A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

Szakáll Sándor publikációi (1978–2012)

9 Új adatokkal jellemezte ércesedéseink oxidációs zónáját (pl. Rudabánya, Nagybörzsöny, Recsk, Parádfürdő, Szabadbattyán, Tornaszentandrás), az andezitek és dácitok hólyagüregeiben található magas és alacsony hőmérsékletű hidrotermás ásványtársulásokat (pl. Erdőbénye, Kisnána, Dunabogdány, Tállya). Egy monográfia keretében ismertette a Szerencsi-dombvidék ásványtársulásait. Új adatok sorával gazdagította a széntelepekben és azok meddőhányóin képződő ásványokat. Behatóan foglalkozott hazai ércesedéseink, ércindikációink arzenátjaival, szulfátjaival és antimon-oxidjaival, melyeket áttekintő jellegű tanulmányokban is összefoglalt. Több nagy monográfiában (szerzőként és szerkesztőként) összegezte a Kárpát-övezet, Magyarország, illetve a Székelyföld ásványaira vonatkozó ismereteinket. Kiemelhető közülük a „Kárpátok ásványai" monográfia, mely 6 ország kutatóinak mintegy 8 éves munkájával készült Szakáll Sándor szer­kesztésében. Tudományos munkásságának lényeges része a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem ásványgyűjteményeinek fejlesztése. A múzeum Ásványtára a magyar föld ásványaiból a legnagyobb és legteljesebb anyaggal rendelkezik, de kiemelkedő gyűjteménye van a Kárpát-övezet területéről is. Itt összességében mintegy 19 000 tételnyi, jól dokumentált anyagról van szó. 2002-től az egyetemi, ásványrendszertani alapokon nyugvó gyűjtemény fejlesztésében is jelentős részt vállalt. Ebben jelenleg mintegy 5000 tételnyi anyagot őriznek, közöttük a selmeci korszak történelmi jelentőségű 700-800 példányát. Szakáll Sándornak eddig mintegy 150 tudományos publikációja jelent meg hazai és külföldi szak­lapokban, illetve konferencia-kiadványokban. Emellett számtalan ismeretterjesztő ásványtani cikk meg­írása is a nevéhez fűződik. Több tudományos és ismeretterjesztő könyvnek szerzője, társszerzője, illetve szerkesztője volt. SZAKÁLL SÁNDOR PUBLIKÁCIÓI (1978-2012) 1978 1. SZAKÁLL S.: Kis ásványhatározó: Makroszkópos ásványhatározás kezdőknek. Debrecen, Ásvány­gyűjtők Köre, 46 p. 2. SZAKÁLL S.: K-Ar vizsgálatok a Tokaji-hegység Telkibánya-2. sz. fúrásból származó mintákon. Studium 8:(1) pp. 103-109. 1980 3. SZÉKY-FUX V.-BALOGH K.-SZAKÁLL S.: The age and duration of the intermediate and basic volcanism in the Tokaj Mountains, North­East Hungary, with respect to K/Ar datings. Atomki Közlemények 22: pp. 191-201. 4. NAGY M-SZAKÁLL S.: A debreceni Kollégi­um Szőnyi-féle ásványgyűjteménye. Debreceni Déri Múzeum Evkönyve 61: pp. 35-72. 1981 5. SZÉKYNÉFUX V.-BALOGH K.-SZAKÁLL S.: A Tokaji-hegység intermedier és bázisos vulká­nosságának kora és időtartama a K/Ar vizsgálatok tükrében. Földtani Közlöny 111 :(3—4) pp. 413-423. 6. SZAKÁLL S.-TAKÁCS J.-WEISZBURG T.: A legyesbényei Fuló-hegy ásványai. In Anyag­tudomány és anyagtechnológia ifúsági konferencia. Konferencia helye, ideje: Budapest, 1981. p. 23. 7. NAGY M.-SZAKÁLL S.: Színes ásványvilág. Elet és Tudomány 10: pp. 296—297. 1983 8. SZAKÁLL S.-TAKÁCS J.-WEISZBURG T.: Growth and sector zoning in the alunite of Legyesbénye (Northeast Hungary). Microscopie 40:(3M) p. 113.

Next

/
Thumbnails
Contents