A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)

Régészet - Pusztai Tamás: A tapolcai bencés apátság építéstörténete

160 Pusztai Tamás 9. kép. Árpád-kori épületek az apátság területén Bild 9. A.rpáden%eitliche Gebäude auf dem Gebiet der Abtei ÉPÜLET AZ APÁTSÁGTÓL NYUGATRA ESŐ TERÜLETEN A bencés templom nyugati oldalánál, még az Árpád­korban, egy nagyméretű épület is állt. Észak—déli irányba futó alapozása lényegesen masszívabb, mint a templomé: 150 cm széles, ez a templom alapozás szélességének másfélszerese. Ez az alapozás 20 méter hosszan követhető. Déli vége eltűnik a Barlangfürdő külső gyermekmedencéi alatt, északi vége pedig a für­dőbejárat ma még feltáratlan részei alatt van. Északi szakaszát egy, belőle kiágazó, a 150 cm széles alapo­zással együtt épült, kicsit vékonyabb (120 cm széles) fallal utólag összekötötték a templom északnyugati sarkával. E bekötés nyomvonala a templom északi falának pontos meghosszabbítása (9. kép). Ennek az épületnek a padlójához tartozott egy 12—13. század fordulójára meghatározható fazékban talált pogány építési áldozat. Ezt a fazekat szájával lefelé fordítva22 22 A fazék kézi korongon készült, hurka technikával, melynek nyoma a külső felületén jól el lett simítva. Színe szürkésbarna, fe­kete és sötétbarna foltos. Apró kaviccsal kevert csillámos homok­kal soványított agyagból készült, jól égetett. Alakja zömök, leg­nagyobb szélességét a vállán éri el. Pereme enyhén kihajló, oldala és teteje ferdén levágott. Belső oldalán hornyolat található a fedő számára. Díszítése széles közökkel bekarcolt csigavonal, a vállon több soros hullámvonallal. Alja szemcsézett, közepén plasztikus, kör alakú fenékbélyeg van. Átmérője 8 cm, belsejében egy stilizált szarvas ismerhető fel. Az edényen használatnak nincs nyoma. Mé­retek: magasság: 20,5 cm; szájátmérő: 18 cm; hasátmérő: 21 cm; fenékátmérő: 12,5 cm. helyezték a padló alá. Benne lapos kerek kavicsokat, csirke csontokat, valamint szögeket találtunk (15. kép). Ezt az épületet a 13. századot követően az alapo­zás tetejéig visszabontották. TÉGLASÍR A ROTUNDA KÖZEPÉN Még az Árpád-kori „építési tevékenység” során került a rotunda közepére egy téglával kifalazott sír. A sírt a hajó közepére, a hajó padlójába mélyítve építették oly módon, hogy a tájolása megegyezik az épület tá­jolásával. A sír nem pontosan annak tengelyében he­lyezkedik el. Déli fala a templom tengelyétől 15 cm távolságban, attól északra húzódik. A sír külső mé­retei 230 x 82 cm. Falát hat sor lapjára fektetett tégla alkotja. A legfelső, vízszintesen fekvő téglasorra, két sor, élére állított, lapjával egymáshoz ragasztott téglák alkotta szerkezet került. E téglák a sír falának közép­vonalában, illetve külső széle mentén futnak. Az élére állított téglák alkotta keret fölső síkja 18 cm-rel van a hajó padlószintje alatt. Mind a sírfal, mind a fölső keret tégláit fehér színű, erős, homokos, meszes ha­barccsal kötötték össze. A sír alját egy sor, lapjára fektetett téglával fedték le. Mélysége a korabeli padlószinthez mérten —70 cm volt. E szerkezet északi oldalát a rotundára később ráépített, 15. századi sekrestye falának kiásása során elpusztították. A sír betöltése fekete laza kevert föld volt. Benne már nem találtuk meg a csontvázat, csu­pán nagyon kevés, rendszertelenül elhelyezkedő emberi csontot. A 15. századi sekrestyefal kiásása során a sír

Next

/
Thumbnails
Contents