A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Veres László: Észak- és Kelet-Magyarország üvegiparának szerkezeti átalakulása a 19. században
Észak- és Kelet-Magyarország üvegiparának szerkezeti átalakulása a 19. században 241 megteremtve ezzel a nyugat-európai szintű gyáripari termelés feltételeit (Gurmai 1943, 36). 1895-ben részletes felmérés készült a Magyar Királyság üvegiparáról. Ez a dokumentum, amely nyomtatott formában is megjelent (Telkes 1895), elénk tárja az egyes huták, üveggyárak vázlatos történetét, érzékelteti a fejlődésüket és rögzíti a pillanatnyi állapotot az adatfelvétel évében. 1895-ben Magyarország 15 közvetlen tüzelésű hutájából 10 működött Észak- és Kelet-Magyarországon. A 10 üzemből 3 kivételével (Párád, Szelestye és Málnapatak) 1916-ig valamennyi befejezte a tevékenységét. így nyilvánvaló, hogy az üveggyártás letéteményesei a Siemens-féle regenerációs kemencékkel ellátott üveggyárak voltak, különösképpen, ha ezek kádkemencékkel kapcsolódtak össze. 1895-ben Magyarország 19 regenerációs kemencével működő üveggyára közül 16 termelt Észak- és Kelet-Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy az üveggyárak és az ekkor még működő közvetlen tüzelésű üveghuták száma alapján az északi térségben helyezkedett el az üvegipari létesítmények 80%-a. Aló regenerációs kemencés üveggyár közül kettőt a 18. században, nyolcat pedig a 19. század elején alapítottak. Tehát ezek eredetileg középkori hutatechnikával működő, közvetlen fatüzeléses üzemek voltak. Közülük a legrégebbi Zólyom vármegyében, Gyetvától 8 kilométernyire Szikla község határában már 1744-ben működött. A többször helyet változtató, de a település határát soha el nem hagyó kis erdei üzemet utoljára 1868-ban építették át és ettől kezdve csak táblaüveget gyártottak benne. A modernizálást a tulajdonos Magyar Állami Erdőkincstár végezte el 1889-ben, 2 regenerációs és 2 nyújtókemence üzembe állításával. A gyárban évenként 4 ezer mázsa ablaküveget készítettek 60 ezer forint értékben (Grünwald 1887, 16; Szvircsek 1991b, 23). 18. századi alapítású volt a nagyváradi püspökség béli uradalmának hutája is. Történetét 1770-től követhetjük nyomon. A püspökség a 19. század utolsó évtizedéig saját kezelésében tartotta az üzemet. 1891-ben zajlott le a huta történetének legnagyobb fejlesztése, amikor a tőkeerős Magyarhoni Üveggyárak Egyesület kezelésébe került. Ekkor 3 gázkemencét és 5 köszörülő műhelyt létesítettek, aminek következtében a termelés fellendült. Évente 1700 mázsa köszörült és 6000 mázsa közönséges öblösüveg került ki a gyárból (Bunta-Katona 1983, 80-83). 1807-ben létesült a 19. század egyik legjelentősebb finom üveget előállító hutája a Nógrád megyei Zlatnón. Az üzemet Zahn János György, korának egyik leghíresebb üveggyárosa virágoztatta fel, akinek a neve az 1830-as években tűnik fel a zlatnói huta tulajdonosaként a forrásokban. Zahn ősi üveges família leszármazottja volt. A családnak Csehországban volt üveghutája. Apja 1819-ben Zólyomlipcsén a kamarai hutát bérelte (Szvircsek 1982, 71—81). Zahn János György zlatnói hutájának üveggyárrá fejlesztésében óriási szerepe volt Pantotsek Leo Valentinnek, kora egyik leghíresebb üvegművészének, üvegipari kísérletezőjének, aki többek között kikísérletezte az irizáló üveget is (Szőkefalvi-Nagy 1962, 2). A zlatnói gyárat Zahn 1873-ban bekövetkezett halála után örökösei modernizálták. 1887-ben építettek az üzemben 3 regenerációs kemencét. Ezzel egy időben 72 korongos csiszolóműhely és maratóüzem is létesült. A zlatnói gyár termelése 3000 mázsa díszüveg és 8 ezer mázsa közönséges öblösüveg volt évente 160 ezer forint értékben. A prosperáló gyárat 1895-ben az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. vásárolta meg (Zilak 1993a, 176-183). Zlatnó mellett Észak-Magyarország másik híres díszüveggyára Gömör megyében, Újantalvölgyben volt. Mivel a gyártelep Kokova nagyközség határában helyezkedett el, a források gyakran kokovai hutaként is emlegetik. Ez azonban sokszor zavaró, mert Kokován is működött egy üveggyár, amelyben csak ablaküveget készítettek. Az újantalvölgyi hutát gróf Forgách Antal létesítette birtokán 1815-ben. Az üzem az 1850-es évektől indult virágzásnak, amikor a hutát Kuhinka István vette bérbe, aki szintén egy híres üveges dinasztia tagja volt. A Kuhinka család tagjai három generáción keresztül a hazai üvegipar meghatározó személyiségei voltak. A Kuhinka testvérek, Ferenc, Lipót és István Károly édesanyjuk révén kerültek kapcsolatba az üveggyártással. A megözvegyült Kuhinka Jakabné másodszor egy bizonyos Zeitler Jánoshoz ment férjhez, aki 1836 körül a sziklai huta bérlője volt (Szvircsek 1991b, 23). István Károly mostohaapja után először ezt az üzemet vette bérbe. Majd a három testvér Szinóbánya határában, Orczy bárótól vásárolt földterületen 1840 körül épített üveghutát, amelyet édesanyjukról Katalin hutának neveztek el (Eleöd 1936, 17). A fivérek közül István azzal alapozta meg a családi vagyont, hogy feleségül vette az újantalvölgyi hutás, Pichler Antal lányát, majd Pichler halála után 1855-ben örökölte a hutát. Kuhinka István Károly 1873-ban elhunyt. Ezt követően fia, Géza vette át az újantalvölgyi üzemet. Modernizálta, gyárrá fejlesztette azt 1887-ben. A Kuhinka István Károly és Fia vállalat kezelésébe tartozó gyárban évente 9 ezer mázsa öblösüveget és 4 ezer mázsa finom üveget állítottak elő (Zilak 1993b, 117—125). A 3 regenerációs
