A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

RÉGÉSZET - SZÖRÉNYI Gábor András: Huszita erődítések Északkelet-Magyarországon

114 Szörényi Gábor András 1. kép. Huszita uralom a Kárpát-medencében, a 15. század közepén Abb. 1. Herrschaftsort der Hussiten im Karpaten-Becken in der Mitte des 15. Jhs. zsoldosokat pedig beintegrálta a megszülető reguláris királyi hadseregbe (TÓTH-SZABÓ 1917). Északkelet-Magyarországon, a Sajó völgyében viszonylag későn, az 1450-es évek végén jelentek meg a husziták (2. kép). Rövid jelenlétük ellenére a népi regékben, mesékben mind a mai napig emlegetik őket, mint ellenséget (FERENCZI 1963, 110, 116, 117). Ezen toposz nyomán minden középkori, azaz „réginek tartott" objektumot, köztük a folyó mentén található valamennyi középkori várat a huszitákhoz köti a néphagyomány. Kutatásom során azt vizsgálom, hogy eme várakat valóban a husziták létesítették, vagy volt-e korábbi előzményük, továbbá azt, hogy milyen attribútumai vannak a huszita erődítéseknek. Bár a toposzok minden Sajó mend várat huszitának tartanak, középkori okleveles források csupán három, bratrik által használt erősséget említenek a környéken: Vadnát, Sajógalgócot és Sajónémetit. Az elmúlt években ezen objektumok mindegyikében folytattunk szondázó feltárásokat. A következőkben két helyszín, Vadna 2009-es, valamint Sajónémed 201 l-es ásatási eredményei nyomán szeretném bemutatni a huszita erődítések jellemzőit. A kutatások módszertana mindkét várban azonos volt, két ütemre osztható: 1. roncsolásmentes (non-destruktív) módszerek; 2. roncsolásos (destruktív) módszer, azaz ásatás. VADNA, A HUSZITÁK „FŐFÉSZKE" A vár történetéről sajnos igen szűkös írott forrásanyaggal rendelkezünk, az oklevelek csak 1458-ban embtették meg először, mely szerint: fortalitio Wadna" Komarowszky és Valgatha huszita kapitányok „főfészke" volt, amelyet Mátyás király serege foglalt vissza.

3 Az ostromról Antonio Bonfini is beszámolt, szerinte a várat a csehek létesítették, ami az ostrom idején még félkész ábapotü volt. A várostrom mindössze egy óráig tartott, hét huszita áldozattal, míg a bratrik többsége elmenekült a várból (BONFINI 1995, 722). Az erősség ezt követően pusztulásnak indult, többé nem használták. Romjait legközelebb csak a 17. század végén embtették meg, ügy mint földvárat, mely régen a cseheké volt.

4 3 MOL DL 15278, 15279. 4 BAZMLt, XV-61., vö. UetC, fasc. 25. no. 49.