A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Kalli András: Késő bronzkori sírok Hernádvécsén
118 Kalli András megjelölés alatt szereplő lelőhelyen (Kemenczei 1984, 218, Taf. VIII./30; 226, Taf. XVI./11; 242, Taf. XXXII./6; 243, Taf. XXXIII./15). Fémleletek 1. Spirálcsövecskék {XIV. tábla/2) A kerek, félovális vagy háromszög átmetszem, bronzdrótból kialakított spirálcsövecskék széles területeken és sok kultúrában általánosan elterjedtek voltak a kora bronzkortól egészen a kora vaskorig, így kulturális és kronológiai besorolásra alkalmatlanok (Kemenczei 1964, 39; Mozsolics 1967, 73; 1973, 50- 51; 1985, 61; Furmánek 1977, 296-297; Mozsolics 2000, 53, Taf. 46/9-11; Kobak 2000, 69). A Piliny- kultúra esetében valamennyi lelőhelytípusban, így temetkezésekben: Nagybátony, Litke (Kemenczei 1984, Taf. VI. 33; Taf VII. 14), Abaújszántó (Kemenczei 1964, V. tábla 15), Zagyvapálfalva (Kemenczei 1967, Taf XII. 4; Taf XIII. 11; Taf XVIII. 1, 2; Taf XIX. 4; Taf XX. 4; Taf. XXIV. 3, 8, 9; Taf XXVI. 6, 7; Taf. XXVII. 7; Taf TVIII. 22), Safárikovo/Tornal’a (Furmánek 1977, Taf 1/ 12), depókban: Felsődobsza, Kisgyőr-Várvölgy (Kemenczei 1984, Taf XLVI. 24; Taf XLIX. 8), Hodejov II. (Furmánek 1977, Taf XXII. 15) és a kultúra teljes elterjedési területén megjelenik ez a tárgytípus (Furmánek 1977, 296—297). A spirálcsövecskék különböző gyöngyökkel és más csöngőkkel együtt sorokban valamilyen madzagra felfűzve, vagy nyakperecre felhúzva nyakékek, nyakláncok, esetleg övék részei lehettek, de lenyomatukkal akár kerámiát is díszíthettek (Mozsolics 1967, 73; 1985, 61; Furmánek 1977, 296-297). Hernádvécsén egyetlen sírban (S 446) került elő hat darab, kerek átmetszem spirálcsövecske-töredék. 2. Noppenringek {II. tábla/2.; XII '. tábla/5) A szlovákiai kutatás a Piliny-kultúra lelőhelyein előkerült hajfürt karikák (Lockenring) között megkülönbözteti a legtöbbször kör átmetszem drótból, valamint a lemezből készült darabokat. Az első típuson belül pedig elkülöníti az egyszeres, illeme a többszörösen tekercselt karikákat; utóbbiakat „Noppenring” elnevezés alatt. A drótból készült hajfürtkarikák, köztük a Noppenringek, megjelennek a R BB2 (BC1) periódustól a HaAl időszakig temetkezésekben és depókban szintúgy (Furmánek 1977, 294—295; Jílková 1961,91). A magyar kutatásban a Piliny-kultúra bronztípusai között megjelenő Noppenringek eredetéről megfogalmazott elméletek egyike szerint a tárgytípus a fiatalabb ausztriai Halomsíros-kultúrától került át a Pilinybe a R BC időszakban (Kemenczei 1964, 14; 1965, 114, 1967, 295, 301), míg a másik szerint a Noppenringek készítésének szokása már a kora bronzkortól jelen volt Magyarország területén (Mozsolics 1973, 52). E. Zaharia az Európában és a Közel-Keleten előkerült, hajban viselt karikaékszereket pusztán a forma alapján három típusba osztotta be (A, B, C). A neolitikumtól a bronzkor végéig használatban lévő példányokat felölelő A típusba rendelte a drótból vagy kötegszerűen fémszalagból kialakított, kör alakú karikákat; ide sorolta a régészeti szakiroda- lomban Noppenringként megnevezett példányokat, amelyeken belül a kialakítás alapján időbeli különbséget mutatott ki. A legkorábbiak a nagyméretű, kör alakú, egyszeresen tekercselt drótból készült darabok, míg a fiatalabb karikák kisebbek és legtöbbször duplán tekercselt drótból készültek. A korai karikákra példaként említi a Perediwanieből (ma: Horodnica, Ukrajna) előkerült darabot (Zaharia 1959, 108, Abb. 1, 8; a lelőhely pontos hivatkozása 108, 19. lábjegyzet), a fiatalabbakra pedig a Bautzenből (Szászország tartomány, Németország) (Zaharia 1959, Abb. 1, 7) és a Särata-Monteoru I. temetőből (Buzáu megye, Románia) (Zaharia 1959, 115, Abb. 4, 7) előkerült Noppenringeket. A Noppenringet jellegzetes Közép- Kelet-európai tárgytípusnak tartja, amely már a kora bronzkori Aunjetitz-kultúra időszakától kezdve széles körben elterjedt az említett térségben (Zaharia 1959, 108-109). A hernádvécsei darabok legközelebbi párhuzamai megjelennek depókban: Zehra-Dreveník I. (Neustupny 1939, 210, 219, tab. XIII. 17, 18, 26), Szécsény-Benczúrfalva-Majorhegy (Kemenczei 1984, 120; Hampel 1892, Taf CLX) és temetkezésekben: Abaújszántó (Kemenczei 1964, 9, Taf. V. 14), Zagyvapálfalva (Kemenczei 1967, Taf. XVII. 2, 3, 8; Taf. XIX. 12; Taf. XXII. 8, 12; Taf. XXIII. 7, 14; Taf. XXV. 4; Taf. XXVI. 4; Taf. XXX. 16), Barca II. (Jílková 1961, 73, obr. 12, 3), Safárikovo/Tornal’a (Furmánek 1977, Taf. XII. 7) is, illetve az E. Zaharia által a lelőhely típusa nélkül bemutatott Bautzenben (Zaharia 1959, Abb. 1, 7). Hernádvécsén két temetkezésben kerültek elő, az S 388 sz. sírban két töredékes darab {II. tábla/2), az S 446 sz. temetkezésben pedig egy ép Noppenring (XIV. tábla/5).
