A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Veres László: Észak- és Kelet-Magyarország üvegiparának szerkezeti átalakulása a 19. században
242 Veres László kemencével ellátott, 42 korongos köszörülő műhellyel felszerelt Katalin huta éves termelése 7 ezer mázsa finom és 1500 mázsa közönséges öblösüveg volt (Szvircsek 1982, 81—86). A Kuhinka család tulajdonában állott a málnapataki üveggyár is. A Nógrád megyei Szomotercs határában 1820 körül épített hutát az 1850-es években szerezték meg Kuhinkáék és ők fejlesztették modern üveggyárrá. 1886-ban 14 tégelyes regenerációs kemencével szerelték fel az üzemet és az országban az elsők között üvegsajtoló gépet is beszereztek. A gyárban évente 3 ezer mázsa préselt üveget és 5 ezer mázsa közönséges öblösüveget készítettek (Telkes 1895, 39-40). Közvetlen fatüzelésű hutaként kezdte meg működését a feketeerdői üveggyár is Bihar vármegyében, Közepes község határában, Eledtől 27 kilométerre. A Baranyi család uradalmához tartozó Feketeerdőbe 1840-ben egy Ammon nevezetű osztrák vállalkozó épített üveghutát, amely néhány év múlva leégett. 1860-ban egy csehországi üveggyáros, Leibich István élesztette újjá az üveggyártást, miután új üzemet épített. Leibich örökösei az üzemet eladták az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Részvénytársaságnak, akik modernizálták 1890-ben (Bunta-Katona 1983, 73- 74,113). Ekkor építették a gyár 4 regenerációs kemencéjét, s elekor létesült az üzem 38 korongos köszörülő műhelye is. E fejlesztéseknek köszönhetően 10 ezer mázsa közönséges üveg és 4 ezer mázsa finom, festett és köszörült üveg került évente piacra. Hagyományos technológiájú hutából keletkezett bővítéssel és modernizálással a Trencsén megyei Felső-Sennye melletti Szidónia-telepen működő Szent Szidónia üveggyár Castri herceg birtokán. Az üveghutát 1850-ben építették fel, és ezt alakították át 1888-ban 2 regenerációs kemencével működő öblösüveggyárrá, amelynek önálló festőműhelye is volt, továbbá egy 36 csiszolókorongos csiszolóüzeme is. Az évi termelés 5 ezer mázsa finom, köszörült és festett üveget, valamint 2 ezer mázsa közönséges ablaküveget tett ki (Telkes 1895). A Szent Szidónia hutát Castri herceg építtette, de felvirágzását, gyárrá alakulását Schreiber Józsefnek köszönhette, aki 1859-ben bérbe vette az üzemet. Az üveggyár tagja lett annak az üveggyárakból álló vállalat birodalomnak, amelyet a Schreiber József és Unokaöccsei elnevezésű cég tartott kézben. Schreiber József osztrák üvegkereskedő volt. 1844- ben alapította üvegkereskedését Bécsben, ami megalapozta a család felemelkedését. Schreiber József fiával, ifj. Schreiber Józseffel és unokaöccseivel, Göpfert Edével és Miksával először Morvaországban vásárolt üveghutákat. A családnak Magyarországon a Szent Szidónia üveggyár volt az első üvegipari vállalkozása. A gyárat Göpfert Miksa irányította, aki azzal futtatta fel a termelést, hogy 1862-ben Magyarországon elsőként elkezdte gyártani a petróleum lámpatesteket. Schreiber József az elsők között ismerte fel már az 1860-as években a világítás üveggyártásban rejlő lehetőségeket, s ettől kezdve morvaországi gyárai termelését is erre állította át. Termékeivel rövidesen kiszorította a konkurens német gyártókat az Osztrák- Magyar Monarchia piacáról. Az 1870-es évektől Felső-Sennye lett a tejüveg lámpaernyők készítésének bázisa. A gyár 680 alkalmazottjával a 19. század végi Magyarország legnagyobb létszámú üvegipari vállalkozása volt (Csiffáry 2006, 215—216). A Schreiber József és Unokaöccsei vállalat 1874- ben folytatta magyarországi terjeszkedését. Ez évben vásárolták meg Zay Albert gr. zayugróci pokrócgyárát, amely mellé üveggyárat építettek, a pokrócgyárban pedig üvegcsiszoló műhelyt rendeztek be. Ezt az üveggyárat látták el először Magyarországon Siemens-féle regeneratív gázfűtésű kemencékkel és itt alkalmazták először az üvegcsiszoláshoz az ún. homok-fúvógépet. Különlegessége volt az évi 5 ezer mázsa finom és 5 ezer mázsa közönséges öblösüveget előállító gyárnak, hogy a maratásos díszítési eljáráshoz savazó kamrával is rendelkezett (Gelléri 1887, 199; Futó 1944, 439). 1881—1903 között a gyár alkalmazottja volt Sovánka István, a szecesszió időszakának legjelentősebb üvegművésze, aki a maratásos eljárással történő réteges üvegkészítés úttörője volt (Veres 2006, 231—237). Az eddig bemutatott üveggyárakkal szemben a teljesen új építésű üzemek sorát nyitja meg a jece- nyei üveggyár, amelyet a Jecenye község melletti Kis- Kapocs telepen 1883-ban létesített Kuhinka Dezső és Lajos. A gázfűtéses Siemens-kemencével és ugyanennyi fatüzeléses nyújtókemencével ellátott üzem ablaküveg- és tükörgyár volt. A nagy kapacitású üzem 1893-ban 125 dolgozót foglalkoztatott (Telkes 1895, 41). A gyárban évi 8 ezer mázsa közönséges ablaküveget állítottak elő. 1889-től a termékskálát bővítette a belga rendszerben gyártott táblaüveg, 1891-től pedig a finn tükör. Kuhinkáék gyára ismereden okok miatt 1900-ban beszüntette a termelését. A Schreiber József és Unokaöccsei vállalat csoportba tartozott a Trencsén vármegyei Rovne üveggyára, amelyet 1892-ben helyeztek üzembe. Az öblösüveggyárat építésekor két Siebert-féle regenerá- toros gázkemencével szerelték fel (Telkes 1895, 41). A finomüveg készítést szolgálta két, egyenként 20—20 csiszolókorongos csiszolóműhely, hat amerikai üvegprés, továbbá 2 homokfúvó gép. A gyárban évente
