A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - TÓTH Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tető lelőhelyen

Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tetö lelőhelyen 67 a konzervatívabb szokások kapcsolatát.

7 Az Alföldcsoport észak-magyarországi, hegyvidéki régiójára jellemző, hogy a temetkezések a dédestapolcsányi 3. sírhoz hasonlóan csak bögréket, illetve kis csuprokat (vagy tálakat) tartalmaznak (KEMENCZEI 2001, 34). A mellékletek hamvakon történő elhelyezése, illetve a viseleti tárgyak hamvakkal való eltemetése a korszak hamvasztásos temetkezéseinek általános jellemvonása (HELLEBRANDT 2001, 23. kép; KEMENCZEI 2009, Abb. 4-7; STEGMANN-RAJTÁR 2009, Abb. 5; SZABÓ 1969, 20. ábra); e szokás a késő bronzkor óta szinte változatlan (KEMENCZEI 1984, 15). Talán korábbi hagyomány továbbélésének nyomaként értékelhető az állatcsont(étel-) melléklet adásának szokása is (1, 2. sírok). Ez az Alföld-csoport temetőiben meglehetősen ritka (HELLEBRANDT 1988,118), ám mind a késő bronzkorban (SZABÓ 1969, 74; KEMENCZEI 1970, 31), mind a Mezőcsát-kultúra (PATEK 1968, 104; SZABÓ 1969, 75) és a sztyeppe-vidék preszkíta, illetve Erdély korai szkíta korú síregyüttesei közt (KEMENCZEI 1988, 96) gyakran előfordul. SÍRLELETEK KERÁMIA Urna formájú edények A dédestapolcsányi 1. és 2. sírokban talált, kézzel formált urnák (2. t. 8, 5. t. 2) a szkítakori kerámia jellegzetes bikónikus, öblös testű, nagyméretű edényei közé sorolhatók (BOTTYÁN 1955, 22; CHOCHOROWSKI 1985, 39; KEMENCZEI 2009,96). Ez a helyi, késő bronzkori eredetű típus (BOTTYÁN 1955, 30; CHOCHOROWSKI 1985, 42; KEMENCZEI 2009, 96) a korszakban széles elterjedést mutat: az Alföld-csoport mellett jelen van a Csombord-, Kustánfalva-, Ferigile- és nyugat-podóliai csoportok, a Mezőcsát- és Basarabi-kultúrák, valamint a géto-dák és az északkelet-bulgáriai trák műveltség edényművességében is (CHOCHOROWSKI 1985, 42; SMIRNOVA 1968, risz. 5.). A rozvágyi (HUNYADY 1942, Taf. 4/10, 20) és kistokaji (

HELLEBRANDT 1999, tabs. 71—72) kelta temetőkben előforduló darabok alapján a hasonló, kézzel formált urnák használata a Kr. e. 3—2. századig nyomon követhető (KEMENCZEI 2009, 96). A dédestapolcsányi urnák e típuson belül is archaikusabb jegyeket mutatnak: az alacsony, erősen ívelt, öblös forma (2. sír, 5. t. 2), a nyak alatt körbefutó kan7 Ezt a lehetőséget korábban Szabó János Győző is felvetette, ám ő a csontvázas rítust vélte konzervatív (a Mezőcsát-kultúra szokásaiban gyökerező) elemnek (SZABÓ 1969, 82). nelúrák és a vállon levő második bütyöksor (1. sír, 2. t. 8) alapján ezek a példányok a szkítakori bikónikus, urnaformájú edények legkorábbi darabjai közé sorolhatók. A 2. sírban megjelenő változathoz hasonló, de díszíteden darabok ismertek az Alföld-csoport több lelőhelyéről (BOTTYÁN 1955, 32. t. 1; GAZDAPUSZTAI 1968, Taf. 1/6, Taf. 2. t.; KEMENCZEI 2009, Taf. 38/11, 59/9, 117/1; PÁRDUCZ 1943, 11. t. 19, 13. t. 23; 1966, tabs. 24/16, 27/12, 29/7, 57/10, 23; SZABÓ 1969, 8. t.),

8 Délnyugat-Szlovákiából (STEGMANNRAJTÁR 2009, obr. 10/1) és a keleti Hallstatt-kultúra területéről (DUSEK-DUSEK 1995, Taf. 37/26, 93/5; LENGYEL 1959, 33. t. 12, 40. t. 5); a típus feltűnik a Közép-Dnyeszter (MELJUKOVA 1989, risz. 20/38) és a Kaukázus vidékén is (

REINHOLD 2007, Taf. 320/5,17). A 2. sír urnájához leginkább hasonló, bütyökdíszes hasvonalú változat előfordul az Alföld-csoport területén (KEMENCZEI 2000, 7. t. 16; 2009, 5, Taf. 80/15; NÉMETI 1982, Taf. 16/20; PÁRDUCZ 1954, pl. 27/4; 1966, tab. 26/4, 58/16), Kárpátalján (POPOVICH 1999, tab. 2/2), Délnyugat-Szlovákiában (BENADIK 1983, Taf. 2/10; DUSEK 1966, Taf. 12/16, 36/1), illetve a kelet-szlavóniai Dálya/Dalj kora vaskori temetőjében (METZNER-NEBELSICK 2002, Taf. 67/4) is; a legkésőbbi példányok Erdély La Téne B2-C1 korú temetkezéseiből ismertek (NÉMETI 2009, tabs. 12/5, 25/5). Ez az öblös, bikónikus, esetenként bütykökkel díszített urnaforma már a preszkíta időszak lelőhelyein (KEMENCZEI 1988, Taf. 3/4, 5/1; PATEK 1990, 6. t. 6), illetve a pre-Kustánfalva-horizontban (Kr. e. 8. század-7. század első fele) is megjelenik (POPOVICH 1997, tab. 1). Az 1. sírban talált változathoz hasonló, hasán és vállán bütyökdíszes, bikónikus urnatípus felbukkan többek közt a Csombord-csoport (MARINESCU 1984, Taf. 4/2, 6/B1) és Nyugat-Podólia területén (SMIRNOVA 1993, risz. 6), valamint Kiskőszeg/Batina kora vaskori temetőjében (METZNER-NEBELSICK 2002, Taf. 3/1) is. Több példány került elő a Hallstatt kultúra területén: egy igen hasonló, bütyökdíszes darab Érsekújvár/Nové Zámky Ha Clb korú sírjában (STEGMANN-RAJTÁR 2009, 86, obr. 9/1); bütyökdíszes, kannelurás vállú urna Pécs—Jakabhegy (METZNERNEBELSICK 2002, Taf. 125/10), illetve Szomolány/ Smolenice—Molpír lelőhelyein (DUSEK—DUSEK 1995, 8 A példák jól mutatják, hogy ez az öblös-bikónikus, kihajló peremű urnaforma a szkítakorban jóval ritkább, mint az éles hastörésű, keskenyebb ún. Villanova-urna, mely az Alföld-csoport szinte minden urnás temetkezésében előfordul.