A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
IRODALOMTÖRTÉNET - BÉKÉSI Gábor: Regős Sándor (1917-2002) költészete
Regös Sándor (1917—2002) költészete 209 Szájadon édes lesz a fájdalom, mint a méz. Szemem bogarába nézz. Ne lázadj. Letéplek, mert virág vagy. 3 3 És ugyanez a költő tud olyan puhán ringató-altató szerelmes verset is írni, amelyben virág és rovar, nő és férfi, mese és valóság elválaszthatadanul egymásba olvad, a szavak hangzásvilága, ritmusa elandab'tja a gyermekké változó olvasót. Végy engem a tenyeredbe, olyan jó ott, néha jobb, mint ölelésed vagy a csókod; néha piciny zöld bogárka vágyom lenni kezed hűvös ujjai közt megpihenni. Hadd bújjak a tenyeredbe, rossz az élet fészekpuha selyemgubóm melegséged mert olyan vagy, aki mellé én a bátor rejtőzködve menekülnék a világtól. Végy engem a tenyeredbe, hadd lapuljak pihegve, bus fintort vágva már a múltnak, szorítsd rám az ujjaidat ha dörömböl szivem vadul rémüldözve a jövőtől. Hadd bújjak a tenyeredbe — puha párnám — miért lássam, hogy még annyi bánat vár rám; legyen kezed lepkét őrző gyermek ökle és ha még repülni vágynék: morzsolj össze. Hadd bújjak a tenyeredbe élni halni, ugye, hogy majd nem fáradsz el simogatni; 3 3 [Cím nélkül], 1953. szeptember 15. In Összegyűjtött versek 19451955,169. vers, HOM IGy. 2006.2.4. s egyszerre csak boldogságba melegedve halk dalokat zümmögök a tenyeredbe. 3 4 Regős Sándor hajlamos a filozófiai mélységű öntanulmányozásra, összegző számvetésre. Legnagyobb, legjobban sikerült versei nagyrészt én-versek, önmagából meríti témájukat. Többnyire htániázó, fokozó versfolyamok ezek, kihasználva azt a lexikális gazdagságot, amivel költőként rendelkezett. Hosszú, súlyos ismédődéseivel mind magasabb és magasabb szintre húzza magával a vers invenciójától és nyers őszinteségétől egyaránt megdöbbent olvasót. [...] Már ötven éve termeli a testem a hőt, a salakot, a mozgási energiát és dolgozik a motor pontosan és egyenletesen: emeli a kart emeli a lábat húzza az izmot rángatja az idegszálakat, forgatja az agy kerekeit és gondolatokat dob ki magából, praktikus számításokat végez, és érzelmeket raktároz el, szeretetet és gyűlöletet, elégedettséget és elégedetlenkedést. Már ötven éve termek a testem az energiát a bérmunkához, önmaga fenntartása érdekében, társüzeme fenntartása érdekében, fióküzemei fenntartása érdekében, idegen üzemek fenntartása érdekében, még ellenséges hadiüzemek fenntartása érdekében is — már ötven éve termel, de a termelt energiából a kimondhatatlan sok energiából csak minimális mennyiség futotta alig futotta igazi cselekvésre igazi gondolatra igazi keresésre igazi életre az életre. 3 5 3 4 Könyörgés, 1962. május 25. In Versek 1960-1962, 66. vers, HOM IGy. 2006.2.7. 3 5 Krózfi számvetés, 1967. június 7. In Versek 1962-1966, 40. vers, HOM IGy. 2006.2.8.
