A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
IRODALOMTÖRTÉNET - BÉKÉSI Gábor: Regős Sándor (1917-2002) költészete
Regös Sándor (1917—2002) költészete 205 ha nem is a főváros ihlette. Az éjszakai álmatlan gondolkodó gyakran megjelenik témái között. Az elmúlt éjjel felriadtam kábult álmomból hirtelen és zagyva, bomlott zűrzavarban száz lidérc ült a szivemen. Rádöbbentem, hogy olthatadan bennem a vágy a szép után s eddig mindig csak magam csaltam: nem tudok élni ily tunyán. [.. ,] 1 3 Legkorábbi, ferenctelepi versei sorában még büszkén hirded a Dévénynél betörő Adyval vállalt szellemi rokonságot is, amikor fiatalon helyet követel magának az irodalomban: Messze vidékről jöttem én, Tarsolyomban pár költemény S most bekopogok félve; Jó helyen járok, emberek? Szeretik itt a verseket? Lesz-e már hazám végre? [...] 1 4 József Attila bölcsességének hatása letagadhatatlan, a párhuzam közöttük több szövegben is tetten érhető. Az egyik szintén korai Regős Sándor-vers mintha a Talán eltűnök hirtelen visszhangja lenne. Elkopog a léptem, eltűnik az arcom; ki tudja hogy éltem, ki tudja hol alszom? [.. .] 1 5 Az 1956-os emigrációt egy döbbenetes versben írja ki magából a költő. A szöveg attól igazán mellbevágó, hogy megtalálja lelki társát a magyar irodalomban: a „hanvai lelkész" hasonló témájú költeményét, és nemcsak rátalál és megidézi, hanem önmagába olvasztja, átlényegíti: „— Ki messze vagy, kinek hajója már A zugó tengeren remélve, küzdve jár, Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett, Egy két szót, jó barát, hadd szóljak még veled —" ugy, mint Tompa Mihály száz évvel ezelőtt, a hanvai lelkész, virágregés előd. 1 3 Ejspakai látomás, 1946. július 17. In Osspegyüjtött versek 19451955, 28. vers, HOM IGy. 2006.2.4. 1 4 Igricek unokája, 1941. február 11. In Ferenctelepi versek, Szélcsend, 6. vers, HOM IGy. 2006.2.1. 1 5 Elkopog a léptem, [1941.], In Ferenctelepi versek, Szélcsend, 15. vers, HOM IGy. 2006.2.1. Én sem tudom hol és hogy érnek e szavak, és azt sem akarom, hogy tán untassalak. Sürü-sok teendőd közt bizonnyal ritka a csendes, nyugodt perc — s ez csak irka-firka, haszon nélkül való, érzelmes tiráda — — cseng a telefonod, nyúlj gyorsan utána — tülköl az autód, vesd el magad benne — kapcsold be a Tévét — vagy okosabb lenne sztriptíz bár ma este? válogass barátom! Fanyalgó, kétkedő arcodat is látom: kissé csodálkozva nézel a levélre (talán emlékszel a feladó nevére halványan, majd jobban) - Johnok ott a Jóskák? igen.. .Nyiri Jóska.. .Szolnok.. .Magyarország... — ez meg mit akarhat? (enyhe rosszalással forgatod az írást) — mit törődik mással a fickó? mert régen a barátja voltam? hagyjon engem békén, maradjon nyugodtan, én is tudom, amit Tompa Mihály mesélt: hogy szivet cserélt az, aki hazát cserélt, it doesn't matter dear! azaz hogy is mondjam? fütyülök mindenre... [...]" Regős Sándor vitathatatian mestere a hangulatlírának. Néhány szóval egész képeket fest az olvasó képzeletében. Reithoffer láger. Piszkos, szürke ég és piszkos, szürke, befirkált falak. A lépcsőházban konyhabűz, szemét, és elsurranó sok sötét alak. Mocskos kezekben kis kenyérdarab, beesett arcok, tűzlázas szemek; katonamundér, gyűrött, rossz kalap, így élnek szegény „auslánderek". [.. .] 1 7 A legváradanabb helyeken, mint például a lágerversei között olyan hangulati és ritmusjátékokat, költészeti „ujjgyakorlatokat" találunk, amelyek egyszerűsége lefegyverző, miközben a mélyben bonyolult struktúrákat hordoznak. Elúszik a felhő a rét fölött, bársonyba az erdő felöltözött. Elúszik a bánat, tompul a kin, 1 6 Újabb levél egy kibujdosott barátom után, 1956. július, In Vegyes versek, 8. vers, HOM IGy. 2006.2.3. 1 7 A Reithoffer lágerben, 1945. február 21. In Spuronyok árnyékában, 7. vers, HOM IGy. 2006.2.2.
