A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Veres Gábor: Magyarország 20. századi történelmének vetületei egy értelmiségi karrierben. Nemess Aladár (1890-1956) borsodnádasdi gyárigazgató-főmérnök
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 295—305. MAGYARORSZÁG 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMÉNEK VETÜLETEI EGY ÉRTELMISÉGI KARRIERBEN Nemess Aladár (1890-1956) borsodnádasdi gyárigazgató-főmérnök Veres Gábor Eszterházy Károly Főiskola, Eger Absztrakt: A magyar gyáripar a 20. századi krízisek ellenére az ország fejlődésének húzóágazata maradt. A vállalatok vezető tisztségeit betöltő értelmiségiek anyagilag is szépen gyarapodtak. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt-nél is elismerték a képzettségbeli különbségeket. A II. világháborút követő rendszerváltás, „bal oldali fordulat” után életbe lépő új szabályozások a nemesekkel, gazdag parasztsággal hasonló helyzetbe hozták ezt az értelmiségi réteget is. Hiába álltak ki gyakran még az új hatalom bázisát jelentő munkások is korábbi vezetőik mellett, komoly meghurcoltatásokat kellett elszenvedniük, mely jelentős számú értelmiségi karrier végét jelentette. A társadalom más rétegeinél, így például az arisztokratáknál vagy a parasztságnál bekövetkezett hatások, traumák vizsgálatának sokkal nagyobb teret szenteltek az elmúlt évtizedekben. A 20. század első felében vezető pozíciókban lévő értelmiségiek vizsgálata azonban még sok hiányosságot mutat. Nemess Aladár borsodnádasdi gyárigazgató karrierje jól tükrözi a korabeli Magyarországon végbement változásoknak a műszaki értelmiségre gyakorolt hatását. Kulcsszavak: Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt, lemezgyár, kasztrendszer, kitelepítés, kuláklista Hazánk 20. századi történelme sok feladatot ad, kínál a múlt kutatóinak. Több gyökeres politikai fordulatnak, nagy veszteséggel járó hadieseménynek lehettünk tanúi, melyeket gazdasági krízisek és gyorsuló társadalmi átalakulások kísértek. A változások a helyi társadalom minden rétegében hatottak különböző módon és ütemben. A lokális közösségekben valamilyen szintű vezető szerepet betöltő értelmiségiek karrierjében a rendszerváltások, politikai változások hatványozottan nagyobb kihívásokat hoztak, hiszen — a saját életükre gyakorolt hatás mellett — az általuk irányított szervezet, közösség alkalmazkodása az új kihívásokhoz is az ő döntéseiktől és cselekedeteiktől függött. Azok az értelmiségi pályák lehetnek a legjobb forrásai a történeti kutatásoknak, melyek több fordulaton átíveltek és ezzel gazdag tárházat kínálnak a lokális hatások vizsgálatához. Borsodnádasdon és a környezetében lévő falvakban a palóc-barkó etnikai csoporthoz tartozó népesség él. A 19. század elején főként növénytermesztéssel, állattartással foglalkozó lakosság jövedelmét különböző kézműves tevékenységekből származó bevétellel egészítette ki, így keresett termék volt például a környéken ebben az időszakban a nádasdi favilla (Domonkos 1991,420). A század közepén azonban óriási változások kezdődtek a térségben. 1846-ban elindult az Ózdi Vasgyár építése, mely a következő év végén már megkezdte a termelést. A gyár energiaigényének kielégítésére a környéken bányákat nyitottak. Fényes Elek 1850-ben megjelent szótárában már három bányát is említ Nádasd határában (Fényes 1851,122). A bányák alapozták meg a további jelentős átalakulást, mert az itt talált szén minősége olyan kiváló volt, hogy lehetővé tette a nagyobb energiaigényű vasipari műveleteket (forrasztás) is. Az Ózdtól való nagyobb távolság miatt döntöttek úgy 1861-ben, hogy az Ózdi Vasgyár leányvállalataként „finomító” üzemet építenek Nádasd határában. A Nádasdi Gyár 1864-ben kezdte meg a termelést 8 kavarókemencével, 3 hengersorral, 4 forrasztókemencével és 2 lemezizzító kemencével. A gyárterület építéséhez Fáy Alajos földjeit, a munkáslakások számára pedig a Serényi birtokot vásárolták meg (Bárczy 1959, 70). A bányák és a gyár működtetéséhez több mint 200 főre volt már a kezdeteknél szükség. Az üzem
