A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Genius loci vagy emlékmentési szándék? Miskolc két világháború közötti városképei a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményében
350 Pirint Andrea építeni, tanultság kérdése is, és bizonyos, hogy éppen azok a munkái a leggyengébbek, melyeken mellőzi a nagy motívumokat, s a hangulat megragadására törekszik. Ugyanakkor az is biztosra vehető, hogy műemléképületeket középpontba állító kompozíciói mögött egy olyan alkotói szándék húzódik meg, melynek a premier plán felelt meg. Ez a célkitűzés pedig nem más, mint a borsod-miskolci műemlékek képsorozatának elkészítése. Tornán Kálmántól összesen 23 akvarellkép került a miskolci múzeumba, melyek (egy kivételével) 1929 és 1933 között születtek. E kollekciónak azonban csupán a nagyobbik fele sorolható a miskolci városképek közé, 10 festmény borsodi műemléktemplomokat ábrázol. Mikor a Lévayjózsef Közművelődési Egyesület képzőművészeti szakosztályának 1932. évi csoportkiállítására sor került, Tornán borsodi templom-képei közül néhány már múzeumi tulajdonban volt, többek között az a munka is, amely a gótikus eredetű szentsi- moni római katolikus templomot ábrázolja,12 s amely egyúttal az 1932-es tárlaton is bemutatásra került. A kiállítás katalógusa ezt a tételt úgy rögzíti, mint amely >yA Borsod-Miskold Múzeum »Borsodvármegye műemlékei« c. gyűjteményből” való.13 Úgy látszik tehát, hogy a múzeum fentebb idézett felhívása nem talált süket fülekre, s 1932-ben már egy önállósuló tematikai műtárgycsoporttal számolhatunk. Ez pedig - az ősi naplóbejegyzések alapján — mindenekelőtt Tornán Kálmán érdeme, aki 30-as évek eleji megyejárása során lelkes igyekezettel festette végig a vidék, jelesül Bánhorváti, Bélapátfalva, Boldva, Radostyán, Sajókeresztúr, Sajószentpéter, Szendrő, Szentsimon és Szikszó műemléki templomait.14 Mint említettük, Kiss Lajos, Szeghalmy Bálint és Tornán Kálmán 1931-es közös kiállítása a sajtóhírek szerint Leszih Andor múzeumigazgató szervezésében jött létre. Nincs okunk kétségbe vonni az újságcikk állítását, hiszen a kiállítás képei az alkotók és a múzeum közösnek mondható akaratából jöttek létre. Az alkotói szándék és a múzeumi érdek ugyanarról a tőről fakadt. Mind Kiss Lajos, mind Tornán Kálmán az intézmény holdudvarához tartozott, s biztosra vehető, hogy a múzeum igazgatója a város főépítészével 12 Tornán Kálmán: A ssgntsimoni római katolikus templom, 1931. (ak- varell, papír 31x24,5 cm) Ltsz. HÓM KGY 53.129.1. 13 A Lévay József Közművelődési Egyesület képzőművészeti szakosztályának katalógusa 1932. évi csoportkiállításáról február 7-től február 14-ig. Miskolci Könyvnyomda Rt., Miskolc, 1932. HÓM HTD 53.3494.1. Katalógusszám: 107. 14 HÓM KGY 53.122.1.-53.129.1., 53.160.1.- 53.161.1. is közvetlen kapcsolatot ápolt, tudomást szerezhetett annak hobbijáról. A miskolci városképek múzeumi kiállításán három mester állt a nyilvánosság elé, ám ez nem jelenti azt, hogy a kortársak közül mások munkássága ne mutatott volna helytörténeti igényű dokumentáló tendenciát, s hogy másokat ne érintett volna meg a műemlékek védelmének ügye. Erőteljesen jelentkezik mindez a Kiss Lajos-tanítvány Bartus Ödön életművében, akinek nevét fentebb már megemlítettük. Bartus festészete lényegesen differenciáltabb képet mutat, mint mesteréé, de változatos festészeti témái között újra és újra karakteres szerepet kap a város ábrázolása, tá- gabban pedig a múlt halódó emlékeinek romantikája. Bartus Ödön ilyen irányban folytatott tevékenysége — melynek hátterében részint a továbbélő, a műemlékvédelemmel is összekapcsolódó historikus korszellemet, részint Kiss Lajos közvetlen példamutatását véljük meghúzódni — korábban már részletes bemutatásra került (Pirint 2009, 250—252). E helyen csupán azokat az akvarellmásolatokat említjük meg, melyeket 1922 nyarán a szalonnái református templom középkori freskótöredékeiről15 és öt évvel később a szentlé- leki pálos kolostor egyik kőfaragványáról készített.16 Ezek megfestése mögött ugyanis ugyanazt a hajtóerőt sejtjük, ami országos szinten a Műemlékek Országos Bizottságának (a mai Forster Központ) Tervtára által féltve őrzött akvarell freskómásolat-gyűjteményt is létrehozta. A műemlékeket dokumentáló tendencia olyan korabeli alkotók működésében is lemérhető, akiiéről közelebbit egyáltalán nem, vagy alig tudunk. A szalonnái műemléktemplom freskóiról Bartus után két évvel egy bizonyos Somogyi László is készített akvarellmásolatokat, melyek ugyancsak a múzeumban maradtak fenn.n Míg az előadásmódja alapján műkedvelőnek mutatkozó Somogyi kiléte ismeretlen előttünk, konkrét adatokkal bírunk arról a Dobos Dezsőről (1864— 1939), aki a történelmi Magyarország várainak 230 darabos olajfestmény-sorozatát készítette el. Dobos Dezsőt a trianoni békediktátum sodorta a Felvidékről Sátoraljaújhelyre, majd 1926-ban Miskolcra költözött. Az akadémiai végzettségű mezőgazdász műkedvelőként hódolt a festészetnek, amit miskolci évei alatt is gyakorolt. Képes levelezőlapok alapján készített vársorozatát ugyan egyéni indíttatásból hozta létre, de szabadidős tevékenységéhez a korszak szellemisége 15 HÓM HTD 53.2165.1-2., 53.4053.1. 16 HÓM HTD 53.4102.1. 17 HÓM HTD 53.2166.1-2.
