A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
RÉGÉSZET - TÓTH Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tető lelőhelyen
68 Tóth Farkas Márton Taf. 26/5). Az egyetlen szkítakorra keltezhető, kannelúrás nyakú urna Csanytelek—Újhalastóról ismert (KEMENCZEI 2007, Taf. 4). 9 Kannelúrás vállú, hasonló edények már a Mezőcsátkultúra temetkezéseiben is előfordulnak (KEMENCZEI 1988, Abb. 2/4, 3/8; PATEK 1968, Taf. 1/1-2, 5). A korai vaskorba sorolható a dédestapolcsányi 1. sír urnájának legpontosabb párhuzama, a Gesztely— Hernádkak—Nagyparton előkerült, kontextus nélküli edény is; ennek korát az ásató a Kr. e. 8—7. századra teszi ( HELLEBRANDT 2005, 20, 11. kép). A vállon körbefutó árkolások, az edény hasán és vállán elhelyezett bütykök, valamint a bikónikus, öblös urnaforma egyaránt késő bronzkori gyökerű elemek (KEMENCZEI 1970, 1. t.; 1984, Taf. 69-93; PRZYBYLA 2009, figs. 22—26); szórványosan a kora vaskorban is továbbélnek, a szkítakori Alföld-csoport edényművességében azonban már egyáltalán nincsenek jelen. Az 1. sír urnáját párhuzamai a kora és középső vaskor határára, a Kr. e. 7. századra, legkésőbb a Kr. e. 6. század első felére keltezik. 1 0 Kialakításában, díszítésében késő bronzkori hagyományok tükröződnek, de összességében mind azoktól, mind a Mezőcsát-kultúrában megjelenő változatoktól eltérő típust képvisel. Ez az edény a gesztelyi urnával együtt egy olyan, ritka típust alkot, ami a Kyjatice- és Gáva-kultúrák tradícióin alapszik, mely a preszkíta kerámiaművesség hatásától mentesen, a kora és középső vaskor határán, a szkíta jellegű művelődés Kárpát-medencei megjelenésével alakul ki, majd az új kultúra térhódításával el is tűnik. A 2. sír urnája legpontosabb párhuzamai (Gyöngyös, Szenc/Senec, 1 1 Szentes—Vekerzug) alapján valamivel későbbi, de szintén a Kárpát-medencei szkítakor idősebb horizontjához tartozik; készítése a Kr. e. 6. századra tehető. A Vekerzug-kultúra korai időszakára jellemző, ám a korszak nagyméretű, bikónikus urnáinál jóval ritkábban előforduló változatot képvisel. 9 Esetleg ide sorolható a Salgótarján, Ipari-park II. lelőhelyen előkerült bütykös, kannelúrás díszítésű urnatöredék is (VADAY 2003, 34, 2. kép 4), mely talán a dédestapolcsányi urna egyetlen pontos szkítakori párhuzama; a közlés azonban nem teszi lehetővé a pontos besorolást. , ü Leginkább talán a Metzner-Nebelsick-féle IlI.b és IV. kerámiahorizontok edénytípusaival rokonítható, melyek használata a Ha Cl-Dl fázis közti időszakot öleli fel (METZNER-NEBLLSICK 2002, 167-179). '' Az előkerült 13 sírt Bohuslav Chropovsky a Kr. e. 5—4. századra keltezi (CHROPOVSKY 1962, 142), ez. azonban túlságosan fiatalnak tűnik: a korongolt kerámia teljes hiánya alapján a temető használatának ideje valószínűleg legkésőbb a Kr. e. 6. század első felére tehető. Tálak Az 1. sír urnáját borító, kézzel formált, 1 2 díszítetlen, behúzott peremű tál (2. t. 7) a szkítakori Kárpát-medence temetőinek egyik leggyakoribb edénytípusa; egy a késő bronzkorban széles körben elterjedt forma továbbélésének tekinthető (KEMENCZEI 2009, 97). Közép- és Délkelet-Európában a Ha A időszaktól kezdve általános (BOTTYÁN 1955, 20; CHOCHOROWSKI 1985, 32), de megtalálható a kora- és középső vaskori erdős sztyeppei (pl. SMIRNOVA 1968, risz. 2), füves sztyeppei (MELJUKOVA 1989, risz. 3/7, 17/30, 91/46), Krím-félszigeti (MELJUKOVA 1989, risz. 56/11) és kaukázusi (pl. REINHOLD 2007, Taf. 445/28) lelőhelyek anyagában, valamint a Nyugat- és Közép-Balkánon is (BENAC 1987, sl. 12/7,10). A kézzel formált, behúzott peremű tálak használata más, jellegzetesen szkítakori fazekasárukkal együtt a kelta hódítást követően is tovább él (MARÁZ 1982, 100-101); a típus - gyakran gyors- vagy utánkorongolt változatban — a La Téne kultúra számos lelőhelyén megjelenik (TANKÓ 2010, 323). Az 1. sírban talált ferde kannelúrás, valamint belső kannelúrás táltöredékekről (2. t. 12—13) nem dönthető el, hogy a sírkészlet részeként, vagy csupán a megmozgatott földdel kerültek-e a mellékletek közé. Mindkét típus elsősorban a késő bronzkorra jellemző (KEMENCZEI 1984, 68); jóval ritkábban, de változatlan formában a kora- és középső vaskor folyamán is (pl. PÁRDUCZ 1954, pl. 26/3) használatban maradtak (KEMENCZEI 2009, 97). Belsejükben geometrikus kannelúrával díszített tálak ismertek a Gávakultúra területéről (KEMENCZEI 1984, Taf. 137/1, 20; D. MATUZ 1999, 21. kép 9), de szkítakori anyagokból is (GALÁNTHA 1981, 11. kép 1; STEGMANN-RAJTÁR 2009, obr. 6/9; VULPE 1967, pl. 3/3, 5/1,2); így e töredékek keltezése nem pontosítható. Csészék A 3. sír lapított testű, vállán sűrű, függőleges árkolásokkal díszített szalagfüles csészéje (7. t. 1) a temető legtöbb edényéhez hasonlóan markáns archaikus vonásokat mutat. A típus a középső vaskor elején mind a Balkánon, mind a Kárpát-medence északkeleti részén népszerű; helyi, késő bronzkori előzményei az Északi-középhegység régiójában is megtalálhatók. Hasonló csészék ismertek a délnyugat-szlovákiai (Kisalföld-) és az Alföld-csoport leletanyagából díszí1 2 A Kr. e. 6. század második felétől korongolt változata is megjelenik az Alföld-csoport anyagában, de ezek aránya alig haladja meg a 10%-ot (CHOCHOROVCSKJ 1985a, 32).
