A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - TÓTH Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tető lelőhelyen

Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány-Verebce-tetö lelőhelyen 65 A hamvak közül előkerült tárgyi mellékletek egy része töredékesre égett; ez arra utal, hogy a halottakat felöltöztetve, felékszerezve helyezték a máglyára. Az állatcsontok és néhány fémmelléklet azonban nem mutatják égés nyomát; ezek a temetéskor az urnába vagy a sírba helyezett ételmelléklet, illetve áldozat maradványaiként értelmezhetők. Az antropológiai elemzés szerint a szertartást végzők a hamvasztást követően törekedtek a csontok minél teljesebb felszedésére; ezt bizonyítja a nagy mennyiségű apró csonttöredék mellett az is, hogy a testek minden részéből sikerült töredékeket azonosítani (HAJDÚ 2009, 5). SZÓRVÁNYLELETEK LEÍRÁSA (9-10. táblák) A sírok környezetében és a lelőhely más részein végzett fémkeresős kutatás szórványleleteket is eredményezett; ezek nagyobbrészt a sírokkal egykorúnak, illetve késő vaskorinak bizonyultak. Szórványként került elő egy aszimmetrikus, kétszárnyú, belső köpűs, öntött bronz nyílhegy (9. t. 2); egy háromélű bronz nyílhegy (9. t. 3); egy „hold" és egy nyű alakú bronzlemez csüngő (9. t. 4—5); egy vékony lemezből készült, gömbös bronzcsörgő ráforrasztott függesztőfüllel (9. t. 6); egy díszíteden, öntött bronz orsógomb (9. t. 7); egy bronzöntecs (10. t. 7); egy vas- és két bronzkarika (9. t. 10, 10. t. 6, 9); egy bronzgyűrű (9. t. 8) és egy bronz lemezgyöngy (9. t. 9). A különleges, pontos párhuzam nélküli darabok közé tartozik egy kétféle fémhuzal összesodrásával kialakított, nyitott bronz nyakperec (9. t. 1). Emellett előkerült még összesen 7 ívelt (10. t. 10—16) és egy egyenes hátú markolattüskés vaskés (10. t. 17); egy vasponcoló, illetve egy vasár (10. t. 3—4), kétbikónikus agyag orsógomb (10. t. 1—2), valamint vas- és bronzlemez (9. t. 11—18, 10. t. 5, 8), illetve edénytöredékek. TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK A temető eredeti sírszáma és kiterjedése egyelőre kérdéses; a véledenszerűen megtalált sírok egymástól való viszonylag nagy távolsága és a szórványok szóródása alapján valószínű, hogy a területen nagyobb kiterjedésű, akár 50—100 körüli sírszámú temetővel számolhatunk. A folyamatos rablások miatt azonban elképzelhető, hogy ezek nagy része már részben vagy teljesen megsemmisült. A Dédestapolcsányon feltárt négy sír önmagában nem alkalmas statisztikus következtetések levonására; a megfigyelt sajátosságok alapján azonban a lelőhely igen pontosan elhelyezhető a szkítakori Kárpát-medence sajátos kulturális viszonyai közt. A feltárt sírok mindegyike hamvasztásos rítusú; a lelőhely ezzel is jól illeszkedik a térség korai szkítakori temetőinek sorába. A szkítakori Alföld-csoport temetkezési szokásainak változatosságát, regionális különbségeit a kutatás elsősorban a népesség színes etnikai hátterével (BOTTYÁN 1955, 71; CHOCHOROWSKI 1998, 481; KEMENCZEI 2001, 16; PÁRDUCZ 1973, 54-55; SZABÓ 1969, 77-84), illetve különböző kulturális hatásokkal (CHOCHOROWSKI 1985, 148) magyarázza. A csoportban a hamvasztásos sírok aránya általában alig több mint 40% (CHOCHOROWSKI 1985,136); az északkeleti területeken (az Alföld északi peremvidékén és az Északi-középhegységben) azonban esetenként ennél jóval magasabb is lehet.

3 Az egykorú Kustánfalva-csoportot szintén a hamvasztásos rítus dominanciája jellemzi. A dédestapolcsányi temetőben megfigyelt jelenségek: a hamvak koncentrált elhelyezése, illetve az urnák tállal való lefedése ugyanakkor meglehetősen ritkán tűnnek fel az Alföld-csoport sírjaiban (CHOCHOROWSKI 1985,136). A szórthamvas rítus a középső vaskorban elsősorban a Kustánfalva-csoport és a Felső-Tisza-vidék területén terjedt el, de megjelenik a Közép-Dnyesztervidék temetkezései között is (KEMENCZEI 2009, 29; POPOVICH 2006, 17, 30, risz. 49; SMIRNOVA 1998, 455). A szórthamvas sírok mellékletei között gyakran fordulnak elő korai szkíta jellegű tárgytípusok,

4 így feltételezhető, hogy a szokás az erdős sztyeppe vidékéről jutott ' Ilyenek Abony (POLGÁR 2007), Alsótelekes (PATAY-B. KISS 2002), Cigánd-Csabahomok (VERES 2007, 43), Csanytelek-Újhalastó (GALÁNTHA 1986), Érkávás/Cáua? (NÉMETI 1982), Heves (SZABÓ 1969), Hortobágy-Árkus (KEMENCZEI 2009, 116), KesznyétenSzérűskert (

HELLEBRANDT 1988), Mád (K. VÉGH-KEMENCZEI 1965), Mátraszele (PATAY 1962b), Meszes (LESZIH 1939), MiskolcBotond utca (

HELLEBRANDT 2001, 57), Muhi-Kocsmadomb (HELLEBRANDT 1997), Nyíregyháza-Közvágóhid (KEMENCZEI 2009, 130), Nyíregyháza-Mandabokor, Ági telep (KEMENCZEI 2009, 131), Pereszlény/Presel'any nad Ipl'om (BALASA 1959), Polgár-Vargahalmi-dűlő (HAJDÚ-NAGY 1999), Sajószentpéter (HELLEBRANDT 2001, 54), Szentsimon-Kenderföldek (VERES 2007, 42), Szaniszló/Sanisláu (NÉMETI 1982), SzirmabesenyőHomokbánya (

HELLEBRANDT 2001,61), Taktaszada (

HELLEBRANDT 2001, 58), Tiszavasvári-Dózsa-telep (KEMENCZEI 2009, 142) és Vámosmikola (LACZUS-PÁRDUCZ 1969), temetői; valamint a tápiószelei (PÁRDUCZ 1966), hódmezővásárhely-kishomoki (GAZDAPUSZTAI 1968), békéscsaba-fényesi (PÁRDUCZ 1943), orosháza—gyopárosi (JUHÁSZ 1976), eger-nagy-egedi (FODOR 2001) és hetényi/Chotín (DUSF.K 1966) lelőhelyek is. Alsótelekesen a szkítakori Kárpát-medencében egyedülállóan a feltárt 184 sírból 158 volt szórthamvas, 6 urnás, a többi csontvázas; a hamvasztásos sírok aránya itt tehát közel 90% (PATAY-B. KISS 2002, 102). 4 A térségben a szórthamvas rítus és a szkíta kultúrkörre jellemző keleri eredetű tárgyak (ékszerek és fegyverek) kapcsolatát mutatta ki Szabó János Győző is (SZABÓ 1969, 83).