A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
RÉGÉSZET - CSENGERI Piroska: Középső neolitikus arcos edények Garadnáról (Hernád- völgy)
Középső neolitikus arcos edények Garadnáról 83 (DOMBORÓCZKI 2005, 12-13). Az arcos edények arcrészét az istennő szülését, a bika születését ábrázoló díszítésnek vélte korábban I. Pavlű (PALVLŰ 1966, 712). Kalicz N. és Koós J. az arcos edények esetében egy olyan, számunkra ismeretlen jelentésű szimbolikus jelre gondol, amelyet az AVK közösségek bizonyos tagjai festés, vagy tetoválás formájában viselhettek testükön (talán maszkokon is, KALICZ-S. KOÓS 2000a, 21). Mitikus eseményt jelképező ünnepi fejdíszítésnek véli az ábrázolást I. Pavlű (PAVLŰ 1998, 122). A kutatók többsége az arcábrázolásos edényeket egy természetfeletti lény szimbolikus megjelenítésének tartja, melynek segítségével az egykori emberek az edények tartalmát kívánták őrizni, megvédeni (legutóbb FÁBIÁN 2005, 14, részletes irodalommal). Az arcos edények rituális cselekmények során áldozóedényként is szolgálhattak (LÁSZLÓ 1972, 235, kisméretű, palack- és amfora formájú edények; MAKKAY 1978, 29; SLKLÓDI 1991, 39; HAJDÚ 2007), ilyen kontextusban valamilyen agrárrítus részeként a transzcendens erők befolyásolása lehetett a szerepük (ld. FÁBIÁN 2005, 14 további irodalommal). Domboróczki L. véleménye szerint az emberés állatszobrokon, növény- és élelmiszertároló edényeken, valamint a sírmellékleteken előforduló „sarlómotívumos" ábrázolások az adott tárgy, anyag, jelenség, fogalom, stb. — melyhez kapcsolódtak — gyarapodását voltak hivatva szolgálni (DOMBORÓCZKI 2005, 14-15). Az arcos edények nagy része formájából ítélve tárolóedény lehetett (KALICZ 1970, 34; LÁSZLÓ 1972, 235; KALICZ-MAKKAY 1972, 13; HEGEDŰS 1985, 39-40; BÁNFFY 1991, 211, 221-222; PAVLŰ 1998, 121; KALICZ-S. KOÓS 2000a, 21-22; HANSEN 2001, 114; 2007, 190; FÁBIÁN 2005, 14; SEBŐK-KOVÁCS 2009, 82). Kulturális antropológiai példák azt mutatják, hogy a szűk nyakú tárolóedények hosszú távú tárolásra szolgálnak, míg a széles szájúakat — mivel könnyű hozzáférést biztosítanak — rövid ideig tartó tárolásra használják (KREITER 2006, 155-156; 2007, 156). Battonya-Parázs-tanyán a gabonatároló funkció konkrét bizonyítékai is előkerültek: az egyik edény omladékai között elszenesedett gabonaszemeket találtak (G. SZÉNÁSZKY 1990, 153). I. Pavlű folyadéktároló, -szállító szerepet feltételez az arcos edények esetében (PAVLŰ 1998, 121), melyet azonban Kalicz N. és Koós }. megkérdőjeleznek (KALICZ-S. KOÓS 2000a, 22). A garadnai 1. sz. edény testének több pontján párosával elhelyezett kerek átfúrások arra utalnak, hogy a megsérült edényt valamilyen módon megpróbálták megerősíteni. A lyukak alapján ennél az edénynél kizárható a folyadéktároló funkció. Az arcábrázolásos edények és szimbólumaik különleges szerepére utaló bizonyítéknak tartják azt a tényt, hogy sok esetben földbe kerülésük körülményei sem mindennapiak. Az AVK 2-3. fázisból, valamint az esztári és szakáiháti körből több lelőhely jelenségeit idézik példaként: Füzesabony-Kettőshalom (gödörben „sarlómotívumos" hombár több darabja más lelet nélkül, KALICZ-MAKKAY 1972, 15; 1977, 61, 129, Kat. Nr. 108; KALICZS. KOÓS 2000a, 17), Tiszaug-Vasútállomás (kisméretű gödörben Vinca edénnyel együtt arcábrázolásos töredék, RACZKY 1982, 223224; 1992, 150-151), Tiszafüred-Morotvapart (rétegzett betöltésű, legfelül csontvázat tartalmazó gödör alján kagylóréteg felett összetört „sarlómotívumos" edény, SlKLÓDI 1991, 43-44), Tiszaigar-Homokbánya (égett aljú gödörben díszített agyagtáblácska társaságában esztári típusú, festett „sarlómotívumos" töredék, RACZKY 1992, 151; RACZKY-ANDERS 2003, 164, 166), Gyoma-Őzed (szabályos rétegződést mutató, égett aljú, nagyméretű, mély gödörben összetört szakáiháti arcos edény, GOLDMAN-SZÉNÁSZKY 2002), Szelevény-Felsőföldek (több emberi temetkezéssel együtt esztári típusú, festett arcos edény RACZKY-ANDERS 2003, 164, 166, Fig. 5). Az újabb leletek közül megemlítendő az