A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - CSENGERI Piroska: Középső neolitikus arcos edények Garadnáról (Hernád- völgy)

Középső neolitikus arcos edények Garadnáról 81 tó bordadíszével vethető össze (HEGEDŰS1985, PL. II; SEBŐK-KOVÁCS 2009, 84), míg a rácsminta a fiatalabb szakáiháti időszak edényeinek arcát felülről keretező, lépcsőzetes vagy félköríves, szimmetrikus hajábrázoláshoz hasonlítható (GOLDMAN 1978, 33-34; GOLDMAN-SZÉNÁSZKY 2009, 53; SEBŐKKOVÁCS 2009, 84). Négy „mezőzombori típusú" edényből származó töredék arcának felső sarka átfúrt. Közülük 3 kerek átfúrás a bal oldalon (11-12. sz., 11. kép 1-2; 14. sz., 11. kép 4), egy pedig a jobb oldalon található (13. sz., 11. kép 3). Ugyancsak a jobb oldalon átfúrt az 1. sz. edény arcábrázolásának felső sarka (2. kép D). A bal oldalon átfúrt garadnai arcok töredékesek, így nem tudjuk, hogy esetükben a sarló alakú jel melyik oldalról indult, a két jobb oldalon átfúrtnál azonban bizonyosan a jobb oldalon kezdődött. A fej jobb felső szögletének átfúrása a legkorábbi időszaktól jellemzője az AVK figurális ábrázolásainak (KALICZ-MAKKAY 1977, 25; RACZKY 1988, 27; HANSEN 2007, 187). Arcos edényen található példáját egyedül az aggteleki Baradla-barlangból ismerjük (KALICZ-S. KOÓS 2000a, 10. kép 7). A gyoma-őzedi szakáiháti arcos edény plasztikusan kiképzett füleinek alsó részén (mindkét oldalon) megfigyelhető kisméretű lyukak esetében Goldman Gy. és Szénászky J. arra gondol, hogy ezekbe fülbevalót fűzhettek (GOLDMAN-SZÉNÁSZKY 2009, 54). Mindhárom épen vagy nagyrészt megmaradt garadnai arcos edény hátán „kettős szalag motívumot" találunk. Ez a szimbolikus jel, mely az AVK északi és déli településtömbjének idoljain és arcos edényein egyaránt előfordul, az AVK csoportjainak nagyobb szellemi egységére utal (RACZKY-ANDERS 2003, 170). A „kettős szalag" kialakítása a garadnai edényeknél eltérő: két esetben íves (1. sz., 2. kép; 2. sz., 3. kép 3b, 5. kép), egy alkalommal pedig egyenes kiképzésű (10. sz., 9. kép 3, 10. kép 2). Az edénytest díszítése a teljes daraboknál (1-2. sz.), a 9. és 10. sz. nagyobb töredékeknél, valamint a finomkerámiáknál (3-7. sz. töredék) figyelhető meg. A 2. sz. edény ritkásan bekarcolt, 3 vonalból kialakított „gyertyatartói" és meandermintái (3. kép 3, 4-5. kép) a tiszadobi díszítőstílus utolsó darabjai lehetnek, míg a 3. sz. (8. kép 1) és 5-6. sz. (8. kép 3-4) töredékek ugyancsak ritkásan egymás mellé karcolt vonalakból létrehozott tompa ívű vonalkötegei már a korai bükki díszítőstílust képviselhetik. A 4. sz. töredék sűrűn bekarcolt, íves vonalkötegei (8. kép 2), valamint a 7. sz. töredék sűrűn bekarcolt vonalakból felépülő perem alatti futóspirál-mintája (9. kép 1) a kifejlett bükki díszítőstílusra utal (Bükk AB vagy B). A házi kerámia körébe tartozó nagyméretű tárolóedények közül a 9. sz. edény díszítése (10. kép 1) a tiszadobi stílushoz köthető, míg az 1. sz. (1-2. kép, 3. kép 2) és 10. sz. edények (9. kép 3, 10. kép 2) az utolsó tiszadobi vagy az első bükki darabokat képviselhetik. A különleges szerepű garadnai arcos edényeken tehát megfigyelhető egy hosszabb életű település kerámiadíszítési szokásainak változása. A fenti díszítésbeli különbségek, együtt a kerámiakészítéshez használt különböző alapés soványító anyagokkal, valamint az egyébként azonos felépítésű szimbolikus arcábrázolások kisebb különbségeivel („sarló" és páros jel alakja, szem-orr-száj jelölés, hajábrázolás, keretező téglalapsor különbségei, ld. fentebb), a készítő személyek különbözőségét is jelzik. P. F. Biehl az idolok díszítésének sokféleségét azzal magyarázza, hogy a szimbolikus, határozott jelentéssel bíró, és ezért egy adott kulturális tömbön belül változatlan formában alkalmazott jelek mellett a többi, „esztétikai jegyet" a készítők szabadon változtathatták/változtatták (BIEHL 1996, 155). Talán ennek tulajdonítható a garadnai arcos edények díszítéseinek változatossága is. Az emberi testet jelképező 1. sz. edény vállán két feltartott kéz vagy kar alakú fogó lát-