A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Dénes György: A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafő betelepítése
209 A középkori Gömör megyei Noak birtok helye és neve, Aggtelek és Jósvafö betelepítése elterjedése. István királyunk után, még all. században két királyunk, Aba Sámuel és Salamon, valamint I. András király fia, Dávid herceg is ótestamentumi személynevet viselt. Az Árpád-korból szép számmal ismerünk más ótestamentumi neveket is, számosán viselték pl. az Ádám, Ábel, Abram, Benjamin, Jakob, Josef, Mihal, Moyses stb. személyneveket is (Fehértói 1983). Minthogy akkor a keresztény papok túlnyomó többsége német nyelvterületről érkezett hazánkba, ők a bibliai neveket a német nyelvben meghonosodott alakban, így az özönvíz bárkásának nevét Aloach vagy Noah-ként adták az újszülötteknek, de jöttek ide akkor olasz papok is, pl. még Szent István uralkodása alatt Velencéből Szent Gellért, meg aztán franciák is, akik a Vulgata nyomán Noé névre kereszteltek. A két névalak párhuzamosan terjedt el az országban már a 11—12. században, és ez tükröződik a személynévi eredetű Árpád-kori helynevekben is. A német papok térítő, keresztelő tevékenysége során adott Noach ~ Noah személynevek és az ezekből lett helynevek középkori okleveleinkben Noak alakban maradtak fenn. A Noah ~ Noach személy- és helynevekben a h, illetve eh hangnak a középkori magyar nyelvben k hangként ejtésére és k betűvel írására való áttérés folyamatának szakszerű hangtörténeti magyarázatához Hoffmann Istvántól kértem és kaptam segítséget, amelyért ezúton is hálás köszönetét mondok. Az alábbi bekezdésben őt idézem: „Az a feltevés, hogy a Noak hely- és személynevek, amelyek a 13—14. században viszonylag nagy számban tűnnek fel a magyarországi forrásokban, az indoeurópai nyelvekben széles körben elterjedt, végső soron héber eredetű Noach ~ Noah személynévre vezethetők vissza, az alábbi hangtörténeti körülményekkel támasztható alá. Az indoeurópai személynév szóvégi mássalhangzója palatoveláris zöngétlen spiránsként [x| hangzik, amely a magyarba átkerülve az átvétel korától függően eltérő módon viselkedhetett. A legkorábbi átvételekben, amikor a magj^ar szavak végén is előfordult még ez a hang — többnyire a y zöngéden realizációjaként —, akkor az eredeti ejtésnek megfelelően kerülhetett át a magyar nyelvbe, majd később osztozott a hasonló hangszerkezetű magyar szavak hangtörténeti változásában: azaz a szóvégi jvokalizálódott, és az előtte álló magánhangzóval diftongust alkotott. Ez a korán meginduló folyamat a 13. századra a magyarban lezárult (vö. Kiss—Pusztai 2005, 301—302), így szóvégi helyzetben ezt követően magyar szavakban x nem szerepelt. Ennek megfelelően az ezután a magyarba bekerülő y végű szavakat a nyelvhasználók hanghelyettesítéssel vették át: a kérdéses réshang zárhang megfelelőjét alkalmazva az ejtésben: egy [noa^]- nak hangzó név ennek megfelelően a korabeli ejtésben [noak]-nak hangozhatott. így ejthették tehát az adott időszakban a magyarba átkerült személynevet, és ennek megfelelően az ebből alakult helyneveket is. így a kérdéses helynévi alakok korabeli lejegyzése pontosan tükrözi a korabeli kiejtésüket is.” Az 1100-as években Magyarországon megerősödött a franciák hatása. A 12. század első felében Könyves Kálmán fia, II. István király (1116—1131) nem sokkal halála előtt a franciaországi Premontréből Magyarországra hívott és Várad-hegyfokon letelepített francia szerzetesekkel behozta hazánkba a premontrei kanonokrendet (Benda 1981—1982, I. 105), amelynek francia szerzetesei rövidesen létrehozták a jászói premontrei prépostságot, majd további pré- postságaik sarjadtak ki szerte az országban. A század második felében III. Béla uralkodása alatt (1172—1196) jelentős francia cisztercita monostorok létesültek Magyarországon, amelyek francia szerzetesei számos újabb apátságokat szerveztek országszerte. A francia papok és szerzetesek természetesen a maguk nyelvén, a Vulgata nyomán Noé névre keresztelték azokat a gyermekeket, kiknek szülei fiukat az emberiséget megmentő özönvízi bárkásról kívánták elnevezni. Ez idő tájt számos magyar fiatal szerzett diplomát francia egyetemeken, köztük a Gesta írója, Anonymus is, aki aztán a királyi kancellárián dolgozott. Ehhez járult, hogy hazánkban a kereszténység felvételét követő évszázadban egyre több magyar születésű, magyar anyanyelvű fiatal férfi választotta a papi hivatást meg a szerzetesi életet, vállalva az ehhez szükséges tanulmányokat, köztük a latin nyelv elsajátítását is. Ennek birtokában ők a szentírást a Vulgatából ismerték meg, amely a vízözön bárkását A/oé-nak nevezi. Egyre több plébánián magyar papok keresztelték az újszülötteket, és adtak nevet nekik, közülük kerültek ki a hiteles helyek oklevélírói és átírói is, ők rögzítették nemcsak a királyi kancellária iratait, hanem magánokiratokat, ingatlanok adásvételt szerződéseit, rögzítették a határjárások adatait is. A lí—12. században, amikor a birtokokat, településeket általában a birtokos puszta személynevével nevezték meg, egyaránt találkozunk Noé és Noah ~ Noak helynevekkel is. A földrajzi nevek idők múltával gyakran megváltoznak. Pais Dezső okleveles adatok alapján vezeti le, hogyan alakult ki három magyar település mai Nova/ neve a középkori Noé személynévi eredetű helynévből. A Noé név két egymás mellett álló magánhangzója közé beiktatott hiátustöltő v mássalhangzó által Noue, majd a szóvégi e diftongussá válásával a
