A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Gál Viktor - Kelemen Bálint - Simon Zoltán: A füzéri Felsővár kút felvonószerkezetének elméleti rekonstrukciója
175 A füzéri Felsővár kút felvonószerkezetének elméleti rekonstrukciója 3. kép. A tengely felmérési rajza Bild 3. Die Vermessungs^eichnung der Achse használtak, és a Malompince mellett írják le. Ez a kút 1665—1668 között fával volt „bé Csinálva”, és ezt nevezik csak „elevennek”, tehát élő, friss vizet adó kútnak. Nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy vizsgálatunk tárgyát jelentő „kút” az inventáriumokban szereplő „eleven kút” volt, amely közvetlenül a Malompince előtt található. Innen kerültek elő a felvonószerkezet faelemei, illetve a felette futó loggiához köthető számos faelem (oszlopok, könyöklőgerendák, könyökfák, pallók stb.). Fel kell figyelnünk arra, hogy a felvonószerkezetet vagy annak tartozékait (láncot, vödröt) a leírások egyszer sem említik, miközben a ciszterna kapcsán a lánc és vödör mindannyiszor említésre kerül. Tovább bonyolítja az objektum megismerését a 2013. ásatási évad egyik eredménye is, mely során a Malompince előtt lévő várkútból előkerült egy vasabroncsokkal erősített, tölgyfa dongákból összeállított, mintegy 38 1 űrméretű vödör. Ennek a kérdésnek a megválaszolására az alábbiak szerint teszünk kísérletet. A Malompince melletti kutat 1641-ig tömlöckútként említik, tehát ebben az időszakban rabokat tartottak/tarthattak itt. Feltehetően ekkor is, mint 1665—1668 között, fával volt fedve. Rabtartásra kiválóan alkalmassá teszi, hogy a kút felső, 6 méter mély szakasza tágasabb, és annak csak egy szűkebb, átlag 2 méter széles része mélyül csak tovább. Az így kialakult padka (illetve az arra felfektetett padozat) alkalmas lehet rabok elhelyezésére. Fontos megfigyelni továbbá, hogy a kutat a tömlöc időszakban nem nevezik élőkútnak. Ezt alátámaszthatja a börtön funkció, ugyanis a rabok könnyen a vízbe végezhették a dolgukat, így vize fogyasztásra alkalmatlan lehetett. 1654-ben ennél a kútnál már nem említik a tömlöc funkciót, viszont megemlítik, hogy mellette van egy „más io kút”, azaz a ciszterna. így talán a várkút vize még ekkor sem lehetett iható. 1665-ben pedig már „eleven kút”, a vize feltehetően fogyasztható. Tehát a kutat legkésőbb 1665-ben kitisztíthatták, vizét fogyasztásra alkalmassá tehették. Az, hogy ekkoriban is fával volt fedett, nem zárja ki azt, hogy nem volt ezen egy felhajtható csapóajtó, amelyen keresztül a vödröt leereszthették. Amennyiben káva nem volt, és a kút a Malompince előtt helyezkedett el, nem volt elképzelhetetlen egy esetleges csapóajtóval történő lefedése sem. Egy másik hipotézis alapján, a várkútból előkerült négyzetes alaprajzú boronaszerkezethez tartozó, mindkét végükön csapolással ellátott faelemek a kút kávájának elemeiként értelmezhetők. A boronaszerkezet összeillesztésének kísérletei során, habár maga az összeillesztés tökéletesen nem sikerült, megállapíthattuk, hogy a „fakáva” befér a felvonószerkezet talpgerendái közé. Mint fentebb említettük, a dendrokronológiai vizsgálatok szerint a kútfelvonó faanyagát 1633 és 1645 között vágták ki. Csupán ezt figyelembe véve a felvonó
