A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - TÓTH Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tető lelőhelyen

66 Tóth Farkas Márton el az Alföld-csoport területére (KEMENCZEI 2009,29).

5 Ez a temetkezési mód minden bizonnyal a szkítakori vezető réteggel is összefüggésbe hozható: az elithez köthető, illetve áüag feletti gazdagságú sírok szinte kivétel nélkül szórthamvas rítusúak (CHOCHOROWSKI 1985,148; KEMENCZEI 2009, 29; SZABÓ 1969, 83). Az urnás rítus a szkítakorban szintén az Alföld északkeled részére és az Északi-középhegység vidékére jellemző; jelenlétét gyakran a Kustánfalva-csoport hatásának vélik (CHOCHOROWSKI 1985, 148; SZABÓ 1969, 83). Valószínűbb azonban, hogy ez a szokás a késő bronzkori, Gáva és Kyjatice hagyományú közösségek továbbélő elemeként értékelhető (KEMENCZEI 2009, 29). Hasonlóképp G. Smirnova a Közép-Dnyeszter-vidéki urnás temetkezéseket is a helyi őslakosság (Gáva—Holigrady- és Cernoles-kultúrák) hagyományaihoz köti (SMIRNOVA 1998, 457). Az urna behúzott peremű tállal való lefedése, illetve az urnás temetés mind a Piliny- (KEMENCZEI 1984, 14—15), mind a Kyjatice-kultúrák (KEMENCZEI 1970, 31; 1984, 42-A3) temetőiben gyakran előfordul. A dédestapolcsányi 3. sírhoz hasonló, tállal fedett urnasírok a középső vaskorból több temetőből ismertek PUSEK 1957, obr. 4; 1966, Taf. 68; LESZIH 1939, 74; NAGY 1959, 123; NÉMETI 1982, Taf. 2; PÁRDUCZ 1954, pl. 29/4; SZABÓ 1969, 2. t. 4). Hasonlóképp, az 1. sírban megfigyelt urnás és szórthamvas rítus egy síron belüli, együttes alkalmazása is feltűnik az Vekerzugkultúra számos lelőhelyén (pl. GALÁNTHA 1985, 116; KEMENCZEI 2009, 29). A 3. sír kőgyűrűje meglehetősen ritka jelenség. Kőalapozásos vagy kőpakolásos sírok az Alföld-csoportban ritkán és főként az Északi-középhegység területén fordulnak elő (CHOCHOROWSKI 1985, 136); a dédestapolcsányihoz hasonló kőgyűrű párhuzamai azonban eddig csak a vámosmikolai temetőből ismertek (LACZUS-PÁRDUCZ 1969; PÁRDUCZ 1969, 231). Kőgyűrűs sírok megjelennek már a késő bronzkorban is (FURMÁNEK 1977, Abb. 19; FURMÁNEK et al. 1999, Taf. 6); felmerülhet tehát a helyi, késő bronzkori hagyományként való értelmezés lehetősége 5 Felmerült, hogy az urnás és a szórthamvas rítus jelenléte a helyi, késő bronzkori alaplakosság szokásainak továbbélését tükrözi (PÁRDUCZ 1973, 54; CHOCHOROWSKI 1998, 481). A szórthamvas rítus jelen van ugyan a megelőző késő bronzkori kultúrák temetőiben (KEMENCZEI 1970; 1984), ám a középső vaskorinál jóval kisebb arányban; így valószínűbb az a feltevés (SZABÓ 1969, 81), hogy a szokás nagyarányú elterjedéséért leginkább a keleti, erdős sztyeppei eredetű népcsoportok megjelenése lehet felelős. PÁRDUCZ 1969, 232).

6 Kőgyűrűs-halmos temetkezésekkel találkozhatunk a középső vaskori erdős sztyeppén (pl. MELJUKOVA 1989, risz. 6/52a, 54; SMIRNOVA 1998, risz. 9), az Altáj-hegységben POLOSMAK 2001; BOKOVENKO 1995), a Kaukázusban (

REINHOLD 2007), Havasalföldön POPESCU-VULPE 1982) vagy a Hallstattkultúra dunántúli csoportjának egyes lelőhelyein is (MARÁZ 1979; HORVÁTH 1969). A Kárpát-medence szkítakori körárkos-halmos temetkezéseinek legutóbbi összefoglalásában ugyanakkor egyetlen kőgyűrűs sír sem szerepel (SCHOLTZ 2008); az Alföld temetőiből azonban több körárkos sír is ismert, melyek valószínűleg egykori halomsírok maradványai (GAIÁNTHA 1985, 120; SCHOLTZ 2008, 235). így elképzelhető, hogy a körárkok a kőben szegény területeken talán az erdős sztyeppei és északkelet-magyarországi halmos temetkezések kőgyűrűit helyettesítették (CSÁNYI 1980, 162; KEMENCZEI 2009, 29). A jelenség ez időszakban tehát általános, bronzkori gyökerű, de kultúrától független; egymástól gyakran nagy távolságra levő, kőben gazdag területeken bárhol feltűnhet. A szórthamvas rítus és a sírmellékletek figyelembevételével a dédestapolcsányi 3. sír leginkább az erdős sztyeppe vidékének egykorú temetkezéseivel állítható párhuzamba. A szkítakori temetők rítusbeli változatosságának okai között felmerül a nemek (CHOCHOROWSKI 1985, 136; SZABÓ 1969, 82) illetve az életkor szerinti megkülönböztetés lehetősége is (KEMENCZEI 2009, 30; PATAY-B. KISS 2002, 102). A dédestapolcsányi temetőrészlet egységes hamvasztásos rítusával e feltevéseknek egyelőre ellentmondani látszik. A sírmellékletek jellege, összetétele és elhelyezkedése az Alföld-csoport temetkezéseinél szintén utalhat az elhunyt nemére, társadalmi és vagyoni helyzetére; ám az elkülönítés nem általános érvényű (KEMENCZEI 2009, 34). Ezt mutatják a dédestapolcsányi sírok mellékletei is, hiszen itt a női és a gyereksírok egyaránt tartalmaztak ékszereket (1, 2. sírok), eszközöket (1, 3, 4. sírok) és a lószerszámzat elemeit (1, 3, 4. sírok). E tekintetben egyelőre az urnás és a szórthamvas temetkezések között sincs különbség. Az alsótelekesi temetőben a helyi hagyományú elemek inkább a női, míg a keled eredetű tárgytípusok főként a férfi sírokban jelentkeznek PATAY-B. KISS 2002, 132). A dédestapolcsányi temetőben - feltárt férfisírok hiányában — ez a megoszlás egyelőre nem vizsgálható, ám az egyeden női temetkezés (1. sír) rítuselemei nem zárják ki a női temetkezések és 6 A 3. sírhoz hasonló ovális kőgyűrűk párhuzamait szintén a késő bronzkorban találjuk meg (CSÁNYI 1980, 162).