A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Pusztai Tamás: A tapolcai bencés apátság építéstörténete
A tapolcai bencés apátság építéstörténete 161 10. kép. A rotunda szerkezete, és a közepén talált sír Wild 10. Die Struktur der Rotunde und das Grab in der Mitte északi falát elpusztították.23 Talán e munkák során telepíthették át máshová a sírban lelt csontokat is.24 Az ekkor végzett építkezés idejének meghatározását — a 15. század eleje — a sírt vágó gödör betöltésében talált Zsigmond dénár segíti (9—10. kép).25 KÖZÉPKORI ÉPÍTKEZÉSEK A tapolcai bencés apátság területén a középkori építkezések egy szisztematikus bontással kezdődhettek: teljesen elbontották a korai kolostort. Ebből mi egy falszakaszt, a kerengő északi falának alapozását találtuk meg. Összevetve ennek az alapnak az elhelyezkedését és a középkorban e helyre épült kolostorépület 23 Ez azt jelentheti, hogy a 15. század elején már romos lehetett a rotunda, és a közepén lévő sírnak sem volt látható nyoma. 24 A sírt nem kirabolták, hanem áttelepítették. Ha kirabolják, az emberi csontok a sírban maradtak volna, csak rendszertelenül. Az ásatás során a sírban lelt, néhány kisebb embercsont töredék alapján azonban a korabeli építkezés során előkerült emberi maradványokat szisztematikusan összegyűjtölték, és máshová helyezhették. 23 A Zsigmond dénár típusa: Huszár 576. Az érme meghatározásáért Nagy Dezső Zsoltnak tartozom köszönettel. E sír szerkezeti rekonstrukcióját segítheti az a téglasír, melyet a rotunda északi oldalán találtunk. A kő ládás sír peremén ugyanolyan, 2 sor, élére állított téglából álló keret van, mint amit a templomban lelt sírnál figyeltünk meg. Itt viszont megvannak azok a téglák is, melyeket e keret tartott. Elhelyezkedésüket vizsgálva elmondható, hogy e keret egy téglákból épített boltozatot tartott, ahol a boltozat, rövid oldalukkal egymáshoz illesztett téglákból készült gerincéhez két oldalról ferdén a gerinchez támasztott téglák alkotta szerkezet kapcsolódott. falait, az mondható el, hogy hasonló területen, de az Árpád-korihoz képest új alaprajzzal épült fel a középkori konvent ház (8. kép). Mint már említettük, visszabontják a templom nyugati oldalánál álló nagy házat, valamint az északi temetőkápolnát és a rotundát is. A temetőkápolna és a kerek templom helyén egy nyitott temető létesül. Már semmi nyoma sincs a körtemplomnak — mutatják ezt az alapozására ráásott sírok — amikor e sírokat is elvágva, Tapolca legkorábbi épületének helyére a 15. században egy kápolnát vagy sekrestyét építenek {11. kép). A 14—15. században ezen túl két jelentős építkezés történik: részben felépül az új kolostor, majd a 15. században a templom belsejét feltöltik egy méter vastag, sárga színű, egynemű agyaggal (11. kép). Az agyagréteg behordása előtt elbontják a karzatot, a keresztelőmedencét, felszedik az Árpád-kori padló kőlapjait. A hajóba került agyagréteg felszínére egy egyszerű, téglából készült padlóburkolat kerül. Az agyag feltöltéssel majd 1 méterrel megemelt belső járószintű hajó és a kerengő északi traktusa közti szintkülönbséget, ott, ahol korábban egy ajtó vezetett be a karzat alatti térbe, az ajtónyílás aljának befalazásával, egy lépcsővel hidalják át. A templom belső tere lényegesen egyszerűbbé válik. Ugyanakkor elmondható, hogy ez az agyag feltöltés igen jól megőrizte az épület 12. századi elemeinek — karzat, mellékoltárok, kórus rekesztő, keresztelőmedence, padlóburkolat — maradványait illetve lenyomatát.
