A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Kapusi Krisztián: Tébolyda Miskolcon
270 Kapusi Krisztián a nyomor miatt [...], egy napon éppen dél tájban, a Sgemere sírja előtt a földre lehullott akáfa leveleket öss^ekapargatá és a legmohóbb étvággyal megette”. A vizsgálat annak megállapításával zárult, hogy „vízkár és kimerültség okozta Kiír Ferenc halálát, kórházi mulasztás vagy visszaélés nem történt, az eset mégis sürgette a tébolyda elkülönítését. Kihallgattak ápoltakat, egy idős bodnár vallotta például, hogy Kiír „gyakran bejött a szobánkba, minthogy szabadon járt, de egy nap sem múlt el, hogy dühössége elő nem jött ötször is [...]. Fáttam sokszor, hogy midőn Kiír Ferencet a dühösség elérte, mindenkit akart ütni, sgidta, köpdösött, s ilyenkor őtet ag ápolók illedelmesen megfogták és amint mondám, vagy szíjjal, vagy kendővel megkötötték, mert ha egt véle nem tették volna, diihösségébe még emberhalált is okogott volna"r Aligha lehettek érdek nélküliek az idézett nyilatkozatok, mindenesetre egyfajta filantróp közérzést tükrözött, hogy a korabeli Miskolc városi vezetése szót emelt és vizsgálatot rendelt egy elesett sorsú, megbomlott elméjű ember ügyében. Hozzátehetjük persze, hogy a szokványostól eltérő viselkedés az adott korban is élénken foglalkoztatta a nyilvánosságot. Hírértéke volt egy-egy furcsa esetnek, például a tébolyda megnyitásának évében közölte a helybéli sajtó, hogy „Geier nevű miskolá szépfestő Bécsből Kassára utáltában a miskolci indó házban tébolyt kapott, r bejövét a városba egyenesen a mindszenti templomnak tartva, abba bement s az éppen miséző lelkészt megszólítván, arra kérte, gyóntatná meg őt, r oldaná fel bűneitől. A rendőrség által, mint beteg a kórházba szállíttatott”7 h tébolyda megépülése előtti időszakban emelkedett a pszichotikus betegek száma, az orvos Singer Henrik adatsora szerint 1869-ben 21, 1871-ben 30, 1874-ben 35, 1876 év folyamán pedig már 45 fő került mentális problémákkal a kórházba (Singer 1900, 82—83). Singer doktor táblázata igen sokat segített a kutatásban — adatait összevetve más forrásokkal — utóbb mégis kételyeim támadtak: a város korabeli hetilapja „Kivonat a miskolczj nyilvános közkórház 1876. évi jelentéséből” cím alatt arról tájékoztatott, hogy 1876-ban 107 beteget (60 férfit és 47 nőt) ápoltak „elmekór” miatt,4 Singer adatsorába ehhez képest lényegesen eltérő szám (45 fő) került... így vagy úgy, egyre több kórházi férőhelyet kellett biztosítani, és ahogyan láttuk, gondokat okozott a violens pszichotikusok jelenléte a többi ápolt között. A sajtó szintén változást sürgetett, az alábbi szösszenet 2 Kiír Ferenc esetének dokumentációja: MNL BAZMLt IV. 1902/c. 188/1872. 3 Borsod (Miskolczi Értesítő), 1877. július 12. 4 Borsod (Miskolczi Értesítő), 1877. augusztus 23. 1875 nyarán került az olvasók elé: a „közkórházból e napokban egy elmebeteg újra kiszökött, s egy ingbe gatyába futkosott a főutcán, a kofák és suszterinasok nagy gyönyörűségére. Mikor építik már ki azt a rég tervbe vett elmebetegek osztályát"7 Popper József kórházi főorvos már 1868- ban pénzügyminiszteri közbenjárást kezdeményezett annak érdekében, hogy uralkodói engedéllyel juttassanak az állami sorsjáték bevételéből egy miskolci tébolyda létesítésére (Singer 1900, 45). A királyi adomány lényegében közvetett volt: uralkodói hozzájárulással, 1874. decemberére jótékonysági sorsjáték révén gyűlt össze az a 10 000 forint, amelyből a tébolyda utóbb megépülhetett a városi kórház udvarán.* 6 * 8 A munkálatok 1876 tavaszán már folytak, a miskolci ortodox izraelita hitközség elnöke, egyben sikeres vállalkozó Paczauer Mór kapott megbízást a „közkórház beltelkén úján építendő tébolydái osztály” kivitelezésére. Figyelemreméltó egybeesés, hogy éppen az építkezés idején született meg az 1876. évi XIV. törvénycikk „a közegészségügy rendezéséről’, melyben egy egész fejezet foglalkozott a tébolydái ügyekkel. A 71. paragrafus deklarálta, hogy minden „gyógyítható és gyógyíthatatlan elmebetegek, kik a közbiztonságra veszélyesek, gyógyítás, illetőleg eltartás végett tébolydába helyezendők”. A miskolci létesítmény szempontjából különösen hangsúlyos volt a 73. paragrafus utolsó bekezdése, mely szerint „a kórházakban lévő tébolydái osztályokba az elmebetegek véglegesen csak akkor vétethetnek fel, ha az illetékes bíróság az elmebetegséget megállapította, mely célból az érkező betegek a bíróságnak azonnal bejelentendők”. Remélhetőleg volt foganatja a 75. paragrafusnak is: „elmebetegeknél személyes korlátozások és kényszereszközök csak szükség esetében, a beteg és mások megóvására és csak orvosi rendeletfolytán al- kalma-zpatók, a szükség elenyészőével azonban haladéktalanul megszüntetendők ”7 A miskolci tébolydát 1877. január elsején adták át rendeltetésének (Singer 1900, 45). A fejlesztésként ható beruházás ellenére meglehetősen korszerűdének voltak az általános kórházi körülmények: a főépületet annakidején korántsem egészségügyi funkcióval emelték (egy 18. századi magánház, Fáy Antal kúriája került városi tulajdonba) és a csekély anyagi lehetőségek meg a sürgető szükség szorításában, 1858-ban csupán a minimális feltételek biztosítása mellett nyílt meg a betegek előtt. Udvarán, az 1876-ban épült tébolyda sem volt kifejezetten modern létesítmény. A kórház 3 Borsod (Miskolczi Értesítő), 1875. július 29. 6 MN1. BAZMLt IV. 1902/a. 310/1874. MNL BAZMLt IV. 1902/c. 46/1876. 8 Az 1876. évi törvények gyűjteménye (Budapest, 1908), 175— 176.
