kerámia volt, összesen 651 töredék. Az igen töredékes anyag nagy része csak készítés-technológiai szempontból volt vizsgálható. Az alábbi sablon alapján betű—szám kombinációval minden, formailag értékelhetetlen töredék leírásra került. Megformázás módja I. korongolt II. kézzel formált Soványítás 1. soványítatlan, jól iszapolt 2. erősen homokos anyagú, kevés kaviccsal sová- nyított 3. erősen kavicsos soványítású 4. meszes 5. kevés nagy kavics Felület színe A, redukált, egyenletes szürke B, piszkos barnásszürke C, oxidált vörös D, redukált fekete Törésfelület a, egyenletes b, hármas szerkezetű, oxidált, világos külső rész c, hármas szerkezetű, redukált fekete héj A technológiai jellemzők egy része egyértelműen megkülönbözethető,6 más részüknél azonban nem lehet szigorú határvonalat húzni. 5 A leletanyag a Miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében található, Ltsz. 2012.61.1.1-2012.61.8.12. 6 Pl. megformázás módja. A korongolt edények — változó minőségük ellenére — mind gyorskorongon készültek.7 Elválik a soványítatlan, jól iszapolt anyagú edények csoportja, a homokosabb anyagúaknái több-kevesebb apró kavics is előfordulhat. Az erősen kavicsos anyagúak azonban erős szórást mutatnak: csaknem edényenként változik a soványítóanyag mennyiségi aránya. A kiégetés módja hasonló képet mutat: egyértelműen megkülönböztethetőek a sötétszürkére—feketére redukált és élénkvörösre oxidált edények, valószínű azonban, hogy a foltos, barnásszürke kerámia egy része másodlagosan megégett, eredetileg szürkére redukált áru. A törés felület vizsgálata lényeges, mert az itt megjelenő égetés technológiailag eltér a császárkori hagyományoktól. A leghamarabb a Kr. u. 3. század elején megjelenő, jellegzetes égetés végi redukció kemény, igen vékony, sötét héjat eredményezett az edényeken. A jelenség egyes esetekben a lelőhelyen is megfigyelhető (/fű /. 1, TT. /. 2a—b). A Kr. u. 6. századi gepida telepek kerámiaanyagán megfigyelhető a kiégetés technológiájának változása: a héjas törésfelület hármas tagolásúvá válik, esetlegesen több réteg is kialakul.8 A látszólag egységes szemcsés anyag részletes technológiai vizsgálata ezért igen lényeges a korszakolás és a műhelyhagyományok szempontjából. A kerámiaanyag formai leírása és vizsgálata a B. Tóth Ágnes által meghatározott rendszerben történt (B. Tóth 2006, 78—122). A felosztás funkcionális: a finom kerámia tálalási és étkezési célokat szolgált (bögrék, tálak, korsók/kancsók), a használati vagy házi kerámiát pedig az élelem elkészítésére és tárolására használták (fazekak, tálak, csészék, folyadéktároló edények, hombárok, fedők, felsőfüles edények, kézzel formált edények). A finom árut minden esetben gyorskorongolt, jól iszapolt anyagból készített edények alkotják, míg a használati kerámia körében többféle soványítás jelenik meg, valamint a kézzel formált anyag is ide sorolható. FINOM KERÁMIA Tálak A díszedényekhez sorolható tálak a teljes kerámiaanyag 3,7%-át alkotják. Jól iszapolt, soványítatlan Készítéstechnológiai alapon azon edények számítanak gyors- korongoltnak, melyek alakját az agyag felhúzásával alakították ki. Makroszkopikus vizsgálat alapján - minőségtől függetlenül — az ongai anyag, csakúgy, mint a Tisza-vidéki gepida szemcsés fazekak a gyorskorongolt kerámia körébe sorolhatóak. Részletesen lásd Masek 2014. 8 B. Tóth Ágnes ezt az egyenetlen kiégetés eredményének tartja (B. Tóth 2006, 104).
