A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - Kalli András: Késő bronzkori sírok Hernádvécsén

Késő bronzkori sírok Hernádvécsén

117

edény pontos formai párhuzama megjelenik a nagy- kállói Gáva-telepen (Kemenczei 1982a Abb. 1/6; Kemenczei 1984, 340, Taf. CXXX./l), valamint a Barca II. pilinyi temető egyik sírjában, jóllehet fül nélkül (Jílková 1961, 81, obr. 6). Egy nagykállói edénytöredéken a hernádvécseivel egyező módon a vállat függőleges kannelúrák díszítik, sőt a felfelé álló bütyök is ugyanúgy van körülárkolva, mint Hernádvécsén (Kemenczei 1984, 340, Taf. CXXX./7). Vajdácskán hasonló megoldással és díszítőmintával ellátott edény került elő (Kemenczei 1984,266, Taf. LVI./4). A nagykállói klasszikus Gáva-urnát a korai Gáva időszakra, a HaAl periódusra keltezi Kemenczei T. (Kemenczei 1984, 65).

4. Fazekak

4. a) Nyújtott gömböstestű, enyhén kihajló peremű edény.

Az S 570 sz. sírban urnaként funkcionál ez az edénytípus (XVIII. tábla/1). Formai párhuzama megtalálható Vizsláson (Kemenczei 1984, 225, Taf.

XV./5), továbbá Alsóbereckin (Kemenczei 1981, 79, Abb. 6/7; 83, Abb. 8/13).

4. b) Kettőskónikus, kissé lekerekített testű, ívelt hasvonalú, egyenes aljú, enyhén kihajló peremű edény.

Az S 391 sz. sírból előkerült fazék sorolható ebbe az alcsoportba (IV. tábla/2). Párhuzama ismert többek között Bodrogkeresztúrról (Kemenczei 1984, 242, Taf. XXXII./16).

4. c) Egyenes peremű, pereme alatt füllel ellátott, ívelten fordított csonkakúpos testű fazék.

Az S 400 sz. sír egyik edénye tartozik ebbe az alcsoportba (X tábla/1). Párhuzama megtalálható a taktabáji Gáva-temetőben (Kemenczei 1984, 371, Taf. CLXI./10). Ez a forma igazán a dunántúli Urnamezős, valamint a Kyjatice kultúrában elterjedtebb forma (Kemenczei 1984, 68). 4

4. d) Egyenes peremű, enyhén kónikus nyakú, ívelten fordított csonkakúpos testű, egyenes aljú edény.

Két kisméretű szalagfúle a peremből indul és a vállra támaszkodik. A nyak és a váll találkozása profilált. Az S 395 sz. sír fazék alakú edénye tartozik ebbe az alcsoportba (FT. tábla/1) V Furmánek a D II csoportba sorolta be, mely a R Bz BB1, BB2 (BC1) periódusokra keltezhető (Furmánek 1977, 310). Hozzá hasonló darab kerültek elő Bodrogkeresztúr-Vásártér lelőhelyről (Kemenczei 1984, 242, Taf. XXXII./5).

4. e) S-profilú, hasán füllel ellátott fazék alakú edény.

Az S 396 sz. sírban talált edény tartozik ebbe a csoportba (VIII. tábla/1). V. Furmánek a Dl csoportba sorolta be és a R Bz BB1, BB2 (BC1) periódusokra keltezte (Furmánek 1977, 310).

4. f) Egyenes aljú, fordított csonkakúpos testű, lekerekített vállú, kissé tölcséres nyakú, enyhén kihajló peremű edény.

Ide sorolható az S 389 sz. sírból előkerült, urnaként szolgáló fazék (III. tábla). Az S-profilú edényen egy hegyes bütyök figyelhető meg. V. Furmánek az S-profilú fazekakat a D I típusba sorolta (Furmánek 1977,310).

5. Tálak

Az S 393 sz. sírból előkerült táltöredék (V. tábla/1) pontosabb meghatározásra nem alkalmas, mindenesetre a tölcséres test és a válltörés kivehető a töredéken.

5. a) Kihajló peremű, tölcséres testű, a nyak és a váll találkozásánál profilált tál.

Két kisméretű szalagfüle a peremből indul és a vállra támaszkodik. Az S 395 sz. sírból előkerült táltöredék sorolható ebbe az alcsoportba (VII. tábla/1). A Piliny kultúrára leginkább jellemző táltípust V. Furmánek a B II típusba sorolta be (Furmánek 1977, 306).

5. b) Kihajló peremű, éles válltörésű, erősen szűkülő testű tál.

Peremét és vállát kisméretű szalagfül köti össze. Pereménél belül síkozott. Az S 446 sz. sír tálja tartozik ebbe az alcsoportba (XIV. tábla/1). Szintén a Furmánek szerinti B II. csoportba sorolható be. Párhuzamai megtalálhatók többek között Litkén, Jászberény-Cserőhalmon és Méra-Bélus-patak lelőhelyen (Kemenczei 1984, 219, Taf. IX./12; 226, Taf.

XVI./II; 246, Taf. XXXVI./16). A hernádvécsei darab érdekessége, hogy a perem belső oldalánál síkozott.

5. c) Kihajló peremű, szűkülő nyakú, ívelt vállú, erősen szűkülő aljú, nyak—váll találkozásnál profilált, a vállon függőleges kannelúrákkal díszített tál.

Szalagfüle a peremből indul és a vállra támaszkodik. A fül alatt, a váll—has törésvonalon bütyök látható. Az S 570 sz. sírban talált, méretükben eltérő két tál tartozik ebbe az alcsoportba (XVII. tábla/1,2). Párhuzamaik megtalálhatók Útkén, Jászberény-Cserőhalmon, Bodrogkeresztúr-Vásártér és Bodrogkeresztúr környéke