A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Kalli András: Késő bronzkori sírok Hernádvécsén
120 Kalli András A LELETANYAG KRONOLÓGIAI ÉS KULTURÁLIS KAPCSOLATRENDSZERE A hernádvécsei lelőhely leletanyagának párhuzamai megjelennek a klasszikus pilinyi időszak (R Bz BB1- BB2-BC) leletanyagában (pl. \A. tábla//; Váll. táblai /; XII. tábla/1), valamint a Kemenczei által körvonalazott, keleti pilinyi leletkor, a Bárcai csoport leletanyagában: Bodrogkeresztúr, Bodrogkeresztúr-Vásártér, Méra Fő utca 69, Méra Bélus-patak is (Kemenczei 1965b, 3-26; 1964,7-36). A leletek nagy részének párhuzamai a késő pilinyi időszak vagy fiatalabb Piliny-kultúra lelőhelyein: Jászberény-Cserőhalom, Gelej-Kanális-dűlő, Litke találhatók meg (erről: Kemenczei 1966, 65—97; Kemenczei 1989, 73-96) (7. táblai l, V. tábla/3, XI. tábla/3, IV. tábla/1, V. tábla/2). Hernádvécsén feltűnnek a R Bz D-HaAl, pre- Gáva időszakra utaló jellegek is, mint a kannelúrás díszítés nagymértékű használata, vagy a síkozás megjelenése az edények pereménél (IV. tábla/7; XIV tábla/ 1). De ugyanígy a több edényen is megfigyelhető, az edények külső és belső felülete közötti színbeli eltérés is kapcsolatba hozható az említett időszakkal (Horedt 1967, 48—49: a Gáva-kultúra edényeinek jellegzetes szín kialakítását a Pilinyből vezeti le. Poroszlai 1982, 97: a debreceni edénydepó kapcsán a szerző ezt a jelleget a Gáva felé köti. V Szabó 1996, 28-29; 1999, 66-67; 2003, 163-164). Ezek az elemek a kialakult Gáva-kultúrát megelőző időszakban a különböző, egymással szomszédos területek kerámiamű- vességében megfigyelhető egységesedés jelei, amelyek megjelennek Északnyugat-Románia (Läpu§ I-II.) területétől a Körösök vidékén át (Hajdúbagos-Cehálut) az Észak-Alföld, valamint a mai Észak-Magyarország és Délkelet-Szlovákia területén is (V. Szabó 1996, 28— 29; 1999, 66-67; 2003, 163-164). Különösen érdekes a hernádvécsei lelőhellyel kapcsolatban, hogy a feltárt temetkezések között megjelenik egy klasszikus Gáva-urnát (X. tábla/1) tartalmazó sír is (S 400). Kemenczei szerint ez az urnaforma már a HaAl időszakban, a korai Gáva-periódusban megjelenik (Kemenczei 1984, 65). A Hernád völgyében, a vizsgált lelőhelytől északra, a Kassai-medencében elhelyezkedő Barca II. késő pilinyi sírokat is tartalmazó pilinyi temetőben szintén előkerült egy ezzel az urnával formailag és díszítésében megegyező Gáva-urna (Jílková 1961, 81 obr. 6). A sír másik edényének (X. tábla/3) párhuzama megtalálható a Gáva-, a dunántúli Urnamezős- és a Kyjatice-kultúra leletanyagában (Kemenczei 1984, 68, 371 Taf. CLXI./10), tehát a késő bronzkor fent felsorolt régészeti kultúrákkal jelzett időszakában általános formának tekinthető. A temetkezésekből előkerült bronztárgyak közül egyedül a spirálkorongos csüngő az, amely pontosabb kormeghatározásra ad lehetőséget. Ez a koszideri hagyományokra visszavezethető tárgytípus leginkább a R BD és Ha A1 időszakokra és kizárólag a Piliny- kultúra elterjedési területének keleti részére jellemző (Furmánek 1977, 291). Ez a bronztárgy szintén a kerámiaanyag által jelölt korszakra, a Piliny-kultúra fiatalabb, R BD-HaAl időszakokra tehető kései fázisára utal. A hernádvécsei lelőhely földrajzilag és kapcsolatait tekintve illeszkedik a Kassai-medence területéhez, valamint a pilinyi alapokon formálódó helyi pre-Gáva leletkörhöz, a Magyarország területén megfigyelhető késő pilinyi — pre-Gáva leletanyagokhoz. Legközelebbi analógiái a Hernád völgyében, valamint a Kassai-medencében találhatók meg. A párhuzamok elhelyezkedésének egyik magyarázata a Hernád Sajóval közös vízrendszere, melyen keresztül a Hernád-völgy és így a hernádvécsei lelőhely is kapcsolatban állt az Aggteleki-karszttal, a Szepes-Gömöri-érchegység- gel és a Zempléni-szigethegységgel is (Mike 1991, 613). A Hernád völgye a Hernádba torkolló kisebb vízfolyások, patakok révén kapcsolódik az emk'tett területekhez. Ezen a területen már a rézkor—bronzkor váltásakor létezett egy útvonal, amely a Poprád völgyén keresztül összekötötte a Kárpát-medencét a Kárpátokon túli területekkel. Emellett a Hernád völgye a Vág völgyén keresztül, valamint a Körös-vidéken és Erdélyen át egészen a Havasalföldig is érintkezési zónaként működött (Balogh 1973, 13; Poroszlai 1982, 75; Fiirmánf.k-Vf.t.tacik-Vtadár 1999, 155). A szlovákiai bronzkort feldolgozó monográfia a folyóvölgyekben haladó és az azokat összekötő útvonalak hálózatát rekonstruálja (Furmánek—Veliacik—Vladár 1999, 156), melyekre illeszthetők a hernádvécsei leletanyag párhuzamait szolgáltató lelőhelyek. A PILINY-KULTÚRA, VALAMINT A PILINY - GÁVA KAPCSOLATOK KUTATÁSTÖRTÉNETE A Piliny-kultúra már igen korán a régészeti tárgyú tudományos érdeklődés látókörébe került. Az első, korai anyagközlések után (ezek összefoglalását lásd K emenczei 1984,12; Érdy 1871,73-83: a kultúra névadó lelőhelyének, Piliny-Borsós közlése; Hillebrand 1923—1926, 60—69, 1929, 35—40) hamar megfogalmazódott a későbbi pilinyi leletanyag egységként való kezelésének gondolata (Márton 1911, 332: Piliny- típusú kerámia megnevezéssel; Eisner 1933, 303:
