A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Kalli András: Késő bronzkori sírok Hernádvécsén
Késő bronzkori sírok Hernádvécsén 119 3. Patkó alakú csüngök5 (XIV. tábla/3, 4.) Ez a csüngőtípus a Piliny-kultúra csüngői között jellegzetes formát képvisel, kiképzése a kultúra élete során csak kis mértékben változott. A két, szarvsze- rűen egymás felé hajló kar közötti függőlegesen átlyukasztott, megvastagodó középrészt apró dudorokkal, vagy bütykökkel hangsúlyozták. A függőleges átfúrást két oldalról egy-két borda szegélyezheti (Mozsolics 1967, 93; 1973, 53; 1985, 62-63; Furmánek 1977, 283-284; 1980, 37; Kobak 2000, 61). A patkó alakú csüngök eredetével és használatuk időtartamával kapcsolatban a kutatásban megfogalmazott elméletek egyike szerint a helyi előzményekkel nem rendelkező tárgytípus Szilézia területéről, a Halomsíros-kultúra előrenyomulásával jelent meg a Kárpát-medencében — a Piliny-kultúra fémművességében is halomsíros elemet képvisel — a RBB2-BC időszakban. Ezt követően, többek között a Piliny-kultúra közvetítésével jutott el Kárpátalja („Transkarpatien 11. ”: depó) és Erdély (Fizesul Gherlii) területére (Roska 1942, 217, 262. kép 5—8). Használatuk a R BD periódusban zárul, akkor is csak szórványos elterjedésben (Kemenczei 1964,17; 1965b, 114; 1967, 292). Cáfolja ezt az elméletet, hogy patkó alakú csüngök már több koszideri korú depóban: Vcelínce (Novotná 1959, Abb. 3, 2a-b), Hodejov I. (Furmánek 1977, Taf. XXII. 3) és sírleletben: Zsadány-Orosipuszta (Mozsolics 1967, Taf. 70, 4—6) is megjelennek. Sőt egészen a R BD — H A1 időszakig is még használatban vannak (Furmánek 1977, 283; 1980, 37): Pácin- Alsókenderhomok (Kemenczei 1965, Taf. XXIV. 8), Debrecen-Fancsika I.: depó (Mozsolics 1985, 110, Taf. 213, 6), Nyírlugos-Szennyespuszta: depó (Mozsolics 1985, 161—162), Püspökhatvan: depó (Mozsolics 1985, 178-179, Taf. 140, 31), Radzovce: közületien sírleletek (Furmánek 1980, Nr. 733-736), Zvolen-„Pusty hrad” depó (BalaSa 1946, Abb. 1-3). A Piliny-kultúrában patkó alakú csüngök ismertek temetkezésekből: Detek, Halmaj (Kemenczei 1968, Abb. 6:8, 10:9), Nagybátony (Patay 1954, Abb. 12, 9), Piliny-„Borsos”, Zagyvapálfalva (Kemenczei 1967, Abb. 19: 8; Taf. XXI. 3, 5, 7; Taf. XXVI. 10; Taf. XXVII. 4; Taf. XXVIII. 23), Barca II. (Furmánek 5 A szakirodalomban a tárgytípusnak különféle megnevezései léteznek: „Halbmondförmige Zierstücke” (Mozsolics 1967, 93); „Hufeisenförmige Anhánger/patkó alakú csüngő” (Kemenczei 1964, 17; 1965, 114; Mozsolics 1973, 53; Guba 2010, 81); „Gegossene Mondanhänger” (Furmánek 1977, 283-284); „Halbmondförmige Anhänger” (Novotná 1970, 39; Mozsolics 1985, 62—63; Furmánek 1980, 37—39); „Hörnchenanhänger” (Kobaii 2000, 61). 1968b, Abb. 5: 1, 3), Safárikovo/Tornal’a (Furmánek 1977, Taf. VI: 1,2) és depókból: Blazice (Medvecky 1931, Abb. 26/24), Maly Hores (Pástor 1951, obr. 117) egyaránt. Mivel a patkó alakú csüngök formája és kiképzése a különböző időszakokban csak kis mértékben változott, így pontos korhatározásra nem alkalmasak (Furmánek 1977,283). Funkciójukat illetően bizonytalan a kutatás. A függesztőlyuk biztosan utal arra, hogy ezek a tárgyak valamire felakasztva, illetve felvarrva csüngőként szolgálhattak; ugyanakkor felmerült, hogy a tűkre felhúzva, azok elvesztése ellen védtek (Novotná 1970, 39; Furmánek 1977, 283; 1980, 39). A tárgytípusnak egy érdekes értelmezési lehetősége merült fel a szlovák kutatásban. Annak alapján, hogy a Mediterráneumban, egész pontosan a Minószi kultúrában a bika, illetve annak szarvas feje egy férfiistenség jelképeként jelentős szereppel bírt, V. Furmánek ezt a csüngőtípust sematikus bikafej ábrázolásnak tartja, sőt mindezen túl bizonyítékának egy mediterrán motívum és talán kultusz kárpát-medencei beszivárgására (Furmánek 1977, 284). Hernádvécsén egy temetkezés (S 446) tartalmazott két darab patkó alakú csüngőt. 4. Spirálkorongos csüngő6 (XIV. tábla/6.) A kör átmetszem bronzdrótból készített, két spirálkorongból és az azokat összekötő spirálcsövecskéből álló, a Piliny-kultúra fémművességében koszideri hagyományokra visszavezethető csüngök (Kemenczei 1984, 20) leginkább az R BD-Ha A1 időszakokra jellemzőek és kizárólag a Piliny-kultúra keled elterjedési területén kerültek elő (Furmánek 1977, 291). Ez a tárgytípus megjelenik depókban: Blazice (Medvecky 1931, Abb. 26: 6), Erdőhorváti (Szendrei 1888,344, Abb. 4), Szécsény-Benczúrfalva-Majőrhegy (Kemenczei 1984,121, Taf. LIV. 10), Tiszaszederkénv (Kemenczei 1964, 37, I. tábla 2), Tornyosnémeti (Hampel 1896, Taf. CII: 17) és temetkezésben egyaránt: Abaúj szántó (Kemenczei 1964, 9, V. tábla 16). A Hernádvécsén szintén sírból (S 446) származó darab töredékes, az egyik spirálkorong hiányzik. 6 A tárgytípusnak a szakirodalomban különböző megnevezései léteznek: „spirálkorongos tekercs” (Kemenczei 1964, 9), „Spiralschmuck” (Mozsolics 1973, 116.), „Brillenförmige Hängezierat” (Furmánek 1977, 291), „Spiralscheibenanhänger” (Kemenczei 1984,20).
