A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2011-ben
128 Hajdú Melinda Bódvarákó-Anyagnyerő, 1. lelőhely (Hajdú Melinda) 2011 áprilisában a Bódva-völgyi árvízvédelmi munkálatokkal párhuzamosan végeztünk feltárást Bódvarákó határában, a Bódvától mintegy 100—200 méterre, egy enyhén kiemelkedő dombocska déli lejtőjén. A feltárás során kilenc régészeti jelenséget, köztük egy földbe mélyített épületet, munkagödröt (oszlophellyel, cölöplyukkal), és egyéb hulladékgödröket dokumentáltunk. Az ásatás során előkerült kerámiaanyag alapján a feltárt teleprészlet az egykoron a területen élt szkíta kori lakosság hagyatéka. Ezt bizonyítja a korongolt, perem fölé felhúzott egyfülű kettős kónikus bögre töredéke, valamint az előkerült virágcserép és hordó formájú fazekak, behúzott peremű tálak. Munkatársak: Sáfrány Andrásné, Nagy Zoltán, Hórász Lajos, Hajdú István, Pálfi Tibor, Szabó István, Szabó László. Bódvaszjlas—Gát, 3. lelőhely (MakóIdi Miklós) 2011. május 12-13-án megelőző feltárást végeztünk Bódvaszilas—Gát 3. lelőhelyen, ahol késő Árpádkori, középkori teleprészietet tártunk fel. Biikkábrány—Bánya, IV. lelőhely (Kalli András—Simon Fásuló— Tut kovics Eszter) A Vatta község közigazgatási területén található lelőhelyet 2006 tavaszán és őszén, a Mátrai Erőmű Zrt. bányaműveléséhez kapcsolódó terepbejárásokon azonosították a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai. A tőle 300 méterre folyó Csincse-patakot nyugatról kísérő, környezetéből jól érzékelhetően kiemelkedő magaspart északi lejtőjén és annak lábánál, a Csincse árterében helyezkedett el. A terület próbaés megelőző feltárására 2011. szeptember 16. és 2011. november 30. között került sor. A lelőhely északi és keleti részén, a Csincse árterében kisméretű, kerek, népvándorlás korinak meghatározott foltok jelentkeztek. A feltárási terület délkeleti szélénél, a magaspart északi lejtőjén összesen 12, a mezőgazdasági munkálatok és a természetes erózió által erősen bolygatott, igen rossz állapotú késő bronzkori urnasír került elő. Biikkábrány—Bánya VII. lelőhely, (Vasúti-dűlő) (Kalli András—Simon ITiszlo—Tutkovics Eszter) A Bükkábrány község közigazgatási területén található lelőhelyet 2006-ban a Mátrai Erőmű Zrt. bányaműveléséhez kapcsolódó terepbejárásokon azonosították a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai. Ezt követően 2011. június 16. és 2011. november 30. között közel 3 hektáron egy AVK-, és egy szarmata település került feltárásra. Az ásatási felszín folyamatos bővítésével közel 500 régészeti objektumot tártunk fel, melyek túlnyomó része a nagy kiterjedésű, AVK korú településhez tartozott. Ezen belül egy igen komplex telepstruktúrát sikerült feltérképezni: az ENy—DK-i tájolású agyagkitermelő gödrök között, azoktól délkeletre eltolva helyezkedtek el a cölöphelyek által jelzett házak, amelyektől délkeletre kerültek elő a zsugorított csontvázas, melléklet nélküli temetkezések (2. kép). Mindezt E—ENy irányból szegényes leletanyagú, nagyméretű és szabálytalan alakú szemetesgödrök határolják. ^ „ • i a- • • : ' • i "' - ' • 2. kép. Zsugorított csontvázas temetkezés (S361, Bükkábrány-Bánya VII. lelőhely, Vasúti-dűlő) Abb. 2. Hockergrab Bükkábrány, Csincse és Vatta (A Mátrai Erőmű Zrt. bükkábrányi bányájának bővítéséhez tartozó terepbejárások) (Pusztai Tamás—Simon EászJó) A bükkábrányi bánya területén történő kitermelést előkészítő terepbejárásra kijelölt terület 2011-ben Vatta, Csincse és Bükkábrány települések közigazgatási határában, a jelenlegi bányaterület keleti részén helyezkedik el. A kutatott térség nagysága 391,3 ha volt, amelyből 161,98 ha területen a korábbi terepbejárások eredményeivel együtt összesen 12 régészeti
