A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - TÓTH Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tető lelőhelyen

Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tetö lelőhelyen 69 tetlen (DUSEK 1966, Taf. 9/14; KEMENCZEI 2009, Taf. 158/1; PÁRDUCZ 1954, pl. 26/6; 1966, tab. 41/5; SZABÓ 1969, 6. t. 3;), bütyökdíszes (pl. KEMENCZEI 2009, Taf. 167/1); illetve ansa cornuta-s változatban (PÁRDUCZ 1966, tab. 33/8; KEMENCZEI 2007, Abb. 2-3). A dédestapolcsányi csésze szorosabb formai párhuzamai azonban mégis késő bronzkori és kora vaskori lelőhelyeken (Kyjatice kultúra: KEMENCZEI 1984, Taf. 81/4; 1988, Taf' 17/15, 19, 21) és a preszkíta időszakban (PATEK 1990, 10. t. 1) bukkannak fel. Nagyon hasonló díszítésű csészék ismertek a középső vaskori Balkánról Ferigile (VULPE 1967, pl. 7/1,3-4, 6-7), Bosut (BENAC 1987, sl. 32/1) vagy Nin lelőhelyeiről (BENAC 1987, sl. 35/7), illetve szomolányi/Smolenice—Molpír erődített telepről (DUSEK-DUSEK 1995, Taf. 110/11). A dédestapolcsányi 3. sír szalagfüles csészéjének legpontosabb párhuzamát azonban a Kustánfalva-csoport kisgejőci/Mali Heivtsi településének anyagában találjuk meg (POPOVICH 2006, rísz. 2/1). Szintén a 3. sírból került elő egy élesen profilált csésze, bögre vagy tál töredéke is (7. t. 2). Hasonló darabok a késő bronzkorból (KEMENCZEI 1970; 1984), valamint a kora (pl. GALLUS-HORVÁTH 1939, pl. 34/10) és középső vaskorból (pl. PATAY-B. KISS 2002, 26. ábra 2—3) egyaránt ismertek; így e darab pontosabb keltezése, illetve a temetkezéshez való viszonyának meghatározása nem lehetséges. Késő bronzkori jelleget mutat az 1. sírban talált bikónikus, erősen profilált vállú edénytöredék is (2. t. 9). Ez a vállkiképzés a Pilinv-, Kyjatice- és a Gávakultúrák urna-, csésze- és mély tálformáin tűnik fel; általában ferde vagy függőleges kannelúra díszíti (lásd: KEMENCZEI 1984; PRZYBYLA 2009). Továbbélése a Hallstatt-kultúrában megfigyelhető (pl. DUSEK-DUSEK 1995, Taf. 114/10, 48/5; PATEK 1986, Taf. 7/A4), ám az Alföld-csoport területén jobbára hiányzik." A dédestapolcsányi edényhez hasonló, de gömbölyded testű füles bögre került elő Ároktő—Dongóhalom egyik Ha C korú sírjából (KEMENCZEI 1988, Taf. 3/2). Hordó alakú edény

u A 2. sírban urnaként szolgáló, kézzel formált, hordó alakú, bütyökdíszes edény (5. t. 1) a behúzott peremű 1

3 Az Alföld-csoport lelőhelyein ezt a formát a Hallstatt-kultúra edényformái (pl. ansa cornuta-s csészék), néha korongolt, perem fölé húzott fülű csészék (KEMENCZEI 2009, Taf. 124/10) képviselik. 1

4 A típus több néven is ismert: a 'hordó' mellett virágcserép (BOTTYÁN 1955, 30; GAZDAPUSZTAI 1968, 45, 52; SZABÓ 1969, 83), tojás (CHOCHOROWSKI 1985a, 36; GAZDAPUSZTAI 1968, 45, 52) vödör (KEMENCZEI 2009, 96), illetve zsák (NÉMETI 1982, 119) alakú edényként is említik. tálak mellett a szkítakori temetkezések másik leggyakoribb — általában urnaként használt (KEMENCZEI 2009, 96) - edénytípusába sorolható. A helyi, késő bronzkori hagyományok továbbélését jelző forma (KEMENCZEI 2009, 97) az Alföld-csoport jellegzetessége, de megjelenik az egykorú nyugat-podóliai leletanyagban is (BOTTYÁN 1955, 33); elterjedésében a Kustánfalva-csoport hatása feltételezhető (BOTTYÁN 1955, 41; GAZDAPUSZTAI 1968, 52; SZABÓ 1969, 83). A típus szkítakori párhuzamai megtalálhatók a keleti Hallstatt- és Basarabi-kultúrák, valamint a Kustánfalva- és Ferigile-csoportok leletanyagában is (CHOCHOROWSKI 1985, 38). Főként a Felső-Tiszavidéken és Kárpátalján elterjedt, de nagy számban került elő Hetény/Chotín (DUSEK 1966, Taf. 1-61), Hódmezővásárhely—Kishomok és Heves anyagában is (SZABÓ 1969, 83). A Duna-Tisza-köze nyugati területein és a hegyvidék leletanyagában ritkán tűnik fel (KEMENCZEI 2009, 96). Az Alföld-csoport területén a legkorábbi bütyökdíszes példányok Nyíregyháza-Közvágóhíd (KEMENCZEI 2009, Taf. 49/1) és Ónod (KEMENCZEI 2009,

Taf. 57/8) temetőiből ismertek. A legkésőbbi darabokat a perem alatt ívelt, ujjbenyomkodásos borda díszíti; ilyen edény a muhi-kocsmadombi temető Kr. e. 4. századra datált sírjából került elő (KEMENCZEI 2009, 97, Taf. 43/7). A dédestapolcsányi 2. sír urnájának legközelebbi formai párhuzamait a Kyjatice- (KEMENCZEI 1970, 15. t. 20,19. t. 8) és Mezőcsát-kultúrákban (PATEK 1990, 23. t. 3), valamint Ersekújvár/Nové Zámky egy Ha Clb korú sírjában (STEGMANN-RAJTÁR 2009, 86, obr. 14/5) találjuk meg. Igen hasonló darabok előfordulnak az Alföld-csoport (DUSEK 1966, Taf. 1/19, 25/12, 32/4; KEMENCZEI 2009, Taf. 126/8; PATAY 1955, 18. t. 11; PÁRDUCZ 1966, tabs. 35/4, 36/2, 5, 71/1) és a keleti Hallstatt-kultúra (DUSEK-DUSEK 1995, Taf. 103/12) területén is. Párhuzamai alapján a dédestapolcsányi hordó alakú edény készítése a Kr. e. 7. század első fele és a Kr. e. 6. század vége közé tehető. ÉKSZEREK ÉS VISELETI TÁRGYAK Pity kék, gombok Az 1. sír füles, gömbszelet alakú bronz lemezpitykéi (3. t. 16—17) ruha, vagy más viseleti elem felvarrott díszeként szolgálhattak. A rézkortól folyamatosan jelen lévő típus (V. SZABÓ 1997, 66) a középső- és késő bronzkorban válik igazán népszerűvé, de gyakori melléklet a preszkíta időszak női sírjaiban (pl. KEMENCZEI 2005, Taf. 1/E2-4, 5/A2-4, 6/B1-2, EL-2; PATEK 1990, 4. t. 6-7,7. t. 7-17,19-20, 8. t. 14-16,12. t. 8-9,