A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)
RÉGÉSZET - PROHÁSZKA Péter: Adalékok Borsod-Abaúj-Zemplén megye 10–11. századi régészeti emlékeihez
110 Prohászka Péter vinnai dűlőben philloxera által kipusztított szöllöt Tarczaly Lajos úr telepítés czéljából 70 Ctm mélységre rigolíroztatott. A munkások ezen területnek közepe táján, mintegy 20 • meter területen a fenn említett mélységben négy sírra bukkantak, melyek a ma is szokásos távolságban és párhuzamosan voltak elhelyezve. Czeper János főmunkás állítása szerint a sírok kőburkolattal nem bírtak, és arra sem emlékszik, hogy fakoporsonak korhadéka mutatkozott volna. A csontvázak ki nyújtatva feküdtek fejjel nyugotnak, lábbal keletnek. Három csontváz mellett semmi féle műtárgy nem találtatott. A negyedik sírban az előbbiekhez hasonló irányban, de kissé bal oldalra fordulva egy ló is volt eltemetve közveden az emberi csontváz mellett. A lónak feje szinte nyugotnak, hátulja keletnek volt, lábai északnak. Az emberi csontváz a ló gerinczével feküdt párhuzamosan. Fejük egymás mellett. A talált díszítések részint a felzabolázott lónak, részint a vitéznek tartozékai képezték. A lelet Tarczaly Lajos űr testvérének Tarczaly Dávid nyugalmazott honvéd alezredes urnák csak akkor jutott tudomására, mikor a sírok a napszámosok által fel lettek dúlva, és a talált tárgyak nagy része széthordatott, melyek közül az alább említendő, illetve leírt tárgyakat nagy utánjárással összegyűjtötte, és a mely tárgyakat a magyar nemzeti muzeumnak szánta. A meg mentett tárgyak körül nem lattam az épségben maradt két ember koponyát, a kardot, és két kengyel vasat, mert azok a szöllapajtában voltak, hova az idő rövidsége miatt már ki nem mehettem. A többieknek rajzát és rövid leírását ide mellékelem. Czeper Jánosnak nem egészen megbízható emlékezete szerint a süveget díszítő lemez, és a nyílhegyek az emberi csontváz térde táján voltak elhelyezve. A kard állítólag a csontváznak jobb oldalán. A szövetdarab ott, hol a nyereg szokott lenni találtatott. A rajzokat csak sebtében készítettem természetes nagyságban, de megérdemelnék, hogy a tárgyak pontosabb le rajzoltatnának. Analógiák szerint a sír honfoglaláskori magyar vitéz sírja. Azon hely hol a csontvázak találtattak magán temetkező hely lehetett, mert a két holdnyi területen több sír nem volt. Tudtommal a nemzeti muzeumban levő két példányon es a tarczali süveget díszítő lemezen kívül más hasonló. A muzeumban őrzöttek egyike a szolyvai sírból került, a másik ösmereden számazásu. Ösmeretem szerint a kardmarkolatot, valamint minden valószínűség szerint a kardhüvelyt borító ezüst lemezek páradanok, ugyszinte a szíjdíszítések nemelyike. Nem valószínűden, hogy Turzul sírjával van dolgunk." E beszámolókhoz tartozhatott a Jósa András által készített összesítő tábla az előkerült tárgyakról (2. kép). Hampel 1895. február 6-án kelt levelében a következőképpen köszönte meg Pap Antal segítségét, kitérve a két lelőhelyre: 1 1 „Fogadja szíves köszönetünket kimerítő leveléért, melylyel minapi kétrendbeli kérdésünkre válaszolt. A két kérdés egyike, a lovas sírra vonatkozó azóta teljesen megelégedésünkre tisztázódott, amennyiben a hon foglaláskori lovas vitéz megmentett fegyvereit és fölszerelését a tulajdonos n. muzeumnak volt szíves ajándékozni. A mi a Pelsőczi féle „kőtáblák alatti üreg" dolgát illeti köszönjük szíves ígéretét hogy azt majd szemmel tartja és adandó alkalommal e hely fölkutatásában segítségünkre lesz. Azt hiszem, hogy mostanában nem igen van kilátás arra, hogy e helyet ki lehessen kutatni, de talán nem is oly sürgős, hogy ne lehessen egy kicsit várakozni, hogy egyik-másik módon a földalatti rejtélyhez hozzájussunk..." Jósa András közbenjárásának köszönhetően a tarcali igen gazdag temetkezés megmentett mellékletei a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, azonban további kutatás nem történt a Pelsőczy földjén talált kriptaszerű építménynél. Ugyan éppen az itt előkerült kövek voltak a kiváltói annak, hogy Hampel József a honfoglalás kori sír és mellékleteinek a nyomára bukkanjon, és ne tűnjenek el véglegesen a régészeti kutatás nagy kárára. Ám ennek ellenére sem történt meg kiásásuk, felkutatásuk, így továbbra is kérdéses, hogy mely korszakból származhatott ezen építmény. E két leletre vonatkozó adattári és levéltári feljegyzések és rajzok jól mutatják e forrásanyag jelentőségét a korszak Borsod-Abaúj-Zemplén megyei emlékeinek kutatásában. IRODALOM FEHÉR Géza-ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán 1962 A Kö^ép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Budapest. HAMPEL József 1900 A honfoglalás kor hazai emlékei. In PAULER Gyula—SZILAGYI Sándor (szerk.): A magyar honfoglalás kútfői. Budapest. 509-826. HAMPEL, Joseph 1905 Alterthiimer des frühen Mittelalters in Ungarn I—III. Braunschweig. HAMPEL József 1907 Újabb tanulmányok a honfoglalás kor emlékeiről. Budapest. " Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtár X/1895.
