A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - TÓTH Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tető lelőhelyen

72 Tóth Farkas Márton Utóbbiba sorolhatók a dédestapolcsányi mellett az ártándi, budatelkei/Budejti-Finate és vaszari darabok is. Metzner-Nebelsick nem tartja lehetségesnek a típus pontos datálását (METZNER-NEBELSICK 2002,326); Párducz Mihály a korai szkítakorra helyezi készítésük idejét (PÁRDUCZ 1965,179). Marinescu szerint a típus kialakulása Erdély területére tehető; a Kr. e. 7—6. században terjedhetett el. A vaszari darabot Kemenczei Tibor a Ha C időszakra (KEMENCZEI 2009, 54), az alsókubinit a Kr. e. 7. századra keltezi (KEMENCZEI 2002, 75); ez alapján, Marinescu és Párducz véleményével összhangban a dédestapolcsányi csillag alakú szíjelosztó a Kr. e. 7. század második, esetieg a Kr. e. 6. század első felére, tehát a Ha C2-D1 fázis váltása körüli évtizedekre keltezhető. Teljesen eltérő típusú, kör alakú, négykarikás bronz szíjelosztó került elő a 4. sírból (8. t. 1). Maga a típus négy-, hat-, ritkábban ötkarikás változatban az Alföld-csoport számos temetkezéséből ismert (BOTTYÁN 1955, 3. t. 18; CSALOG-KISFALUDI 1985, Abb. 2/23; HELLEBRANDT 1988, 6. kép 6; 2001, Kat. 126; KEMENCZEI 2009, 54, Taf. 7/1, 130/3; PÁRDUCZ 1954, pl. 17/13). Megtalálható Erdély egykorú anyagaiban (KEMENCZEI 2002, Abb. 20/8; VASILIEV 1972, Taf. 10/1; 1980, pl. 16/18; VULPE 1990, Taf. 42/B), de szórványosan feltűnik a Havasalföld területén (BANDRIVSKIJ 2005, risz. 1), Északkelet-Szlovéniában és a késő-Lausitz-kultűra területén is (KEMENCZEI 2009, 54). Bandrivskij az általa podóliai-kárpáti típusúnak nevezett szíjelosztók megjelenését a Ha C2 időszakra teszi (BANDRIVSKIJ 2005, 93). Kemenczei Tibor szintén a kora vaskor végét tartja kialakulásuk idejének (KEMENCZEI 2009, 54), ezzel szemben Václav Furmánek a hasonló szlovákiai leleteket a fiatal urnamezős időszakra keltezi (FURMÁNEK 1980, 45). Használatuk vége a Kr. e. 5. század elejére tehető (KEMENCZEI 2009, 54). A típus tehát meglehetősen tág időhatárok közé helyezhető; széles körben elterjedt változatait a nyugat-podóliai, erdélyi, alföldi és felvidéki szkítakori csoportok hosszú ideig használják. Brong- és vaskarikák Rombusz átmetszetű, zárt, kerek bronz- és vaskarikák (3. t. 25—26) ismertek késő bronzkori lelőhelyekről is (pl. PATEK 1964, Taf. 27/16-20); ezeket a kutatók egy része a karperecek közé sorolja (PETRESCU-DÍMBOVITA 1998, Taf. 170-171). Nagyobb számban kerültek elő a Hallstatt-kultúra lelőhelyein (pl. BENADIK 1983, obr. 55/12; DUSEK-DUSEK 1995, Taf. 73-126; PATEK 1993, Abb. 83/20-21). A százhalombattai 117, Ha C2-D1 korú tumulusban pedig a dédestapolcsányi 3. sír 5. számú vaskarikájával megegyező díszítésű darab is felszínre került (

HOLPORT 1986, 97, tab. 7/1). A kör vagy lekerekített négyszögletes átmetszetű, zárt, kerek vaskarikák (3. t. 24, 28; 4. t. 4, 7. t. 4-5, 1011) kora vaskori temetkezésekben is megjelennek (pl. KEMENCZEI 2005, Taf. 38/27-29; PATEK 1993, Abb. 30/2, 10—11), majd a középső vaskori sírok mellékleteiként válnak viszonylag gyakorivá. Megtalálhatók mind a dunántúli Hallstatt-kultúra, mind a Tisza-vidék szkítakori lelőhelyein (pl. HELLEBRANDT 2007, 8. kép 17; HORVÁTH 1969, 8-9. kép, 17. kép 5-7,25. kép; KEMENCZEI 2009, Taf. 120/2; LENGYEL 1959, 31-41. t.; PÁRDUCZ 1954, pl. 3/4,15/8,18/15; 1952, 44. t. 56). Hasonló a lapos, téglalap átmetszetű karikák (7. t. 6, 9) elterjedése is (DUSEK-DUSEK 1995, Taf. 91/2, 4; LENGYEL 1959, 34. t. 1-5, 46. t. 1-2, 4-5; M. NEPPER 1968, 3. t). A 2. sír kis, aszimmetrikus bronzkarikáját (4. t. 5) párhuzamai (KEMENCZEI 2005, Taf. 9/A11, 22/28; METZNER-NEBELSICK 2002, Taf. 6/18-23, 99/20) a Kr. e. 7. századra keltezik;

1

8 a szeged—öthalmi leletben hasonló darab bronz zablaszájrész részeként került felszínre (KEMENCZEI 2005, Taf. 47/F1). A bronz- és vaskarikák leggyakrabban lószerszámzathoz tartozó tárgyakkal: zabla-oldaltagokkal és szájrészekkel, phalerákkal és szíjelosztókkal együtt kerültek elő (Halimba, Somlóvásárhely, Szentes-Vekerzug, Tiszavasvári-Csárdapart, Vaszar). Feltehetően olyan lószerszámzat részei lehettek, melynek többi eleme (szájrész, kantár stb.) szerves anyagból készült, így nem maradt fenn. Metzner-Nebelsick a típus Kárpátmedencei használatával a Kr. e. 7. század közepéig számol (METZNER-NEBELSICK 1994, 401); ám ez a példák alapján legalább a Kr. e. 6. század végéig kitolható. HASZNÁLATI TÁRGYAK, ESZKÖZÖK Vaskések Erősen ívelt, púpos hátú, kisméretű vaskések kerültek elő a dédestapolcsányi 1. (3. t. 22—23), 3. (7. t. 7—8), és 4. sírokból (8. t. 2). Ez a forma a Kárpát-medencében a késő bronzkor legvégén tűnik fel (pl. KALICZSCHREIBER et al. 2010, 275, Taf. 13/6) és mindvégig megőrzi bronzkori jegyeit (pl. MISKE 1907, 18. t; MOZSOLICS-SCHALK 2000, Taf. 12/3). Használatuk és sírba helyezésük a Kr. e. 8. század táján válik általánossá 1

8 Hasonló bronzkarikák Rezi-Rezicseri LT B1-C2 korú temetőjéből is ismertek (HORVÁTH et al. 1987, tabs. 28/9, 31/2, 32/7).