A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Néprajz - Darázs Richárd: Egy legenda nyomában: a Fradi-verő, kapufatörő PTK
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 323—336. EGY LEGENDA NYOMÁBAN: A FRADI-VERŐ, KAPUFATÖRŐ PTK Darázs Richárd Észak-Keleti Átjáró Egyesület, Miskolc Absztrakt: A tanulmányban egyrészt nagyvonalakban bemutatom a Miskolc-Perecesen zajlott történeti antropológiai kutatásokat. Másrészt, a valaha önálló bányásztelepülés megszólaltatott tanúi által elbeszélt, mitikussá terebélyesedett legendás történet nyomába eredhet a türelmes olvasó: az 1947-es, akkor és most is hihetetlennek tűnő sportmérkőzés szálait bogozgatva... Kulcsszavak: történeti antropológia, Pereces, bányatelep, sporttörténet, labdarúgás BEVEZETÉS Miskolcról Perecesre Bár Pereces ma — az 1950-es „Nagy-Miskolcot” létrehozó városegyesítés óta - Miskolc része, született miskolciként korábban szinte semmi információt nem birtokolhattam sem a perecesi kapufához fűződő történetről, sem Pereces bányatelep mivoltáról.1 Azt hiszem, ezzel a legtöbb városlakó ma is így van. Arra, hogy megnyílhasson a bánya mélye, hogy feltárulhasson egy hihetetlenül érdekes és izgalmas világ, egyesületem civil projektjeinek keretei között nyílt lehetőségem, természetesen többedmagammal. Az egykor oly fényes Pereces hajdani dicsőségéről valaha kiváló, mára többé-kevésbé romos épületek, és az egyre kevésbé egységes vöröstéglás házsorokból álló utcák sora árulkodik. Néhány idős, nyugdíjas korú szemtanú, valamikor és/vagy jelenleg is itt élő perecesi visszaemlékezései mellett (mindössze párszáz ilyen ember élhet ma) a terepkutatás során minduntalan felbukkanó, gyakran hivatkozott helytörténeti tanulmánykötet2 nyújthatott útbaigazítást (Dobrossy 2001). 1 A tanulmány részben a „Volt egyszer... a perecesi bányatelep” című ismeretterjesztő képes kiadvány és Fáj Adóm: FJetmód, és a szabadidő-eltöltés formái Pereces-bányatelepen az 1940-es évektől az 1970-es évekig tanulmányára épül. Elkészítésének és publikálásnak indítéka (előre megfontolt szándékról beszélhetünk) az Észak-Keleti Átjáró Egyesület „24” című projektje, melynek több önkéntes tevékenység mellett ez is része. http://www.atjarokhe.hu/Ppage_ id=2007 (letöltés: 2014. 01.26.). 1 A kötet lelkes perecesi lokálpatrióták munkájának eredménye: volt bányamérnökök, pedagógusok, más szakemberek írták meg a Az egyesület miskolci vonatkozású történeti kutatásai során az oral history került előtérbe: több mint száz interjú készült el 2008 és 2011 között, ezek közül 30 perecesi. Az interjúzást fotógyűjtés egészítette ki: archív képek, privát fotók archiválásával és feldolgozásával. Készült továbbá több mint 600 kérdőív Perecesen, különböző projektekhez, pályázatokhoz kapcsolódva, különböző kérdéssorokkal és célzattal, valamint fókuszcsoportos és közösségi beszélgetések zajlottak. A történeti kutatást a ’30-as, ’40-es évek egyik perecesi primadonnájával készített riportfilm egészítette ki, aki a szabadtéri színpad sztárja volt, továbbá készült öt, a mentális térképezéshez kapcsolódó perecesi kisfilm. Az „Egyszer volt, hol nem volt Acélváros”3 elnevezésű projekttel (Darázs 2009; 2010; 2011; 2013) kezdődött számunkra a perecesi történet. Pontosabban a témában legelső pályázat megírása során, mely Miskolc adott korszakának szabadidő-eltöltési szokásaira irányult, már felvetődött lehetséges témaként a Perecesi település történetének szaktudásukkal, hivatásukkal vagy hobbijukkal rokonítható fejezeteit. A kötet kapcsán előbukkant a terep- kutatás egyik klasszikus és ellentmondásos problémája: az adott törzs szokásait feldolgozó kötetet elővevő törzsfőnök, az interjú kérdéseire adott választ pontosítandó. Többször előfordult hasonló helyzet, ha sportra, illetve a hírhedt mérkőzésre került szó, főképp nők esetében: a könyvre hivatkoztak, melyben „minden le van írva” (más esetekben, a témában jártasabb, valaha aktív sportolótársaikat ajánlgatva), így hárítva el az esetleges pontatlanság lehetőségét. 3 A Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával 2008. IX. 1. és 2009. XII. 31. között, partnerségben a Herman Ottó Tudományos Egyesülettel és a Miskolci Galériával.
