A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Genius loci vagy emlékmentési szándék? Miskolc két világháború közötti városképei a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményében
Genius loci vagy emlékmentési szándék? 347 Miskolc lett a határon inneni régió központja. Ez az új helyzet hatalmas lökést adott a Nagy-Miskolc koncepciónak, egyúttal a modern város kialakulásának is. Nemcsak a régi, megrongálódott házak kerültek lebontásra, de utcák egész sorai tűntek el a térképről, mintha soha nem is léteztek volna. A kortársak tudatában voltak a történések súlyának, s az arra érzékenyek az utolsó pillanatokat megragadva, mintegy emlékgyűjtő szándékkal fordultak közvetlen környezetük felé. Ennek a törekvésnek egyik legkonkrétabb megfogalmazásával épp Küss Lajos 1931-es kiállítása kapcsán találkozunk. A kizárólag miskolci városképeket bemutató, két másik helyi alkotóval közös akvarell-kiállítás célkitűzését a Reggeli Hírlap a következőképpen fogalmazta meg: „... dokumentumokat akar nyújtani a közönség számára arról a régi és pusytulófélben lévő Miskolcról, amelyet a város modernfejlődése lassan-lassan teljesen nyomtalanul eltűntet"? Jelentőséggel bír, hogy a kiállításnak a Borsod-Miskolci Múzeum adott helyet, s hogy a tudósítás szerint épp Leszih Andor múzeumigazgató szervezésében jött létre. Azt látjuk tehát, hogy a múzeumi, a történészi és a művészi szándék egybecsengett, s hogy az az emlékgyűjtő tendencia, ami Kiss Lajos műveinek tanulmányozása útján inkább csak megsejthető, valójában egy egész közösség karakteresen megfogalmazódó törekvésének tűnik. Még cizelláltabb képet kapunk a közösségi emlékgyűjtő munkáról, ha a Borsod-Miskolci — 1953-tól Herman Ottó nevét viselő — Múzeum és Kiss Lajos kapcsolatának adatait sorba vesszük. A rajztanár-festő az 1899-es megalapítástól kezdve részt vett az intézmény munkájában, sőt annak munkatársa volt, hiszen már az induláskor a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület képzőművészeti szakosztályának vezetőjévé nevezték ki (Leszih 1929a, 298). Szerepvállalása mondhatni sorsszerű volt, tekintve, hogy a múzeumnak otthont adó épületben korábban a Református Főgimnázium működött, ahol Kiss Lajos is tanított. A szomszédos telken 1899-re épült fel az új és tágas iskola (a mai Lévay József Református Gimnázium épülete), s az így megüresedett ősi skóla épületét az éppen ekkor alapított múzeum kaphatta meg. Kiss Lajos tehát négy tanítási éven keresztül ide járt dolgozni, s maradt akkor is, amikor pedagógusi munkáját már a szomszédos épületben végezte. 5 5 Miskolci akvarellek. Három miskolci festő kiállítása a Borsod- Miskolci Múzeumban. Reggeli Hírlap 1931. szeptember 6. (XLI. évf. 202. szám) 2. 1. kép. Kiss Lajos: Házomlás a Szinva-parton, 1929. (akvarell, papír 39,5x29,5 cm) Ltsz. HÓM KGY 53.162.1. Bild 1. Lajos Kiss: Verfall eines Hauses am Bach Ssjnva, 1929 (Aquarell, Papier 39,5x29,5 cm) Jnv. HOM KGY S3.162.1 1902-ben látott napvilágot a múzeum első kiállítás-ismertető katalógusa, melynek képzőművészeti részét Kiss Lajos jegyezte (Molnár 1902, 69—73). „Múzeumcsináló” tevékenysége nem merült ki a képgyűjtemény kezelésében és gyarapításában, tagja volt az intézményt irányító Múzeumi Bizottságnak (Molnár 1902, 105), s tevékeny szerepet játszott az 1902-ben nyíló első állandó kiállítás megrendezésében is. Nevéhez fűződik a múzeum egyik jeles műtárgyegyüttese, az épp ekkortájt beszállított megyaszói mennyezet- és karzatdeszkák, valamint az azokhoz tartozó hangvető és felavatási táblák installálásának kidolgozása. A templomi berendezés Kiss Lajos tervei alapján a papszeri múzeumépület akkor még galériával tagolt délkeleti szárnyának mennyezetén és karzatán kapott elhelyezést, s ott évtizedekig látható volt. A múzeumi kép- gyűjtemény ezzel együtt, a galérián került bemutatásra. Kiss Lajos rajzpedagógusi és festőművészi munkásságát nehéz volna különválasztani muzeológusi ténykedésétől. Bármit tett ugyanis, a múlt emlékeinek tisztelete állt a háttérben. A nyári szüneteket külföldi tanulmányutakra fordította, melyek során műemlékekben gazdag, műgyűjteményeiről híres európai városokat keresett fel (Szendrei 1911, 394). Sokat
