A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - SÜMEGI György: Szalay Lajos háborúja. A fegyverek közt (sem) hallgatnak a múzsák
460 Sümegi György Az „erkölcsi maximalista" 2 Szalay tehát ab ovo kötelességének érezte, hogy a 20. század emberének legnagyobb kataklizmájáról, a második világháborúról — és minden, általa megtapasztalt 20. századi erőszakról — rajzi jelentéseket, vizuális látleleteket fogalmazzon. Az már művészete egyediségéhez tartozik, hogy „háborúellenes" művek a teljes életműben meghatározóan vannak jelen. Rajzolói gyakorlatát is erősen befolyásolta a háború, az arra való fölkészülés. Ugyanis az addig kizárólag jobb kézzel rajzoló, műveit azzal megalkotó Szalay megtanult bal kézzel is rajzolni. „Fátumos szerencse: megtanultam bal kézzel rajzolni, mert egészen világos érzésem volt, hogy el fogom veszíteni a jobb karomat. A századosom egyetlen órára ült a kocsiban a helyemre. A kocsi felborult, az ő jobb karja leszakadt, meg is halt." (SÜMEGI-TÓTH 1991, 36) A hadi tudósítók képzőművész tagjai közül Polony Elemér festőművész naplót vezetett, amelyben az 1942. július 7-én írtakban így szerepel Szalay: „Becsapott egy gyújtóbomba. Átfúrta a második emeletet és az első emelet tiszti étkezdéjében akadt meg a parkettben. A plafon és a padló gyulladt meg, de rövidesen eloltották. [...] A villany akkorára már kialudt. [...] Riadt hangulat. Mellettem Szalay idegesen kérdezősködött visszafojtott lélegzettel. " : i Kurszk bombázásáról, a város felgyújtásáról („A felgyújtott város nem akart kialudni") szóló másnapi, július 8-án fogalmazott beírásban ezt rögzítette Polony: „Este, mivel Szalay már csaknem az idegösszeroppanás szélén állt, őrnagyunk engedelmével, egy másik bajtársunk kalauzolásával, elkísértem, és mellette maradtam egy óriási pincében, amely valamikor sörraktár volt. [...] A város2 Cs. Szabó László nevezte így: Cs. SZABÓ 1962, 28. 3 Polony Elemér (1911-1991) festőművész kézzel írt Naplója 1942. VI. 10-től IX. 11-ig terjedő időszakra vonatkozó följegyzéseket tartalmaz. (Magántulajdon, Budapest) ba nyúlt be a domb aljában. Hatalmas földréteg fedte, úgyhogy Szalay egy kicsit megnyugodott láttára. " 4 A közvetlenül veszélybe került Szalay később azt is bevallotta, hogy „a háborútól szörnyen féltem" (SÜMEGI-TÓTH 1991, 80). Ennek csak látszólagosan mond ellent a gyakorta hangoztatott önjellemzése: „Kinn voltam a fronton, s halottakat nem láttam! Haditudósítóként cikáztam ide-oda, de a lelkemet be tudtam hunyni, mintha szem lett volna." (SÜMEGI-TÓTH 1991, 25) Polony naplójának bejegyzése szerint mintha mindig mégsem sikerült volna a lélekbehunyási kísérlete, a legnehezebb helyzetekben a karpaszományos tizedes esendő emberként mégsem volt képes erre. Szalay háborús (háború által ihletett, arra reflektáló, emlékező, ellene tiltakozó) műveinek legalább két rétegét szükséges megkülönböztetnünk. Az első, a legprimerebb hányadába az a kevés számú rajz, vázlat tartozik, amelyeken az élményi közvetlenség, a helyszín rögzítése, bemutatása a cél. A második, műszámban is tetemesebb együttesbe a haditudósítói szolgálat után, a már bizonyos rálátással, egyfajta időbeli távolságból készült rajzi összefoglalók sorolhatók. S még azt is figyelembe kell vennünk, hogy Szalayék sok költözése, ország- és földrészváltása miatt e terrénumba tartozó műveinek csak egy részét, a föltételezhető egésznek csupán kisebb hányadát ismerhetjük. Másik, ugyancsak lényegi kérdés, hogy Szalay rajzkönyveiben, az ő tudatos összeállításában önálló rajzciklusba, vagy lazábban rendezve szerepelnek háborús rajzok. Haditudósítói nézőpontja összefoglalójának tekinthetjük a hadi események fölött katonaruhában, sisakban ülő, töprengő rajzkrónikást, előtte fehér papírlappal. Önarckép, önvallomás jellegű mű ez a háború, a hadi történések fölött elfoglalt pozíciójáról, sajátos 4 Uo.
