A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Kapusi Krisztián: Tébolyda Miskolcon
Tébolyda Miskolcon 271 1. kép. Az első miskolci közkórház keleti - a mai Hősök tere felé néző — főhomlokzata (Szendrf.i 1911,510) Bitd 1. Die östliche Hauptfassade des ersten öffentlichen Miskolcer Krankenhauses, die auf den heutigen Hősök tere geht (Szendrei 1911, 510) működését felügyelő Borsod Megyei Közigazgatási Bizottságnak címzett, 1877. szeptember 30-án keltezett félévi jelentésben már szerepelt „az új tébolydái épület: ennek af első udvarra néző részében két nagyobb és két kisebb szobát találunk, amazok mindegyikében 8—8, emezekben 2—2 ágy van elhelyezve, itt tehát összesen tízfér- fi és ugyanannyi nő kezelhető. A tébolyda hátulsó része, az előbbitől tágas folyosóval elválasztva 7 egymástól elkülönített magáncellára van felosztva, amelyekben a közbiztonságot veszélyeztető betegek dühöngési rohamaik alatt őriztetnek ”.9 Az osztály felszereltségét külön nem elemezte a jelentés; a kórház egészére vonatkozó leltárban szalmazsákok, lószőrpárnák, matracok, szalmapárnák, pokrócok és lepedők voltak a nyilvántartott tételek. A tébolyda nyitás utáni fekvőhely száma, ahogyan láttuk — a nemek fele-fele arányával — húsz fő egyidejű elhelyezését tette lehetővé. Az intézményrészről alkotható képet élesítette a korban publikált leírás: a tébolyda „10 méter széles és 17 méter hosszú épület, mely az udvart két részre osztja, közepén egy hosszú folyosó által van elválasztva, egyik oldalán a cellák, másik oldalán egy-egy nagyobb és egy-egy kisebb szoba. Van még egy másik folyosó, mely keresztben választja el a helyiséget s a férfi- és női betegek elkülönítésére szolgál” (Szendri.i 1911,517). A kórház 1880. évi működéséről közzétett brosúra az „elmekór” gyűjtőfogalom alá eső betegségeket az alábbiak szerint nevezte meg: „búkór; dühöngés; őrültség; butaság”. A dokumentum táblázatba foglaltan ismertette az iménti módon azonosított elmebetegségek éves mutatóit. Mentális problémákkal 1880 folyamán összesen 96 beteget kezeltek (búkór — 28; dühöngés — 21; őrültség — 27; butaság — 20 fő). Egészen döbbenetes, talán csak a Kiír Ferenc esete kapcsán idézett körülményekkel magyarázható, hogy az elmebetegséggel kezeltek közül tizenegyen meghaltak (öten őrültség, négyen dühöngés, egy-egy beteg búkór, illetve „butaság”következtében). A táblázat nemek szerinti bontásban rögzítette mindezeken túl a felgyógyultak, javuló állapotúak és a következő évre is kórházban tartott betegek számát. Utóbbiak összesen negyvenötén voltak (bűkórral — 14; dühöngéssel — 10; őrültséggel — 12; butasággal — 9 fő), létszámuk tehát kétszeresen meghaladta az 1877-es nyitáskor megjelölt húsz férőhelyet (Popper 1881).10 Valószínűsíthető mindezért, hogy a kórház elkülönített tébolydái osztályán csak a leginkább violens betegeket tartották, a csendesebbek {„búkór, butaság’) a központi épületben kaphattak elhelyezést. Ahogyan mindezt áttekintettük, a feltételes 10 9 MNL BAZMLt IV. 813/b. 769/1877. Levéltári elhelyezése: MNL BAZMLt IV. 813/b. 470/1881.
