A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - SÜMEGI György: Szalay Lajos háborúja. A fegyverek közt (sem) hallgatnak a múzsák

Szalay Lajos háborúja 463 5. kép. Németh Nándor: Haditudósító kiállítás a Pesti Vigadóban, Plakát (Magántul., Budapest) Fig. 5. N. Németh: Exhibition of war correspondent in Pesti Vigadó, placard (Priv. Prop., Budapest) LŐ eseményeit mutatják be. 1940: a búcsúzó, frontra induló fegyveres katona kétségbeesetten szorítja magához a feleségét és a gyermekét. 1941-42: egy katona tőrrel leszúrja a másikat, az oroszlán kiteríti az őzet. 1943: két háborút megjárt csontvázalak támogatja egymást. 1944: térdre esett, fohászkodó ember. 1945: képek a háborús bűnösök tárgyalásairól (bírói pulpitus, vádlott vallatása, arcok a teremből). A másik, 1945 címen közölt kompozíció: a térdre kényszerített, fegyveres katona őrizte töviskoronás Krisztus-Embert agresszíven vallatják, vádolják. Az 1941-42 és 1943 című rajzok közé ékelt mű: Apokalipszis— az Apokalipszis négy lovasa házak, kikötő fölött lebeg fenyegetően. A ciklus utolsó két rajza Peace címen: egy oszlophoz kötözött és három, kötéllel fölakasztott katona. Szalay háborús rajzciklusa egyéni élményeivel is alátámasztva a szenvedést, az emberi kiszolgáltatottságot, a kegyetlen megtorlást mutatja be. A vallásos neveltetésű, keresztény Szalay 6. kép. Ex libris Lajos Szalay, 1980-as évek (Magántul., Budapest) Fig. 6. Ex libris Lajos Szalay, 1980s (Priv. Prop., Budapest) odáig eljut, hogy a fővádló a könyvre, a Bibliára mutat határtalan agresszivitással. A sorozat kronologikusan haladó, évről évre történő események kibontása. A rajzok kifejező ereje nagyban hozzájárul ahhoz, hogy illúzióktól és külsőségektől mentes emberi drámát lássunk, a háború okozta mély kataklizmát érzékeljük. Szalaynak a „tőmondatokba szorított szenvedés, dráma a rajzom"— kijelentése (SÜMEGITÓTH 1991, 76) fokozottan vonatkoztatható a háborús rajzaira, amelyek a későbbi rajzkönyveiben is meg-megjelennek, de már nem enynyire kiforrottan, tisztán koncipiált ciklusba rendezetten, mint a tucumáni rajzkönyvében, hanem szétszórtabban, kevésbé koncentráltan (Pl. SZALAY 1979a, 1980a, 1981). Altalános jellemzők fogalmai közé nehéz beszorítani Szalay háborús rajzait (is), mivel a megrajzolt vizuális rettenet szavakba formálása szinte lehetetlen vállalkozás. Ezért csupán megkísérlem az általános jellemzőik (óhatatlan szimplifikálással történő) fölsorolását, a