A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Művészettörténet - Pirint Andrea: Genius loci vagy emlékmentési szándék? Miskolc két világháború közötti városképei a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményében

Genius loci vagy emlékmentési szándéké

349

és Kiss Lajos voltak (Szendrei 1911, 630). 1906-ban ugyan napvilágot látott a magyarországi műemlékek rendszeres lajstroma (Gerecze 1906), de a puszta megnevezésekre szorítkozó, számos helyen pontatlan kiadvány nem ütötte meg a kívánt mércét, s a felmérések mind központilag, mind regionálisan tovább folytatódtak. A Borsod-Miskolci Múzeum 1929-es kiadványában olvasható felhívás, miszerint „óvjuk és védjük ingatlan műemlékeinket, szereznünk azokról és küldjünk be fényképeket, rajtokat” (BMM 1929, 27), azt jelzi, hogy a műemléki adatgyűjtés ekkortájt is a sürgetőbb feladatok közé tartozott.

Az 1920-as évek végén ugyanakkor Kiss Lajos városképfestészetében is termékeny időszak kezdődött, múzeumi hagyatékának java 1929—1931 között készült. A felfokozódó alkotókedv összefüggésben lehet 1929-es nyugdíjba vonulásával, de szabadidejének megnövekedése mellett valami kevésbé magán- természetű felhajtóerő is okkal gyanítható. Ekkorra datálódnak ugyanis annak a Szeghalmy Bálintnak (1889—1963) általunk ismert festményei is, aki 1931- ben Kiss Lajossal együtt állítja ki miskolci akvarell- képeit, mint ahogy a harmadik kiállítóművész, dr. Tornán Kálmán (1883?—1964?)8 is épp ez idő tájt kap szárnyakat.

Szeghalmy Bálint személyében mindenekelőtt Miskolc város egykori főépítészét tisztelhetjük — festőként tehetséges műkedvelőnek mondhatjuk. A nagyváradi születésű építészmérnök tíz éven keresztül Nagykanizsán dolgozott, ahonnan 1929-ben helyezték a miskolci építészeti hivatal élére. Olyan épületek tervezése fűződik nevéhez, mint a ma is álló Martintelepi református templom, az 1956-ban kiégett Rákóczi-torony (a mai avasi kilátó elődje) és az 1997-ben ugyancsak a tűz martalékává lett Deszkatemplom. Miként azt megvalósult tervei is tükrözik, a magyar népi építészet elemeinek korszerű alkalmazására törekedett, korának modern építészeti elveivel nem tudott azonosulni. 1938-ban kelt önéletrajzában hangsúllyal szól építészettörténeti tanulmányairól: „Mint építésyta- nárom, néhai Schulek Frigyes tanítványa, különös szeretettel foglalkoztam a középkor (román és gót) építészettel és vitéz IMzay Fritz Oszkár műegyetemi adjunktus vezetése mellett részt vettem a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából a brassói fekete-templom, valamint a keresi evangélikus templomfelmérésénél” (Berec/.ky 1996,13). Látjuk tehát,

8 Tornán Kálmán születési és halálozási évszámának forrása: www.sysoon.com/deceased/kalman-toman-37 (2013. szeptember 20.) Az ott megnevezett személy az USA-ban hunyt el. Egyelőre csak feltételezés, hogy személye azonos az 1930 körül Miskolcon festegető Tornán Kálmánnal.

hogy a műemlékeink védelmét célzó országos munkálatokban, akárcsak Kiss Lajos, Szeghalmy is szerepet kapott. A történeti korok emlékei iránti tisztelete mind építészi, mind festőművészi minőségében megnyilvánul. Szeghalmytól összesen négy akvarellkép került a múzeumi gyűjteménybe, melyek mindegyike miskolci témákat dolgoz fel. A 30-as évek elején vétel útján szerzeményezett munkák 1929 és 1931 között készültek.

Dr. Tornán Kálmán személyéről nem rendelkezünk biztos információkkal. Míg a kiállítást méltató cikk a másik két alkotóról bővebben beszél, őt illetően csupán arra tesz utalást, hogy a nyilvánosság előtt kevésszer megmutatkozó, műkedvelő festőről van szó.9 Bizonyosan így hívták a Tomán-házként ismert, Hunyadi utca 50. szám alatti épület építtetőjét, aki 1932-ben kért engedélyt az itt álló régi ház lebontására, s helyén egy új felépítésére. A házépítő Tornán Kálmán vasúti főfelügyelő volt (Dobrossy 1997,151), de csak feltételezhetjük, hogy személye azonos az 1931-ben kiállító műkedvelő akvarellistával.

Tornán Kálmán kapcsolata a kiállításnak otthont biztosító Borsod-Miskolci Múzeummal korábbi keletű. A Lévav József Közművelődési Egyesület képzőművészeti szakosztályának 1929-ben rendezett csoportos kiállításán négy akvarelljét mutatta be, melyek közül három mellett „a Borsod-Miskolci Múzeum tulajdona” megjelölés szerepel.10 11 A képeket valószínűleg épp a tárlatot megelőzően ajándékozhatta a gyűjteménynek, mivel a múzeumi nyilvántartásba 1930-ban kerültek felvezetésre." Ajándékozásaival és eladásaival a következő években is hozzájárult a képgyűjtemény gyarapodásához.

A múzeumi gyűjteményben fennmaradt Tornán - akvarellek többségének középpontjában egy-egy műemléképület áll. Képeinek szemlélete tehát alapvetően különbözik a Kiss-féle intim városképek felfogásától. Mindkét mester sorozata mögött az emlékmentő attitűd áll, de míg Kiss Lajos költészettel tölti meg mondanivalóját, Tornán Kálmán többnyire direkt módon kommunikál. Szemléletmódjának egyszerűsége csak részben magyarázható a komolyabb művészi képzettség hiányával. Hétköznapi látványból kompozíciót

9 Reggeli Hírlap 1931. szeptember 6. (XLI. évf. 202. szám) 2.

1(1 A Lévayjózsef Közművelődési Egyesület képzőművészeti osztálya VII-ik csoportos kiállításának katalógusa. Miskolci Könyv - nyomda Rt., Miskolc, 1929. HÓM HTD 53.3418.1. Katalógus- szám: 93-94., 106.

11 A Borsod-Miskolci Múzeum képzőművészeti gyűjteményének nyilvántartási naplója 1901—1953. HÓM KA. Tornán Kálmán elsőként érkező vízfestményeinek törzskönyvi száma: 134—140.