A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

IRODALOMTÖRTÉNET - BÉKÉSI Gábor: Regős Sándor (1917-2002) költészete

208 Békési Gábor Regős Sándor bátor, szókimondó politizáló költő. Történelmi sorskérdésekben, 20. századi nemzeti sorsfordulókban keserűen, de nyíltan és őszintén vallott érzéseiről, gondolatairól, egyénileg vállalva a kollektív felelősséget. Súlyos szavakból építkező, nehéz versek jelzik gondolkodása dimenzióit. NEM VOLTAM AZONOS AZZAL, aki tegnap pisztolyt ragadott, karót, vagy husángot, ököllel érvelt s akasztó kötéllel mérte a jogot és az igazságot; aki vagy bambán avagy elvakultan szekerét tolta senki mihasznáknak, sem ki megrémült s motyóját ragadva futott hónából neki a világnak. Azzal sem, aki törtetett, harácsolt és holttesteket lépcsőfoknak nézett hatalom felé és csak a Részt látta, de egy percre sem látta az Egészet. [...] NEM LESZEK AZONOS AZZAL, aki holnap e sorokat majd helyreigazítja.

2

8 Mindig megdöbbent, hogyan lehetett ilyen súlyos és igaz vádakat őszintén leírni 1957-ben; Sokezer embert halálra ítéltek. Tíz-tizenöt év hullott, mint a som, és mint az eső hulltak öt-hat évek - te hol voltál a tárgyalásokon? Végigpofoztak egy országot kézzel és hazugsággal goromba vadak, cirkuszt rendeztek bíróval, ügyésszel, hogy igaz eszmét sárba rántsanak. [...] Ment minden tovább. Senki sem hiányzott. Itt-ott egy apa, fiu, vagy rokon, kikre már sir és hét lakat vigyázott. - Hol voltatok a tárgyalásokon?

2

9 Történelmi témájú verseivel állíthatók párhuzamba istenes versei: mint az ószövetségi Jákob, ezekben a szövegekben is az Istenbe kapaszkodó, Istennel küzdő heroikus ember magasztosul fel, és válik tragikus hőssé („Isten, tovább ne átkozz, / csak nézz rám és csodálkozz"

3

0). Az imádság formájául a legnagyobb kötöttségeket jelentő szonettet választja. 2

8 Nyilatkozat, 1957. február 27. In Versek 1956-1958, 39. vers, HOM IGy. 2006.2.6. 2

9 Számonkérés, 1957. február, In Vegyes versek, 11. vers, HOM IGy. 2006.2.3. 3

0 Számvetés, 1953. július 28. In Összegyűjtött versek 1945-1955, 155. vers, HOM IGy. 2006.2.4. Öt percet adj te Isten, te híres, csak öt percet, de az olyan legyen, hogy érezzem agyamban, szivemen a létezésed. Nem kell a színes apró boldogság-morzsa, nem vagyok koldus cseléd, veled is verekszem, ha te adtad is, enyém a keresztem, viszem, ne félj, ne félts, nem jajgatok. Öt percet adj. Amíg a gyatra lélek felejti minden szennyét a negyven évnek, előre néz és fényt lát és az omló veremből kilép. — Csak öt percet, Isten! Az elég ahhoz, hogy körültekintsen, lásson s lehessen tehozzád hasonló.

3

1 Mennyire rugalmasan kezelte a formákat, mutatja, hogy szintén szonettbe álmodta egyik szép szerelmes versét is — szándékosan emlékeztetve Shakespeare híres költeményeire. Ó mennyire szerettelek te édes kevély-mosolyu karcsú barna lány! Volt olyan perc, amikor talán érted meghalni lettem volna képes. Aztán elkopott, csendesen véget ért ez. Tűnődve ejti ki neved a szám s ha rólad álmodom egy éjszakán a szivem semmit, ó, semmit sem érez. Ki állna hát jót én értem vagy érted? Sötét jövődben tudod, hogy mi érhet? Hallgass! ne esküdj, hogy már nem jöhet uj tavasz, uj nő: tán holnap megéred. Nem én doblak el, engem dob a végzet, mint a játékos fiu a követ.

3

2 Ugyanez a költő tud olyan önös szerelmes verset is írni, ami Szabó Lőrinc Semmiért egészen c. híres költeményével rokon: Villanó vállad fehér, mint a hó. Add kezed, tétovázni nem lehet. 3

1 Ima, 1958. november 29. In Versek 1956-1958, 56. vers, HOM IGy. 2006.2.6. 3

2 Szonett, 1946. június 14. In Összegyűjtött versek 1945-1955, 20. vers, HOM IGy. 2006.2.4.