A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

IRODALOMTÖRTÉNET - BÉKÉSI Gábor: Regős Sándor (1917-2002) költészete

206 Békési Gábor a láz ha kifárad, halkul a rim. [...]" Szintén a steyri szellemi magány terméke az a kedves kis „szilánk" is, amit éppolyan kellemes olvasni, mint amilyen nehéz lehetett megszülni: Smaragdzöldek mind a fák, lágy foltok a lepkék; a párás, friss nagyvilág csupa-csupa festék. Rikit vörös háztetők s fehér falak lakk-ja, szinte ragad a mezők sárgás-kék patakja. Karmin, okker, szépia, nedveskékre vázolt; ki kellene irni a táblát: frissen mázolt!" Később is visszatérő verstéma nála a nyári este, lebegő hangulatával, altató ringatózásával.

2

0 Es az este - legintimebb pillanataiban is, a mikrokozmosz külön világában is - mindig önmagában hordozza nála a halál élményét. Elaltatom magamban a rétet betakarom páratakaróval. Összedugom a nyulcsemetéket, a mocorgót ijesztem a holddal. Egy elkésett hangyával vitázom fésüleden ftiszálrengetegről, de ő tudja azt, hogy merre másszon, sértődötten bújik ki kezemből. A tücsköknek kiosztom a kottát: a tétel az Opus ezerkettő, hálóinges margaréták kontyát bontogatja babrálva a szellő. Elaltatom magamban az erdőt nem moccanhat többé egy levél se! A kis nyírfa kap egy puha kendőt, és a gomba kucsmát a fejére. Két csillagot rakok gyertyalángnak csúcson álló fenyőfára fénynek; erkölcstelen őzek ha kószálnak, 1

8 Esti ének, Steyr, 1945. március 21. In Szuronyok árnyékában, 4. vers, HOM IGy. 2006.2.2. " Szilánk, Steyr, 1945. április 24. In Szuronyok árnyékában, 37. vers, HOM IGy. 2006.2.2. 2

0 Este, 1960. június 25. In Versek 1960-1962, 48. vers, HOM IGy. 2006.2.7. ne menjenek neki a sötétnek. Éjjeliőr, bagoly, csak meresszed sárga szemed az ezüstös tájra! Kis csalogány, ha van éppen kedved, hadd szóljon most a holdfény szonáta! Elaltatlak téged is magamban ugye kedves, hosszú volt a séta! Jaj, egy fiiszál ott maradt hajadban, réti vánkos kicsi maradéka. Málna vére blúzodon! Kimossam? Vesd le gyorsan és fürgén feküdj le, sóhajts egyet boldogan és hosszan, és gondolj a holnap reggelünkre. Nincs itt hideg? betakarlak állig — ó, ó, szegény fáradt kicsi asszony! — Rendezgetek, forgatok sokáig néhány rímet — és már én is alszom.

2

1 Versírói virtuozitását mutatja, mennyire otthon érzi magát az alkalmi versek írásában. Lazán oldja meg akár a megrendelt versírási helyzeteket is, és — a hangulatlírájához hasonlóan - könnyed írói gyakorlatnak tekinti azt. Nem tetszik nekem, hogy Béla legújabban olyan méla, csak jön, leül, mint egy néma, a lányokról sem beszél ma, csupán sóhajtás a téma, megtelne vele egy véka, Fejére esett egy tégla? [.. J

2

2 Amikor éppen nem a költői játék van előtérben, mint a nyomtatásban megjelent Anyám nevenapján c. versben, akkor a mesterien szervezett versbeli történet döbbenti meg az olvasót, szembeállítva a felnőtt gyermekeit az újra gyermekké vált öreg édesanyával.

2

3 Úgyszintén hosszasan lehetne idézni a költői ars poeticák sorát: úgy tűnik, az alkotást, a költészet születésének csodáját megformázó szövegekből kifogyhatadan volt Regős Sándor, a téma egész pályafutása során lenyűgözte.

2

4 Hol játékosan, hol komolyan, hosszan vagy röviden mindig újra versbe írta, ünnepelte magát a büszke költő-mágust és gyermekét, a verset. 2

1 Esti rendezgetés, 1965. június 9. In Versek 1962-1966, 44. vers, HOM IGy. 2006.2.8. 2

2 Valamelyik Béla napra, 1959., In Vegyes versek, 19. vers, HOM IGy. 2006.2.3. 2

3 Anyám nevenapján, [1944.], Ferenctelepi versek, Anyukám, 11. vers, HOM IGy. 2006.2.1. 2

4 Pl. Három kívánság, 1960. szeptember 22. In Versek 1960-1962, 55. vers, HOM IGy. 2006.2.7.