A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Gál Viktor - Kelemen Bálint - Simon Zoltán: A füzéri Felsővár kút felvonószerkezetének elméleti rekonstrukciója
174 Gál Viktor—Kelemen Bálint—Simon Zoltán A leírásból nyilvánvaló, hogy ekkor a két „kút” közül csak az egyik volt rendeltetésszerű használatban, a másik, a Malompince szomszédságában levő puszta volt, azt csak tömlöcként használták alkalmanként. A leltár ennek szerkezetéről semmit nem árul el. A következő, 1623-ban készült leltár (Simon 1998, 27—40) készítője az előzővel ellenkező irányból érkezett, előbb felvette az Öreg pince előtti, 1620-ban is részletesebben leírt „kutat”, s csak ezt követően ment a Malompince előtti kúthoz. ,^4Z két pincék [az Öregpince és a Kis boltos pince] elöt vagion égi köböl ki faragot kút Vagion raita Uj Vinez es vödör fogiatkopas nelköl” „Itteni: Az kút mellet égi kövalu. ” „Itteni: A^ Töm lőcs kút fólöt az malom pincéé elöt vagion hordó üres — No:19: Es égi vas cyiaklia No:1. ” A leltározó személy a jól felszerelt, működő „kút” helyét ezúttal pontosabban megjelöli, ráadásul a mellette említett kővályú a feltárás során „in situ” állapotban elő is került, így nem lehet vitás, hogy ez a passzus a ciszternaként meghatározott objektumról szól. A leltározó most a másik kút pontos helyét is megadja: „az malom pincéé elöt”. Az állapota itt 1620-hoz képest mit sem változott, a kutat továbbra is legfeljebb tömlöcként használták. Ugyanez lehetett a helyzet még 1641-ben is, ugyanis egy ekkor kelt osztálylevélben (Simon 2000, 235— 236) a várban levő tömlöcök (így, többes számban!) közös tulajdonban tartásáról is döntenek. Mivel a fent említett tömlöckúton kívül csupán egy, tömlöcként azonosítható helyiség van a várban, fel kell tennünk, hogy a Malompince előtti kutat még ekkor is tömlöcként használták. 1654-ben (Simon 2000, 237—238) a leltározó a Malompince előtti kutat ismerteti előbb, utána tér a másikhoz: „Elöte [a Malom előtt] vagion égi kút, item ez melet más io kút keö kávás vasas veder es lancz raita io eöregh...” A Malompince előtti kutat éppen csak megemlíti, a másik, jónak nevezett „kút” (azaz a ciszterna) felszereléséről azonban bővebben beszél. 1665-ben (Ff.ld-Cabkllo 1980, Függelék) ismét a ciszternát ismertetik először, s csak azt követően ejtenek szót a „másik” kútról: ,V^Z Pincéé [az Öreg pince] élőt vagyon két kút, mely kutban vas lánc^on le boc^ato vas veder vagyon, kinek pärkd^attya hét vas kapcsokkal vadnak őszefoglalva. Az másik eleven kútfával vagyon bé Csinálva. ” Az ismét alaposabban leírt ciszterna után némi információ szerepel végre a Malompince előtti kútról is. Ezek közül a legfontosabb az, hogy ezt „eleven” (azaz saját forrással rendelkező) kútnak nevezi. Kiderül az is, hogy ez a kút akkor fával volt lefedve. Az 1668-as inventárium (Feld—Cabello 1980, Függelék) szövege többnyire szó szerint megegyezik az 1665-ös leltár szövegével. Ennek megfelelően a forrás új információt nem nyújt. A haladási irány azonos az 1665-ös haladási iránnyal, tehát itt is a ciszternát ismertetik először: „Az Pinczéből [az Öreg pincéből] ki iövén előtte vagyon Kút no. 1., melyen vagyon vas láncz no. 1., as Eancz vegin vas Abroncsps veder, mely kútnak parkasattyán levő kövek hét vas kapc-yokkal vadnak össpe foglalva. Az másik eleven Kút Fa gerendákkal vagyon bé csinálva. ” A fentiek (a ciszternára és a kútra vonatkozó írott források általános értékelése: Simon 2000, 66) alapján összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az Öregpince mellett említett kútnak vasas vedre és lánca volt 1620 és 1668 között. A kőből faragott kávát csak 1623-ban említik először az írott források. Ez érthető is, mivel a ciszternából 2011-ben előkerült feliratos káva-elemen olvasható dátum 1622 (Hajdú 2012, 131, 3. kép). Mindazonáltal természetesen nem zárható ki, hogy 1622-ben csak kicserélték a kávákat. Ez a kút tehát a valóságban ciszterna lehetett. Ezt erősítik meg a ciszterna 2009—2011 között lezajlott régészeti feltárásának eredményei is, mely során a kőből kirakott ciszterna és a sziklagödör között egy 50—100 cm vastagságú döngölt agyag, azaz vízzáró réteget azonosítottunk. Másrészt az inventáriumok alapján az 1665—1668 közötti időszakban csak a másik kutat nevezik „elevennek”, illetve ez a kút/vízgyűjtő található olyan pozícióban, hogy a tető vize egy vápából könnyen ide vezethető, tehát akár ciszternaként is használható. Ettől a „kúttól” jól megkülönböztethető a „másik” kút, amelyet 1620 és 1641 között tömlöcként
