A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - SZÖRÉNYI Gábor András: Huszita erődítések Északkelet-Magyarországon

A Herman Ottó Múzeum Evkönyve LI (2012), 113—126. HUSZITA ERŐDÍTÉSEK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON Szörényi Gábor András Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A 15. század derekán, a középkori Magyar Királyság északi régióit megszálló, huszita zsoldos seregek mély nyomot hagytak a népi emlékezetben. A hozzájuk kapcsolható rabló hadjáratok stratégiai hátterét az ún. huszita várak jelentették, melyekbe visszavonulva, akár királyi, reguláris seregekkel is képesek voltak felvenni a harcot. Gyorsan elkészíthető, fa-föld szerkezetű, tábori jellegű erődítéseikhez korábbi eredetű, Árpád-kori nemesi várak romjait hasznosították újra, kihasználva azok stratégiai előnyeit. A tanulmány egy mikrorégió, a Sajó-völgy két, huszitának tartott várát, Vadnát és Sajónémetit, valamint azok kutatási módszereit mutatja be. Kulcsszavak: Árpád-kori nemesi várak, Sajó-völgy, husziták, újrahasznosítás, elővédművek, fa-földszerkezet BEVEZETÉS Tanulmányomban a husziták északkelet-magyarországi régészeti nyomait, az ún. huszitának tartott erődítéseket, valamint ezek kutatási módszertanát szeretném bemutatni.

1 Ehhez először is tekintsük át röviden a husziták, azaz a bratri zsoldosok történetét.

2 Csehországban, a 15. század első harmadában hosszan elnyúló huszita háborúkban kialakult egy igen képzett, innovatív hadsereg, amely számos harcászati újítást vezetett be. Ez a jól képzett katonaság a lipányi csatavesztés (1434) után elveszítette a munkáját. Ám a veteránok nem sokáig tétlenkedtek, a megszűnő cseh hadszíntér helyett nyomban külföldi konfliktusokat kerestek, ahol szívesen alkalmazták őket, mint tapasztalt harcosokat. A 15. századi magyar források is gyakran említik, hogy a hadvezetés huszita veteránokat foglalkoztatott a törökellenes délvidéki, valamint erdélyi hadjáratokban. Ezen időszakos megbízásokat követően 1440-től már állandó, királyi megrendelést is kaptak. Az Erzsébet királyné (Habsburg Albert özvegye) és Jagelló Ulászló között kirobbant többéves polgárháború során a küzdő felek huszita egységeket béreltek fel. Az egykori hitharcosok immáron egyszerű zsoldosokká degradálódtak, akik készek voltak bármely európai 1 A tanulmány német nyelvű változata: SZÖRÉNYI 2012. A cikk alapjául a 2012 márciusában, Braubachban megrendezett Junges Forum Burgenforschung konferencián elhangzott, Hussiten Befestigungen in Nordost-Ungarn című előadás szolgál. 2 A huszita zsoldosok egymást testvérnek, azaz cseh nyelven bratrinak nevezték. konfliktusban, bármely megbízó oldalán harcolni. Az említett polgárháború során kialakult anarchiában az ország fokozatosan decentralizálódott, ahol önálló hatalmi tényezővé váltak a felbérelt huszita zsoldos csapatok, és uralmuk alá vonták Magyarország északi részét (1. kép). Az általuk ellenőrzött országrészt immár rendszeresen sarcolták, fosztogatták. Az ilyen szabadcsapatokra utalnak a magyar oklevelek, ahol 1434-ig bohemi-nek, vagy haeretici-nek nevezik a huszitákat, a későbbiekben viszont a bohemi mellett a leggyakrabban használt kifejezés a latrones. A mindennapos fosztogatásokat említi Antonio Bonfini (Hunyadi Mátyás történetírója) is: „...ezek szövetkeztek egymással, [...] és egymást kölcsönösen testvérnek [bratri] szólították, rabló szándékkal erődöket emeltek Magyarországon, amelyeket teleraktak katonával és muníáóval, és széltében-hosszában kóborolva fosztogatásból, útonállásból éltek. [...] váracskáik voltak, amelyeket vagy erővel foglaltak el, vagy frissiben maguk építettek. [...] [Felső-, azaz Észak-Magyarországot] bizonytalanná tették, úgyhogy senki sem lakhatott, utazhatott ott nyugalomban, sőt, amikor erejük megnövekedett, számos falut és községet is a hatalmukba kerítettek" (BONFINI 1995, 659). A zsoldos kapitányok így képesek voltak territoriális hatalmat kialakítani, melyek védelmére kisebbnagyobb erődítéseket létesítettek. Ez a bizonytalan politikai helyzet konzerválódott 1440 és 1460 között. A konszolidáció csak 1458-ban, Hunyadi Mátyás trónra lépésével kezdődött, aki fokozatosan centralizálta az országot és ennek során néhány év alatt felszámolta a bratri gócokat. A fosztogató, de ugyanakkor jól képzett