A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
Szakáll Sándor köszöntése
8 SZAKÁLL SÁNDOR SZAKMAI ÉLETRAJZA Szakáll Sándor 1953. augusztus 12-én született Berettyóújfaluban. Általános és középiskolai tanulmányait lakóhelyén, Biharkeresztesen végezte. 1973-tól a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatója, ahol 1979-ben kémia-fizika szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1980-ban került a miskolci Herman Ottó Múzeum Természettudományi Osztályára, ahol - lényegében a semmiből - megalapította az ásványgyűjteményt, amely mára az ország egyik legnagyobb ásványtani közgyűjteménye lett. 1983-ban egyetemi doktori címet szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Doktori értekezésének címe: „A Szerencsi-dombvidék ásványai". 1983-ban egyik létrehozója és szervezője volt a miskolci Tavaszi Ásványgyűjtő Találkozónak, mely azóta is minden évben megrendezésre kerül a Miskolci Egyetemen, újabban „Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál" néven. A rendezvény az elmúlt 31 év alatt az egyik legnagyobb ásványgyűjtő-találkozóvá nőtte ki magát a kelet-közép-európai régióban. 1990-ben a múzeum Ásványtára önálló osztállyá fejlődött, melynek első osztályvezetője lett. 1990 novemberében egyik alapítója volt az ásványbarátokat tömörítő Magyar Minerofil Társaságnak, melynek elnöki posztját az alapítás óta betölti. O indította útjára a társaság „Geoda" című folyóiratát, mely az egyetlen magyar nyelvű, ismeretterjesztő ásványtani lap. Szintén alapítója a rendszerváltás hajnalán létrejött és Koch Sándor mineralógusról elnevezett első magyarországi ásványtani alapítványnak. 1993-ban elindította az Ásványtár tudományos szakfolyóiratát „Topographia Mineralogica Hungáriáé" címmel, melynek eddig 9 száma jelent meg. 1995-ben nyílt meg az Ásványtár első önálló állandó kiállítása „Magyarország ásványai" címmel, melynek létrehozásában főrendezőként vett részt. 2000-ben egyik elindítója volt az ,Ásványtudományok a Kárpátokban" című nemzetközi konferencia-sorozatnak, mely 3 évente kerül megrendezésre; a legközelebbi konferenciára 2015-ben kerül sor. Közel 20 éven keresztül vezetőségi tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztályának, melynek 2012-től az elnöke. Tudományos (PhD) fokozatát a kassai Műszaki Egyetemen szerezte meg 2002-ben. Disszertációjának címe: „A rudabányai és az alsósajói metaszomatikus vasérc- és hidrotermás szulfidérc-telepek összehasonlítása, különös tekintettel Rudabánya ásványparagenezisére". 2002-ben a Miskolci Egyetem főállású oktatója lett. 2004 óta az Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszék vezetője, mint egyetemi docens, mellette pedig a múzeum Ásványtárának részmunkaidős muzeológusa. Oktatói tevékenységében számos kurzust vezet ásványtan és kőzettan, környezeti ásványtan, archeometria, geokémia és tudománytörténeti témákban. Éveken át vendégtanárként oktatott a kolozsvári Babej-Bolyai Tudományegyetemen. A Miskolci Egyetemen a Mikoviny Sámuel Doktori Iskola törzstagja, eddig 2 hallgatója szerezte meg PhD-fokozatát. Szakáll Sándor számos konferencián és tanulmányúton vett részt Európa, Észak-Amerika és Ázsia országaiban. Kutatási témáinak döntő része magyarországi ásványtársulásokkal foglalkozik. Ennek során jelentős mértékben növelte a hazai ásványokra vonatkozó ismereteinket. Nemcsak a lelőhelyek paragenezisét gazdagította új fajokkal, hanem a teleptanra és genetikára vonatkozó adatokat is kiegészítette új információkkal. Szám szerint mintegy 240, eddig hazánk területén ismeretlen ásvány kimutatásában vett részt (összes ásványaink száma 600 körüli). Hazánk területéről 4, a tudomány számára új ásvány leírásában vett részt (kochsándorit, kabazit-Mg, klajit és ammóniomagneziovoltait). Új teleptani adatokkal gazdagította érctelepeinket (pl. Rudabányán az Sb-Cu-As-Ag-Hg-elemekkel jellemzett kései kovás-szulfidos-sziderites teleptípus kimutatása, ásványtani jellemzése; Nagybörzsönyben a magas hőmérsékletű, volfrámmal is jellemzett ásványegyüttes kimutatása, Telkibányán az arany és ezüst megjelenésének ásványtani jellemzése).
