A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Pusztai Tamás: A tapolcai bencés apátság építéstörténete
166 Pusztai Tamás 13. kép. Udvarház (?) templom és rotunda kapcsolata Bild 13. Die Verbindung des Herrenhauses (?) der Kirche und der Rotunde elé ugrott. Ez a szerkezet fönn, a karzaton egy oltárt tarthatott. Egy szinttel fölfelé haladva a toronybelső feltehetően egy teret alkotott a karzattal a karzat szintjén. Így már az építkezések elején egy markáns, reprezentatív tér jött létre a templom nyugati felében. Ha a templom megformálását tekintjük, akkor e reprezentációhoz köthetjük még a fal míves kváderbur- kolatát. Az épület egyéb tagozatai igen egyszerűek lehettek, nem sokban különbözhettek korabeli falusi templomainktól. Ami megkülönböztette az apátságot többi templomunktól, az nem egy csapásra, hanem a kétszáz év során, fokozatosan épült meg. E folyamat végeredménye a 13. században a nemesi udvarház- szerzetesi templom—temetőkápolnák együttese. Ezen elrendezés alapján úgy tűnik, amihez az Árpád-korban Miskolc nemzetség igazodott, az a 10—12. századi a közép-európai uralkodók és környezetük, és rajtuk keresztül távoli példaként a palotakápolnáját és udvarát a tucatnyi termálforrással bíró Aachenben kialakító Nagy Károly példája lehetett (13. kép). Nem tudjuk, hogy a 13. század végén a Diósgyőrt és a megye jelentős részét birtokló Ákosok és a velük szemben az Abák oldalára álló Miskolc nemzetség vetélkedése pontosan milyen hatással volt az apátságra, mint ahogy azt sem, hogy a Károly Róbert hatalomra jutásához kapcsolódó trónharcok kapcsán a Miskolcot majd az apátság kegyuraságát is megkapó Szécsi család milyen változtatásokkal élt Tapolcán. A feltárt régészeti jelenségek leírásából viszont jól látható, hogy a 14. században majd minden olyan eleme eltűnik a tapolcai épületegyüttesnek, amit a Miskolcok a 12—13. században létrehoztak. Elbontják a templomtól nyugatra lévő nagy házat, újjá kell építeni a konvent épületét,32 a nemzetség temetőkápolnáját már nem használják, teljesen visszabontják. Legkésőbb a 15. század elejére a rotunda is eltűnik a templom mellől. Amikor a 15. században eldöntik, hogy a templom belsejét egy méter vastagon agyaggal töltik fel, már nincs szükség a 12. századi alapítók számára még fontosnak tekintett nyugati karzatra sem. Számos folyamat találkozik itt. A bencések mellett ekkorra már más rendek is jelen vannak az országban, az apátság kegyurai is változtak, és a természeti környezet is megváltozott. Ha a sziget régészeti leletek alapján nyomon követhető ember általi használatát vizsgáljuk, akkor a 2012—13-as év ásatási leleteire alapozva a bronzkort és a római császárkort követően a 11—13. század az az időszak, amikor igen intenzív emberi tevékenység nyomait figyelhetjük meg. Ismét kézbe véve Tapolca Papp Károly által készített 1907-es térképét, rögtön látható, hogy az emberi tevékenység számára a tapolcai mocsarak komoly határokat jelentenek. A templom 15. századi kényszerű feltöltését talán magyarázhatjuk azzal az ismert folyamattal is, hogy az éghajlat a 13. századot követő időszakban hűvösebbé, az időjárás csapadékosabbá vált. Ez megváltoztatta a terület vízháztartását is. 32 Ezt lehet, hogy már korábban megtették.
